Ha a megnövelt katonai költségvetést a kormány erre a megreformálatlan haderőre költi, akkor az elveszett. Nincs az a pénz, amit ez az abszurd struktúrájú haderő ne lenne képes elherdálni zéró eredménnyel. Fennáll a veszély, hogy az eddigi évi 250–300 milliárd helyett, a továbbiakban 350–450 milliárd száll el a semmibe. A Nemzeti Katonai Stratégia szerint törekedni kell a költségvetésen belül a személyi, dologi és fejlesztési kiadások 40-30-30%-os arányára. Én továbbmennék: egy megújuló, felzárkózni kívánó haderőnél a 30-30-40%-os arány ad esélyt az átfegyverzésre, a reformok sikerére.
A haderőfejlesztés tényleg nem folytatható az előző négy (8–12–16–20–24) év szellemében. Az első ciklus pótcselekvésekkel telt, noha Hende Csaba 2010. május 27-én az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottsága előtt miniszteri meghallgatásán reális diagnózist állított fel a honvédség akkori állapotáról: a haderő alig képes arra, hogy ellenálljon a hazánkat érintő esetleges katonai fenyegetéseknek, elvesztette műveleti képességeit, személyi és anyagi tartalékok nélkül működik, nem jut pénz a meglévő eszközök javítására, működtetésére, gyakran az alapvető ruházat és felszerelés is hiányzik, hadiiparunk lényegben megszűnt.
2010-től azonban terápia helyett további rombolás folyt. A védelmi kiadások több mint 40%-kal csökkentek, a fejlesztésre fordítható pénzek aránya az előző kormányoknál szokásos 10%-ról 2%-ra (!) csökkent a katonai költségvetésen belül. Hende semmit sem tett a lejáró üzemidejű technikai eszközök pótlásáért. A haderő aktív komponensének rendbe rakása helyett a szűkös anyagi forrásokat a tényleges képességeket nem hordozó tartalékosrendszer fejlesztésére fecsérelte el. Szándékosan hagyta ötezer fő fölé növekedni a béke hiányt, hogy a tizenkétezer fős vízfej bérét biztosítani tudja a nyolcezer főre apadt végrehajtó állomány rovására.
Félő, hogy a következő ciklus is pótcselekvésekkel telik, lásd a minisztérium vidékre költöztetésének tervét.
Az egész magyar felsőoktatás felháborodott azon, hogy az EU következő hétéves, a magyar felsőoktatás egészének fejlesztését szolgáló támogatását szinte kizárólag a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épületeinek a volt Ludovika Akadémia területén történő megépítésére kívánja fordítani. Ez tipikus presztízsberuházás, hisz ha nem is nem egy helyen, de a karok elhelyezése most is biztosított. Magyarországon 2012 óta működik egy Államreform Operatív Program (ÁROP) uniós támogatással. A Kormányzati Stratégiai Irányítási Rendszer (KSIR) rendelet alapelvként határozza meg a stratégiai tervdokumentumok és a kapcsolódó kormányzati intézkedések összhangját és egymásra épülését. A HM belső ellenőrzése is megállapította, hogy a minisztérium által eddig elkészített tervdokumentumok nem megfelelőek. Akik komolyan veszik a stratégiai tervezést, az ún. PDCA (plan-docheck-act, a terv-végrehajtás-ellenőrzés-beavatkozás folyamatot követik. A sereg a rendszerváltás óta csak a PPPP-t: plan-plan-plan-plan.
A KSIR szerint 2013 év végéig kellet volna elkészíteni a Nemzeti Középtávú Stratégiát. 2014 harmadik negyedévének végére el kellett volna készíteni a kormányprogramot. Ennek alapján 2015 első negyedévének végére készen kellene lennie a miniszteri programnak. A NATO és az unió előírásainak tartalmában és formájában megfelelő reális tervezést kellene végre beindítani a HM-ben. Épp ideje lenne: évtizedek óta évente több száz milliárd száll el a tarthatatlan állapotok konzerválására. A hibák sorozata nem korrigálható egy ciklus alatt, több cikluson átívelő reformfolyamat végére kászálódhatna ki Magyarország a „szegény rokon” és a „vonakodó szövetséges” szerepéből.
Először fel kell számolni a strukturális torzulásokat: a haderő létszámát a gazdaság eltartó képességéhez kell igazítani, azonnal vissza kell állítani az évi 300 milliárd feletti katonai költségvetést (ez kb. a GDP 1%-a). Ebből 15 ezer fős sereg tartható fenn. Létre kell hozni a jelenlegi Összhaderőnemi Parancsnokság helyett Székesfehérvár központtal egy tízezer fős hadosztályt, mely magába foglalja a teljes szárazföldi haderőnemet. Veszprém központtal létre kell hozni egy légi-légvédelmi dandárt háromezer fővel. A honvédelmi minisztérium és háttérintézményei létszáma nem haladhatja meg a kétezer főt.
A békelétszámon belül 15% tiszt, 30% altiszt, 50% szerződéses és 15% közalkalmazott lehet.
Vissza kell állítani a mértani haladvány szerint képzett rendfokozati piramist.
