A ma látható szín ugyanis a kastélyt akkor kezelő Műemlékek Állami Gondnoksága (MÁG) általános igazgató-helyettesének és erős emberének, Dobó Ágota (semmifajta művészettörténeti képesítéssel nem rendelkező) üzemmérnöknek a személyes ízlését tükrözi. A MÁG vezetőinek akkori, meghökkentő indoklása szerint „a helyreállításnak a mai kor emberének elvárásait is figyelembe kell vennie” – hogy ennek már csak azért sincs sok értelme, mert „a mai kor embereinek”, így többek között a kiváló szakembereknek és a dilettánsoknak, egymás között is eltér a véleményük, szemmel láthatóan nem volt világos számukra.
|
| Gál Tibor 2003-as, megvalósítatlanul maradt színterve |
Valójában arról volt szó, hogy a döntéshozók, miután – szakmai felkészültség híján – nem volt tudomásuk a kézenfekvő történeti párhuzamokról (egyébként elég lett volna, ha csupán Schönbrunn történetéről behatóbb ismeretekkel rendelkeznek), egyszerűen megijedtek attól a kétségkívül merésznek, avantgárdnak ható, gyönyörű színezéstől, amely Gál Tibor építészmérnök – restaurátorok és művészettörténészek kutatásai alapján készített és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tervtanácsa által is támogatott – 2003-as homlokzati színtervéből eléjük tárult (e terv részletét mutatja képünk).
Vitán fölül áll: ez a színterv nem felelt meg a jellegtelenség és a giccs kettős alapkövetelményének, és minden bizonnyal ez lett bukásának végső oka; ehhez képest az az apróság, hogy a nyílászárók zöld és a falak vöröses színeinek kontrasztja kifejezetten jellemző volt Eszterházára (tudjuk például, hogy az elpusztult operaház berendezése is vörös-zöldre volt hangolva), semmit sem nyomott a latban.
Dobó Ágota tehát ellenszíntervet készíttetett a Műegyetem rajzi tanszékével. (Ez persze nyilvánvalóan nem az a tanszéke az egyetemnek, ahol a műemlékekkel kapcsolatos speciális tudás és tapasztalatok elsősorban felhalmozódnak, ám Dobó régóta kötődött ide rokoni szálak révén.) Formailag e színterv készítője, Tari Gábor is történetileg érvelt, s egy (jóval kevésbé egyértelműen dokumentált, valószínűleg későbbi) „kőszínű” színezésre, illetve a színdinamika elveire hivatkozott – ám a végül falra felvitt szín még a hivatkozott színnek sem felelt meg.
Tari és Gál Tibor között polémia is zajlott egy elektronikus szakmai fórumon, s ennek során Gál a dilettantizmus képviselőivel szemben világosan leszögezte a kézenfekvő igazságot: „a … kastélyt az építtető, Esterházy »Fényes« Miklós herceg vörös és rózsa-márvány színekre festette … e színvilág visszaállítása a … hiteles helyreállításhoz elengedhetetlen lett volna, … hogy egy épület milyen színű volt a múltban, az nem a színdinamika, hanem a kutatás kérdése”.
E rövid hozzászólás nem alkalmas arra, hogy elmondja a szakmai evidenciák félresöprésének szövevényes történetét. Elég azt tudnunk, hogy a MÁG, az említett szakmai konszenzust semmibe véve, az ellentervet nyújtotta be engedélyezésre, s az engedélyt – immár tervtanácsi kontroll nélkül, dr. Varga Kálmánnak, a KÖH akkori elnökének személyes döntése alapján – meg is kapta. A döntést megelőzte egy Varga által ebből a célból összehívott grémium „tisztázó” tanácskozása; ezen Tari és Dobó mellett a MÁG nem sokkal korábban kinevezett tudományos igazgatóhelyettese, dr. Bardi Terézia is az „embereknek tetsző” festés szükségessége mellett tört lándzsát.
E szomorú történet felidézésének az ad még szomorúbb aktualitást, hogy a Miklós-cikk megjelenése után egy héttel, szilveszter napján közzétett 394/2014 (XII. 31.) kormányrendelet a kastélyt jelenleg kezelő Eszterháza Központot felmentette terveinek mindenfajta bemutatási, engedélyeztetési kötelezettsége alól, a tervpályázati eljárástól a tervtanácsi véleményen át a településképi véleményezésig. Ezt a rendeletet akár lex Bardinak is nevezhetjük, tekintettel arra, hogy Eszterháza erős embere ma már Bardi Terézia, az új Eszterháza Központ főigazgató-helyettese és tudományos igazgatója.
Nos, Dobóval ellentétben Bardi életét már nem fogja megkeseríteni semmiféle szakmai kontroll: ma az a törvény, hogy az ő szava a törvény, az pedig még csak nem is nyilvános. Ez a rendkívül súlyos anomália hazánk egészen egyedülálló, világraszóló jelentőségű és hallatlan komplexitású művészeti örökségegyüttesével történik, az UNESCO által is elismert világörökségi helyszínen.
A szerző zenetörténész
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
