Rab László írása (Mindent egy e-lapra; 2015. május 23.) egy régi vitát elevenít fel. Adataink egyetlen kártyán való nyilvántartása sok praktikus előnnyel járna, egyszerűsödne az ügyintézés (és az eredeti közigazgatási, biztosítása adatokat bármi mással, például hitelkártya-funkcióval, könyvtári olvasói és kölcsönzési nyilvántartással stb. is ki lehetne bővíteni).
Mik a hátrányok? Lényegében egy nagy hátrányról beszélhetünk: minden személyes információ kikerül az állampolgár ellenőrzése alól. Mint amikor egyszerre veszítjük el a személyi kártyát, a tajkártyát, a lakcímnyilvántartó kártyát, a bankkártyát és a jogosítványt. Ez most is előfordulhat (az igazolványtartó tokok ma is magukban rejtik ezt az eshetőséget). „Ha elvész, minden elvész” – mondja a keretezett írás címe is.
Az előnyök kézzelfoghatók, de az egyik előnyt a cikk a hátrányok között említi. Ez az e-kártya a javaslat szerint valamilyen módon tartalmazná az ujjlenyomatunkat is. Ha ma lopnak el tőlem minden igazolványt, nagyon nehéz bizonyítanom, hogy én én vagyok, az eljárás hosszú hetekig is elhúzódhat. De ha valahol megbízhatóan őrzik az ujjlenyomatomat, gyorsan és kétséget kizáróan tudnak azonosítani, következésképp egy új e-kártyát is kiadhatnak, miközben a régit érvénytelenítik. A biológiai azonosítást lehetővé tevő útlevelekkel már egyébként is elindultunk ebbe az irányba. (Az én ujjlenyomatomat évtizedek óta őrzik az amerikai bevándorlási hivatal adatbankjában, és egyelőre semmi hátrányom sem származott ebből.)
