Szerencsére Orbán Viktor Walesben nem jutott el a denevérekig vagy a sasokig, és a pávahasonlatoktól is tartózkodott, így aztán nem értekezett a világban elfoglalt helyünkről és az önmagunkért kijáró tiszteletről sem. Persze, ami a pávatáncot illeti: egyáltalában nem mindegy, hogy valójában mit gondol, s cselekedetei harmonizálnak vagy sem a zárónyilatkozatban lefektetett törekvésekkel. Ez lenne ugyanis annak a feltétele, hogy a kormányzása alatt teljesen tönkretett védelmi képességek visszaépítése érdekében valódi lépések történjenek.
A Magyar Honvédség ugyanis működésképtelenné, ebből kifolyólag láthatatlanná vált. S még így is az egyetlen olyan tényező maradt, amit a mai viharos időszakban az USA ideiglenes ügyvivője úgy értékelt mint a magyar–amerikai együttműködés jó példáját.
Megjegyzem, a békefenntartásban való részvételt, a különleges műveleti képességekre képes alakulatot és a nehéz-légiszállító ezredet is a szocialista–liberális kormányok hozták létre. Az elmúlt négy évben csak üres frázisokat pufogtattak, csak a szavak háborújához értettek – a Magyar Honvédséghez nem. A miniszterelnöknek tettestársa is volt ebben, a honvédelmi miniszter, aki morálisan is tönkretette a honvédséget. A kiváló képességekkel és korszerű ismeretekkel rendelkező, a nemzetközi arénában helytállni képes tisztikart eltávolította, a megfélemlített új tisztikar pedig bénán nézi a politikai, katonai és emberi ámokfutást.
Két dologgal büszkélkednek: az önkéntes tartalékos rendszerrel, amelybe pumpált pénz semmiféle védelmi képességet nem biztosít. Épületeket őriznek, és ez a hadseregből kivált állomány megalázásán kívül semmiféle érdemi célt nem szolgál. Hende Csaba miniszter hangzatos Hadik-terve csak lózunghalmaz. Igaz, ezt soha senki nem kérte számon tőle, hiszen a miniszterelnök tisztában van minisztere képességeivel és küldetésével – épp ezért kerülhetett a helyére.
A csúcstalálkozó legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy a tagállamok – kiváltképp Magyarország – megértsék: senki nem lehet potyautas
Soha nem látott mélységből kell tehát most visszaépíteni a Magyar Honvédség képességeit, soha nem látott alacsony szintről kellene megemelni a védelmi kiadásokat. Ezzel szemben a Fidesz–KDNP-kormány által beterjesztett költségvetés-növekedés mindössze „nesze semmi, fogd meg jól”, hiszen nem fedezi még az elmúlt négy évben elhalasztott kiadásokat sem, fejlesztésekre pedig bizonyosan nem futja belőle. Még az sem biztos, hogy elég lesz a Gripenek 2011-től elhalasztott lízingdíjára, amelyet 2015-től akartak törleszteni.
Az ugyanis, hogy 212,7-ről 218,5 milliárd forintra növelik a védelmi kiadásokat 2015-ben, nem több, mint 2,73 százalékos növekedés, ez nagyjából megfelel a tervezet 2,5 százalékos GDP-növekedésnek. Így Magyarország védelmi kiadásai alacsonyabbak lesznek, mint a GDP egy százaléka. Ez után vicces a kijelentés, hogy négy év alatt a védelmi kiadások majd elérik a GDP két százalékát.
A lebénított vezérkar, félve az elbocsátástól, inkább nem beszél, így aztán Orbán Viktornak vélhetőleg fogalma sincs, hogy egy haderő-fejlesztési folyamat mennyi időt vesz igénybe. Mindennek valódi tétje van, hiszen a miniszterelnök magatartása – mindaz, amit tett és mindaz, amit nem – Magyarország biztonságát veszélyezteti. A szükségtelen Terrorelhárító Központ mindössze Potemkin-díszlet, ám annak fölöttébb költséges, kiváltképp, ha vannak valós kihívások. És nem ezek közé tartozik egy kereskedelmi járattal Líbiában „terrorelhárítási” akciót végrehajtani – tekintetünket közelebbre kéne inkább vetni, mondjuk Ukrajna felé.
Magyarországnak ismét hiteles és megbízható partnerré kell válnia védelmi képességeinek fejlesztésével. Ez nem megy haszontalan és kicsinyes magánakciókkal, amelyeket ékesen példáz a három méregdrága, katonai feladatokra hasznavehetetlen, orosz relációból származó szállító helikopter beszerzése. És igen, szép dolog a hagyományőrzés, de ha csak erre összpontosul a honvédség vezetőinek figyelme, akkor elég lesz egy protokollért felelős helyettes államtitkár is.
Úgy hírlik, Hende Csabának a közeljövőben közkívánatra mennie kell, Kovács Gyula cikke is ezt sugallja. Ez örvendetes fejlemény, meglehet, a walesi csúcstalálkozó elgondolkodtatta Orbán Viktort a miniszter alkalmasságával, illetve az eddigi gyakorlat fenntarthatóságával kapcsolatosan. Talán már tisztában van azzal, hogy ha az elvárt fejlesztések megvalósítását eddigi, szinte mindenből sápot húzó csapatára bízza, nevetség tárgyává válhat. Erre így is van esélye: az, aki a csúcstalálkozóról hazatérve konkrét haditervről beszél vagy nem volt az ülésteremben, vagy nem értette az ott elhangzottakat.
A csúcstalálkozó legfontosabb üzenete ugyanis az, hogy a tagállamok – kiváltképp Magyarország – megértsék: senki nem lehet potyautas. Ezért a védelmi kiadásokat az „elfogadható” szintre kell felhoznia minden tagállamnak – ez a GDP két százaléka. A másik fontos üzenet a munkamegosztás. A NATO-nak továbbra is szüksége van gyors reagálású és csúcstechnikájú haderőre, de olyan képességekre is, amelyek hosszabb távon, tartósan és hatékonyan képesek stabilizációt biztosítani.
Az alapértékek változatlanok, de az alkalmazható eszközrendszerek átalakulóban vannak. A béketeremtés és -fenntartás lokációja, kulturális környezete eltér az eddigiektől, nem beszélve arról, hogy a nem hagyományos hadviselésnek is számos új, eddig nem tapasztalt formájával kell szembenézni (IS, ukrán helyzet, Közel-Kelet). A hazai védelmi képesség fejlesztési irányainak tehát harmóniába kell kerülniük a szövetségi rendszerek célkitűzéseivel.
Legalább négy év hátrányból indulunk. Ha Orbán Viktor továbbra is kételkednék ebben, figyelmébe ajánlom nemcsak a 113 pontból álló walesi zárónyilatkozat elemzését, hanem azt is, hogy tanulmányozza John Nash egyensúlyi tételét: a zéróösszegű játszmákban való részvétel helyett (ahol általában mi veszítünk) az együttműködés van a középpontban. Olyan stratégiát kell kialakítani és követni, amely beleillik a többi résztvevő egyéni stratégiája által alkotott, összehangolt, közösségi szintre emelt stratégiaegyüttesbe. Az együttműködés ugyanis így minden fél számára nyereség. Ez a felismerés Nobel-díjat ért. Meg kéne érteni.
A szerző volt honvédelmi miniszter
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
