galéria megtekintése

A doktori cím nem játék

5 komment

Bazsa György

A Magyar Rektori Konferencia honlapján április 15-én megjelent egy április 11-i keltezésű állásfoglalás, miszerint az elnökség munkacsoportot hívott életre, hogy készítsen javaslatot a „kiemelkedő sportszakmai tevékenység elismerését dokumentáló sportdoktori fokozatról”. Ennek alapjaként a közlemény a nemzeti felsőoktatásról szóló törvény (Nftv) 53. § (5) bekezdés nemrég módosított c) pontjára hivatkozik, miszerint a doktori fokozat megszerzésének egyik feltétele „az önálló tudományos munkásság, sporttudományi tevé­kenység bemutatása cikkekkel, tanulmányokkal vagy más módon”.

Kiemeljük: a törvény a fokozathoz sporttudományi tevékenység bemutatását írja elő, s nem ad felhatalmazást egy ettől nyilván különböző, azzal semmiképpen sem azonos sportszakmai tevé­kenységre alapozott fokozatra. Egy-egy példával: a sportélettani kutatás sporttudományi, a szakedzői munka viszont sportszakmai tevékenység. Nem volna indokolt például az sem, hogy az artista- vagy bank­menedzserszakmának külön doktori fokozata legyen, mert szakmák ugyan, de nem tudományok.
Érdemes megjegyezni, hogy – bár a törvény használja a sportszakmai tevékenység kifejezést a 26. § (1) bekezdésben: „Az oktató munkaideje legalább húsz százalékában tudományos kutatást – a művészet, művészetközvetítés és sporttudomány képzési területen művészeti vagy sportszakmai tevékenységet – folytat” –, de ezt a többféle oktatói tevékenység egyik eseteként értelmezi.

A sporttudományi doktori fokozatról, megszerzésének lehetőségéről nem kell semmilyen új javas­latot vagy eljárást kidolgozni, mert a Testnevelési Egyetemnek 15 éve van – humánkineziológia, szakedző, rekreáció mesterképzési szakokra alapozott – akkreditált és működő sporttudományi doktori iskolája. Ebben eddig nem kevesebb, mint 129 – írhatjuk így – „sportdoktori” fokozatot adtak ki. Aki ott nem tud(ott) (sport)doktori fokozatot szerezni, ne keressen kiskapukat! Viszonyításul: ez a szám a Műegyetemen építőművészetben 45, a Corvinuson közgazdaságtanban 46, a Képzőművészeti Egyetemen képzőművészetben 83, Szegeden jogtudományban 97, az ELTE-n informatikában 106. Köztudott az is, hogy a sporttudo­mányi felsőoktatás nemrég kapott kivételes mentességeket, például az előléptetések terén a doktori fokozattal egyenértékű lett néhány sporteredmény. De, úgy tűnik, ez sem elég. Vegyük észre: ez megfordítva nem merült fel, de hát normális doktorok nem is akarnak teljesítmény nélküli sportcímeket és ér(de)meket szerezni.

 

A TE doktori iskolájának honlapja tájékoztat a sporttudo­mány tartalmáról: „A Sporttudományok Doktori Iskola a Testnevelési Egyetemen működik, az egyet­len sporttudomány területén működő doktori iskola hazánkban. Az iskolában folyó doktori kurzusok lefedik a sporttudomány egész területét …Az iskolában a doktori képzés két természettudományi és egy társadalomtudományi program keretében zajlik, amelyek megfelelnek egyrészt a sportpedagógia, sportszocio­lógia, sportpszichológia, sportmanagement, másrészt a sportbiológia, sportélettan, sportegészségtan, sportorvostan igényeinek. A MAB plénuma a 2004/10/IV. 2. sz. határozatával a tudományági elnevezése Sporttudományok lett a Nevelés- és Sporttudományok helyett.” Ez felel meg a nemzetközi gyakorlatnak is.

Ezek alapján a munkacsoport sportszakmai témájú – „készülő”-nek jelzett, de a szférában már elég széles körben ismert és hozzáférhető – javaslatára (l. erről Kácsor Zsolt írását a Népszabadság április 8-i számában) nincs törvényes lehetőség, a másfél évtizede folyó hazai sporttudományi fokozatszerzés miatt pedig nincs is rá szükség. A javaslat ezt a ma is folyó gyakorlatot, a 129 eddig megítélt fokozatot simán elhallgatja. Vajon miért? A doktori képzés idejét az Országgyűlés most növelte meg négy évre, mert a jelenlegi három év általában kevésnek bizonyult. És akkor éppen most születik javaslat egy év (!) alatt megszerezhető doktori fokozatra. Ki érti ezt?! Ha ez a doktori imitáció megvalósulna, az a magyar PhD/DLA fokozat értékét és rangját devalválná itthon és külföldön. Ezzel szemben az MRK – és az oktatásirányítás – igazán fontos feladata: a mai magyar doktori, benne a sporttudományban most is szerezhető doktori fokozat színvonalának és értékének őrzése, sőt növelése.

A szerző professor emeritus, a Magyar Akkreditációs Bizottság előző elnöke

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.