A rendszer változása

Hát miért írunk „biciklit” „bicigli” – ne mondd, hogy te nem úgy ejted! – helyett, és miért ne volna jó a „Károj”?! A nyelv változik, változnia kell a lejegyzésének is. Sokan hiszik, hogy gyakran változtatnak rajta, pedig 1984 óta egyáltalán nem volt újítás. Bizonyos szavak írásmódja más lett, de ez éppen a szabályokból következik, még ha ezt nem könnyű is megérteni. Ahogy látom, a lényeget az új szabályok sem változtatják meg.

Mindig irigyeltem azokat, akiknek „érzékük van” a helyesíráshoz. Én még a felvételi írásbelimben is elkövettem két hibát. Szerencsére a szóbelin jól betűztem őket, úgyhogy elkönyvelhette „elütésnek” a vizsgabizottság. Vagyis tudtam, hogyan kell a szavakat leírni, de nem úgy, mint akiket csodálok: „kopasznak” látják a szót, hát ráhúzzák az ékezetet. Pontosan érzékelik, hogy rövid vagy hosszú magánhangzót ejtünk-e, és még azt is, hogy nem új fejleményről van-e szó, amit még nyilván nem követhetett a példatár.

Sokat olvastam, de nem állt rá a szemem, nem tudtam biztonsággal visszakövetkeztetni a szabályra. Tehát meg kellett értenem, mi van pontokba szedve. És ha megtanultam is, újra és újra meg kellett néznem a szótárt, mert az ember felejt, meg aztán hirtelen elbizonytalanodik. Pláne, mikor az lett a dolgom, hogy mások szövegén igazítsak: hiába tudtam volna magamtól jól írni, ha az ember látja a rosszat, belegabalyodik, sokszor nem képes rendbe rakni fejből.

Szóval tanulnom kellett és kell is. Úgyhogy sokakkal ellentétben nem sajnálom szegény diákokat. Igen, lesz köztük különbség: ez is egy a műveltségi elemek közül, és egyáltalán nem baj, ha szembesülnek a szabályegyüttessel, látják megoldásait és megoldatlanságait, előnyeit és hátrányait. Miközben minél többet elsajátítanak belőle, talán annál többet értenek meg a nagy társadalmi rendszerek természetéből is. Rájuk és ránk férne.