Autót vesz magának az Orbán-kormány: 460 millióból negyvenet. Helyük: a kormányzati flotta. Most, hogy már nem a limuzinszocialisták, hanem a puritán nemzeti-kereszténydemokraták ülnek a volánnál, talán számít, hogy a 11,5 milliós átlagár a kormányzati önmegtartóztatás szimbólumának számító Skoda Superbek legolcsóbb, de azért klímás-gerinctámaszos-LED-lámpás verziójából épp másfélre lenne elegendő, tízhatért, ha nagy tételben vásárolunk, már a Laurin & Klement csúcsmodellt adják a metálfénytől a bikolor könnyűfém felniig annyi extrával, hogy rá sem férne egy újságoldalra, de nem erről van szó.
És nem is arról, hogy a kicsi és takarékos államból mára a szolgálati autóval rendelkező államtitkárok, helyettes államtitkárok, miniszteri és kormánymegbízottak követhetetlen burjánzása lett (a fejlesztéspolitikai kommunikációnak külön helyettes államtitkára van, a sertésprogramért felelős miniszteri biztos meg úgy járt, mint Mészáros Lőrinc elgurult milliárdja: belekerült a „ki számolja?” kategóriába). Még csak arról sem, hogy ezek a jóemberek nem csak államügyekre használják az állami kocsit: Hende Csabát például egy rezsifórumra száguldva érte baleset a tavasszal, és talán vitatható, hogy az energiaárak leszorításával kapcsolatos népnevelés a honvédelmi miniszter munkaköri kötelezettségei közé tartozik-e.
Egyszóval nem arról beszélünk, hogy kell-e az elvben nyolcfős kabinetnek negyven új luxusautó, hanem az indoklásról, amely a maga nemében páratlan: a nemzet üdvét mindenek fölé helyező kormányunk valójában takarékosságból cseréli le a kocsikat – merthogy a régiek már kilenc-tíz évet futottak, és túlságosan sokba kerül a karbantartásuk (nem szólva az öreg vasak miatti, szintén forintosítható presztízsveszteségről). Az új autó ritkábban romlik el, talán még kevesebbet is fogyaszt, szinte csoda, hogy ez a spórolási lehetőség az átlagosan 12,5 éves autókat hajtó magyar családoknak még nem jutott eszébe.