Radikális követelésnek tűnik a tízezer fős létszámcsökkentés. A Honvédkórházat ma is az OEP finanszírozza zömében, semmi nem indokolja, hogy a HM költségvetési szerveként szerepeljen háromezer fő feletti létszámmal. A szigorúan vett háborús egészségügyi funkciókat a megalakítandó hadosztály egészségügyi zászlóaljára lehet testálni. Indokolatlan a Dunán (és a Balatonon!) hadihajókat fenntartani. A II. világháborús lőszerekkel kapcsolatos feladatokat már rég a katasztrófavédelemre kellett volna testálni, a honvédség hazai és missziós tűzszerészfeladatait a hadosztály műszaki zászlóaljába szervezett tűzszerész alegység is képes ellátni. A példák folytathatók.
Be kell vezetni a „felfelé vagy kifelé” elven működő életpályamodellt. Ez a fluktuáció teremti meg a jól képzett tartalékosállományt az őrvezetőtől a tábornokig. Ennek köszönhetően a tartalékosoknál is egészségesek lesznek az állományarányok és a rendfokozati piramis.
A humán struktúra átalakítását az első kormányzati ciklus második évére be kell fejezni. A harmadik, negyedik évben egy-egy zászlóaljat lehet átfegyverezni. A második kormányzati ciklus alatt beszerezhető a szárazföldi hadosztály békelétszámának megfelelő fegyverzet, ha a katonai költségvetés valóban kezdi közelíteni a GDP 2%-át. A harmadik négy év teszi lehetővé, hogy a háborús hadrendnek megfelelő mennyiségű fegyverzetet beszerezzük. A dandárok első zászlóaljait békében a háborús létszám legalább 90%-ára kell feltölteni, hogy mozgósítás nélkül is bevethetők legyenek. A többi alegységnél megengedhető a 30–40%-os feltöltöttség. Kerülni kell a kizárólag tartalékosokból álló alegységek létrehozását. Szakítani kell az eddigi gyakorlattal, hogy többhetes kiképzéssel készítik fel a teljes egészében tartalékos alegységeket. A békeállomány éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlatának második felére kell ráhívni a tartalékosokat, így minden tartalékos mellé jut az aktív állományból „mentor”. A felkészítés így hatékonyabb, és a 2-3 napos kiképzés nem vonja el a tartalékost hosszú időre civil tevékenységétől.
Az egészséges humán struktúrával bíró haderő versenyképes illetményt tud adni tagjainak évi 100 milliárdos bérköltségből. 80–100 milliárd a dologi kiadásokra fordítva lehetővé teszi a meglévő haditechnikai eszközök és infrastruktúra fenntartható üzemeltetését. Évi 100–120 milliárd fejlesztési kiadás lehetővé teszi a haderő NATO-kompatibilis haditechnikai eszközökkel történő folyamatos átfegyverzését. Az átfegyverzés nem folytatható az eddigi metódus szerint: külön gépjármű-beszerzési, rádióbeszerzési stb. stb. program. Az anyagi lehetőségek függvényében egy-egy alegységet kell kompletten felszerelni úgy, hogy misszióba küldve minden vonatkozásban partnere lehessen a szövetséges csapatoknak.
Egy korszerű zászlóalj létrehozása nem igényel tudományos kutatást, a mintáról kell dönteni: amerikai, német vagy izraeli legyen. Meg kell rendelni a teljes felszerelést a lövészpáncélostól a katona egyéni felszereléséig. Meg kell rendelni a kiképzést is, fél év múlva mehet a rendszerbeállító éleslövészettel egybekötött harcászati gyakorlat. Aki kiejti a száján, hogy nemzeti sajátosság, azt ki kell rúgni, hogy a lába ne érje a földet. A zászlóaljak megalakítását követheti a dandár (ezred) szintű szervezetek létrehozása, megteremtve a harcoló, harci támogató, harci kiszolgáló, támogató erők egészséges arányát. A magyar védelmi ipar felszámolása következtében a kezdeti beszerzések csak importtal biztosíthatók. A magyar karbantartó kapacitások kifejlesztését követheti a részegységek beszállítói arányának növelése, majd a valódi gyártókapacitások kifejlesztése.
Normális állományarányok és rendfokozati piramis esetén kb. 30%-kal magasabb bért lehet adni az állománynak, vissza lehet nyerni a honvédség versenyképességét a munkaerőpiacon. Tovább lehet emelni az illetményeket, ha fölszámolják a több mint 40 elemből álló bérpótlék rendszert, mely szétveri a hierarchiát követő bérrendszert. Az illetményeket teljes egészében a rendfokozathoz kell kötni, fel kell számolni azt az állapotot, hogy a bérköltségek negyedét a nem rendszeres juttatások teszik ki.
Persze ha Hende és főnöke nem akar komoly reformot, nem vállalja a konfliktusokat, akkor a minisztériumi és vezérkari apparátus vezeti majd őket tovább a wachsleri, juhászi, szekeresi, hendei úton a semmibe.
A szerző nyugállományú katona.
*
A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
