Ott van például az etika/erkölcstan (legalább lenne valami haszna), a történelem (ha már XXI. századi népvándorlásról beszélnek) vagy az osztályfőnöki óra. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nem a mentegetőzésnek és nem a hallgatásba menekülésnek van itt az ideje, mi az az állásfoglalás, amelyet a Történelemtanárok Egylete által megtartott 25. országos konferencia résztvevői fogalmaztak meg nemrégiben. Arra hívják fel a pedagógustársadalom figyelmét, hogy a menekültkérdést nem szabad pártpolitikai szempontok figyelembevételével megközelíteni.
Emlékeztetek arra, hogy a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni támadás után a francia oktatási miniszter nem késlekedett levelet küldeni az oktatási intézmények tanárai, tanulói számára, melyben arra figyelmeztetett, hogy az iskoláknak kell átadniuk a francia köztársaság legfőbb értékeit. Azon értékekről írt – méltányosság, a méltóság sérthetetlensége, tolerancia, társadalmi szolidaritás – melyek nélkül a magyar társadalom is csak emberek halmaza lenne, s amely értékek gyakorlása esetén pozitív jelzőkkel ellátott írások jelennének meg a világsajtóban a magyar kormány menekültpolitikájáról. Nincs arról információm, hogy a magyar oktatásért is felelős miniszter kérte volna a köznevelési intézményektől, hogy teremtsenek alkalmat, és beszéljenek a tanulókkal a migrációhoz kapcsolódó fogalmi kategóriákról, a családban és a médiában látottakról-hallottakról. Mégpedig tisztán tudományos szempontok figyelembevételével, lehántva róluk a politika által okozott szennyeződést.
A Történelemtanárok Egylete által elfogadott felhívás azért is fontos, mert a köznevelési intézmények tanulói között szinte nincs is olyan korosztály, akikre ne hatottak volna valamilyen módon az elmúlt hónapok migrációhoz kapcsolódó eseményei. Kevesen lehetnek olyanok, akik ne láttak volna legalább egy, a kormány által vagy a civilek által kihelyezett óriásplakátot, a fizikai határzár építéséről tudósító tévéhíradót, vagy akik ne hallottak volna a családjukban, baráti, rokoni körben bevándorlókkal kapcsolatos negatív vagy pozitív megnyilvánulásokat, az ellentétes véleményekből adódó vitákat.
Sokan lehetnek olyanok is, akik hallottak, sőt maguk is olvastak a menekültek részére sütött olyan pogácsákról, amelyekbe állítólag néhány középiskolás beleköpött. De sokan lehetnek olyanok is, akik követték Jason Mill menekültek ellen uszító szólamait, vagy akik hallottak arról a középiskoláról, ahol házi feladatként el kellett képzelniük a tanulóknak, hogy ők kavicsok vagy szendvicsek, és arról írni egy fogalmazást, hogy mit tettek velük a migránsok.
Lehetne folytatni a sort, hogy milyen ráhatások és benyomások érik a magyar fiatalokat a migrációval kapcsolatosan és az ezt kezelendő kormánypolitikából adódóan. Sokkal fontosabb azonban azt rögzíteni, hogy mind a nemzethez, mind a mássághoz való viszonyulás érzelmi keretei már kisgyermekkorban kialakulnak. Mindkét viszonyulást a társadalmi környezet generálja. Ahogy a nemzeti zászlóhoz, a nemzeti jelképekhez, nemzeti ünnepekhez stb. való viszonyulás is tanult viselkedés, úgy az idegenellenesség is az.
Ez a viselkedés a szocializáció további szakaszában változhat, korrigálható, mindaddig, amíg nem alakulnak ki az alapvető értékek, mindaddig, amíg nem kezdi el az egyén valóságképpé strukturálni például a hatalomról, a politikáról, a többség-kisebbség viszonyáról alkotott elképzeléseket.
Ez a strukturáló folyamat a teljes kamaszkort jellemzi, jellemezheti. Korábbi kutatások (a kilencvenes évek elején) azt mutatták, hogy magyar kamaszok körében „általában igen alacsony a kisebbségekre, a bevándorlókra vonatkozó ismeretek szintje”, tetten érhető az „interkulturális ismeretek zavara”, viszont ebben a korban a „legfogékonyabbak a nemzeti vonatkozású kommunikációs hatások iránt”. Ez ma sincs másként, ezért is üdvözölhető a Történelemtanárok Egyletének állásfoglalása.
A szerző szociológus
*
Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
