galéria megtekintése

Az egyházak hallgatnak

Az írás a Népszabadság
2014. 12. 22. számában
jelent meg.

Ónody-Molnár Dóra
Népszabadság

Komoly feltűnést keltett a napokban, hogy a magyarországi katolikus egyház vezetője a kormányt bírálta. Így hirtelen, e kormányt tekintve nem is jut eszembe más ilyen eset.

Nem mindig volt így. Néhány éve meglehetősen gyakran nyilvánult meg ugyanez az egyház politikai ügyekben, és szinte mindig az akkori (ballib) kormánnyal szemben. Körlevélben vagy egyéni püspöki nyilatkozatokban beszéltek az egészségbiztosítástól kezdve a kettős állampolgárságig nem kevés olyan profán témáról, amelynek üdvtörténeti jelentőségével kapcsolatban sokakban fogalmazódtak meg kételyek.

Ilyenkor mindig elmondták, hogy a megszólalás erkölcsi-világnézeti kötelezettségük volt. Talán ezért vártuk annyian, hogy az egyház újra felemelje a szavát. Mert bár a földi paradicsom megvalósulásához elég közel jutottunk Orbán Viktor kormányzásával, mégis maradt egykét részletprobléma, ami teret ad az erkölcsi-világnézeti alapú megszólalásnak. Itt van például a mélyülő nyomor, a kirívó igazságtalanságok, az éhség, a részvétlenség, a rászorulók intézményes megalázása, a nincstelenség kriminalizálása.

 

2010 óta az összes ismert mutató szerint nőtt a szegénység és társadalmi kirekesztés Magyarországon. A gyerekszegénység terjedése kétségbeejtő. A hét év alatti gyerekek 35 százaléka súlyos nélkülözésben él. Az elmúlt négy évben drámaian nőttek a társadalmi különbségek, melynek kapcsán nemcsak a szűk (politikailag kiválasztott) felső osztály harsány jóléte adhatott volna témát az egyháznak (vö.: teve és a tű foka), hanem a milliókat érintő lecsúszás és a reményvesztés a másik oldalon. De az egyház hallgatott.

Pedig az elszegényedési folyamat nem természeti csapás, hanem konkrét kormányzati döntések következménye. Akkor pedig erkölcsivilágnézeti kötelesség a hangos tiltakozás. Az alacsony jövedelműeket sújtó adórendszer bevezetése, az áfa emelése, a segélyek megvonása, a közmunkaprogrammal visszahozott alávetettség a helyi hatalmasságnak, a hajléktalanok üldözése – ezek mind ostorozható lépések annak, aki a kereszténység eredeti tanítása alapján a szegények pártján áll. Az egyház mégis hallgat. Pedig lassan már a kövek is azt üvöltik, hogy ez tűrhetetlen.

Az oktatás átalakítása is hidegvérrel elkövetett szegényellenes merénylet. Gyerekek százezreitől veszik el a kitörés lehetőségét, amikor tudatosan szűkítik a továbbtanulás lehetőségét. A romákat származási alapon különítik el. Az egyházak hallgattak.

Idáig. Mert most erőt vettek magukon, és hosszú évek után konfliktust vállaltak a kormánnyal. A megnyomorítottak védelmében? Nem. A kirekesztés ellen? Nem. Kifejezték a csalódottságukat, mert a hátuk mögött dolgoztak ki egy törvényt (tudnának erről mesélni a szakszervezetek, a bankok, a pedagógusok, a rektorok), valamint elmondták, hogy több pénz járna nekik. Ennyi.

Nem kétséges, hogy az egyházak számos programmal segítik a szegényeket a terepen. Csendben, titokban, tettekkel. Az általuk kimondott hangos szó azonban elérhetné azt is, hogy kevesebb tettre legyen szükség. Többet érne ma egy megfúrt szegényellenes törvény, mint holnap tíz karitatív misszió.

NOL Piactér
Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.