A helyzetet a maga szája íze szerint Falus doktor oldotta meg, amikor elszökött. Nem tudom, hogy benne ugyanilyen, vagy hasonló felismerések milyen gyorsan értek meg. De ez nem is érdekes. A történet ettől még nagyszerű tanmese a mostani magyar politikai kultúráról.
Nem tudom, hogy az őt kitalálóknak meddig kellett a későbbi jelöltet kapacitálniuk. S azt sem, hogy egy tulajdonképpeni politikai amatőr itt most mennyire érezte autonóm szereplőnek magát. Olyannak, akit semmi sem kényszerít arra, hogy döntéseit egyeztesse szövetségeseivel, támogatóival, megrendelőivel, hiszen a baloldali pártok mindhárom minőségben megjelentek. Hogy legalább óvatosan felkészítse őket arra: mindjárt kiszáll. Esetleg, ha elégedetlen volt azok eddigi odaadásával s főleg a kampányához biztosított pénzzel és szakértőkkel, elmondja, hogy mik voltak, vagy lehettek volna az ő további feltételei. Ha ezt megtette, és mi erről nem tudunk, akkor a baloldali elitek nagyot nőttek szememben az utolsó hónapokban.
|
– Több optimizmust! Lemondott, az igaz, viszont nem alapított új baloldali pártot, és ez már haladás!
Marabu rajza |
Tanulják a titoktartást és senki sem rohant el árulkodni az újságírókhoz. De mert nem hisszük, hogy a titokügyi szakmunka ebben a közegben javult volna, valószínűsíthetjük, hogy ilyen megbeszélésekre, a korábbi alkuk esetleges újratárgyalására egyáltalán nem is került sor. S ha nem, akkor Falus nem felnőtt politikai szereplőhöz méltóan viselkedett.
Hiszen ő itt nem magánzó, akinek a szívén kívül másra nem kell hallgatnia. Része egy koalíciónak, partnerei a kampányába pénzt fektettek, aktivistáik energiáját ölték, neki támogatói aláírásokat gyűjtöttek. Ezek konkrét és szimbolikus befektetések, s Falus úgy csinált, mintha ilyeneket senkitől sem kapott volna. Neki sem kell számára érthetetlen, vagy kínos helyzetek sorozatában magát infarktus közelébe tolnia (bár ennek veszélyét nyilvános megjelenései alapján szerencsére nem lehetett érzékelni). De morális alapja ahhoz azért nincs, hogy a beléje fektetett politikai energiákat egyszerűen másnak ajándékozza. Hiszen amikor közölte, lemond valaki javára, akkor túllépte a mandátumát. Végül is majd azok, akiket most közröhej tárgyává tett, eldöntik, hogy miként töltik ki a helyét, kibe mekkora bizalmat fektetnek és milyen feltételekkel. Hogy kihez fordulnak, s kihez nem? Ilyesmiről a szökevény önhatalmúlag nem dönthet.
Azt sem tudjuk, pedig nem mellékes, hogy Falus maga ijedt meg, esetleg Bokros személyesen környékezte meg, vagy fordítva. S az sem világos, kik voltak itt esetlegesen a közvetítők, ha voltak? Azok a valamikori liberális politikusok, akik néhány hete Bokros Lajost a nyilvánosságban ideális főpolgármester-jelöltként ajánlottak, vagy valaki mások? Ezek azért nem mellékes körülmények, még akkor sem, ha a rendelkezésre álló mérések szerint a két jelölt közül komolyan vehető győzelmi esélyei egyiknek sincsenek.
Egyébként a baloldal szempontjából Falus és Bokros ebben a helyzetben sem egyenlő minőségű képlet. A reális győzelmet, bármennyire jó lenne, kizárom. Nem gondolhatom, hogy most azután a város, ennyi tilitoli után, végre odaáll az új jelölt mellé. Miért, hogyan? Maga még a saját aláírásait sem tudta összeszedni. Becsületes ember, s ezért most sem akart a baloldallal nyalakodni. Neki ne tegyen utólag senki sem szemrehányást.
De ha Falus veszített volna, kap ugyan egy fájdalomdíjas helyet a városvezetés peremén, de eltűnik alkalmi szereplőként a politika első vonalából. Vele a baloldalnak nem kellene osztozkodnia azon a kevésen, amivel még rendelkezik. Bokrossal azonban más a helyzet, a volt miniszter és európai képviselő évek óta vissza szeretne kerülni az első vonalba, bár eddig sorozatban kudarcok üldözték. Most sem nagyon más a helyzet, de ha veszít is, a vigaszágon kínálkozó lehetőségekkel majd kivétel nélkül rendelkezni akar. S ez további fájdalmas osztozkodást fog jelenteni, hangsúlyozom: az esetleges kerületi és helyi vidéki sikerek ellenére is magához igazán még nem térő baloldalon.
