galéria megtekintése

A bővített Lánczi-doktrína

14 komment

Bauer Tamás

Lánczi András „Fidesz-közeli” filozófus, a Századvég elnöke, mostantól – Orbán Viktor ösztökélésére – a Corvinus egyetem rektora egy korábbi nyilatkozatában azt mondta, hogy amit a bírálók korrupciónak neveznek, az valójában a Fidesz politikája. Ezen sokan tévesen háborodtak fel: mintha Lánczi a korrupcióval azonosítaná a Fidesz politikáját. Holott Lánczi csak a kormány által irányított, vezérelt, kikényszerített széles körű tulajdonosváltást tekinti a Fidesz politikájának, és ezt helyesli, ezt tartja kívánatosnak. Ezt nevezem eredeti Lánczi-doktrínának. Ezt kezdte el a Fidesz már az első Orbán-kormány idején, és ezt folytatja 2010 óta, mert a Fidesz vezetői szerint – és Lánczi szerint is –, amennyire lehetséges, ki kell szorítani Magyarországról a külföldi tulajdonosokat, és a korábbi rendszerben tulajdonhoz jutottakat (a „kommunistákat”) is derék magyar tulajdonosokkal kell felváltani. Az ilyen irányított tulajdonosváltás mellékhatása Lánczi szerint az, hogy egyesek a folyamaton nagyot nyernek, míg mások veszítenek.

A magam részéről nem értek egyet Lánczival, szerintem a külföldi tőke jelenléte kifejezetten jót tesz Magyarországnak, nélküle Magyarország (és a többi visegrádi ország, valamint balti országok) nem fejlődött volna 1989 óta annyira sem, amennyire fejlődött – de ez értelmes vita. Nem értek egyet azzal sem, hogy az 1990 vagy akár 2010 előtt tulajdonhoz jutottak rossz tulajdonosok lennének, akiknél jobb tulajdonosokat juttathat pozícióba az Orbán-kormány, s ezért érdemes lenne vállalni azt az általános jogbizonytalanságot, a tulajdon bizonytalanságát, ami jól láthatóan visszaveti a gazdasági fejlődést. De ez is értelmes gazdaság- és társadalompolitikai vita, amelyben más az álláspontunk.

A HVG portrérovatában Lánczi az újságíró kérdésére értelmezi korábbi kijelentését: „Csak azt akartam ezzel jelezni, hogy az államosítást ebben az országban nem lopásnak hívták 1948 után, a privatizálást sem szabad rablásnak nevezni 1988 után. Most is van egy szisztéma, amit kritizálhatnak, hogy korrupció, de én azt állítom, hogy ez egy politikai elképzelés végrehajtása. Lehet, hogy van, akinek ez nem tetszik. Nekem sem tetszett a privatizáció. Lehet maffiaállamozni, de akkor ki fog nyílni a privatizációs doboz is, és fel lehet robbantani vele az egész huszonöt évet, amit rendszerváltásnak nevezünk.” Ez a Lánczi-doktrína kibővítése.

 

Kétségtelen, hogy a második világháború utáni tulajdonosváltási hullám is értelmezhető lopásként, mind a földosztás, mind az államosítás, bár akkoriban nemzetközi tendencia volt ez is, az is, amelyet Európa-szerte elfogadtak, egyfajta társadalmi igazságtételnek tekintettek, és – ami fontosabb – nem járt az akkori politikai vezető réteg személyes gazdagodásával. Ami az 1990 utáni privatizációt illeti, azt Magyarországon is, miként a többi átalakuló országban sok méltánytalan előnyszerzés jellemezte, de Magyarországon jóval kevésbé, mint másutt. Azért jóval kevésbé, mert a magyar privatizáció a fizető befektetőket preferálta, akik valóságos pénzzel fizetnek a tulajdonért, s ezek között a külföldi befektetők domináltak. Ez pedig a dolog természeténél fogva ha nem szünteti is meg, de korlátozza a tulajdon osztogatásának korrupt voltát, mondjuk az orosz privatizációhoz képest, ahol hatalomközeli belföldi vállalkozók lettek kisemberektől nagyon olcsón összevásárolt privatizációs vagyonjegyekért óriásvállalatok tulajdonosai. Kiváltképp nem jellemezte a kilencvenes évek magyar privatizációját, hogy maguk az éppen hatalmon levő politikusok jutottak volna kiugró anyagi előnyökhöz. A magyar privatizációt tehát nem nevezhetjük az állam – vagyis a sok millió állampolgár – kifosztásának (az állami vagyon csökkenésének az államadósság jelentős csökkentése volt az ellentétele, amivel az egész társadalom járt jól). Ez tehát nem volt lopás.

Más a helyzet az Orbán-rendszer tulajdonosváltó intézkedéseivel. Az Orbán-rendszernek e szempontból leginkább szembetűnő jellemzője éppen az, ahogy 2010 és 2014 között állami intézkedésekkel Simicskát gazdagabbá tették, mivel Orbán barátja volt, a 2014 után bekövetkezett szakítás óta viszont Simicskát állami intézkedésekkel igyekeznek ellehetetleníteni, vállalkozásait a piacról kiszorítani, és az állami intézkedések a „közbeszerzésektől” a földeladásig Orbán új barátainak (Mészárosnak, Garancsinak és másoknak) a gazdagodását szolgálják. Itt bizony a kormány – mint egykor az orosz állam – méltánytalanul kedvező áron juttatja vagyonhoz a baráti vállalkozókat, és közben a polgárok összességét éri súlyos veszteség. Valami hasonló történik az MNB körül is. A társadalom egészét károsítják meg az orbáni visszaállamosítások is, amikor hatalmas összegeket fizetnek ki valamennyiünk pénzéből csak azért, hogy mindenütt Orbán parancsolhasson. Ezt párhuzamba állítani a kilencvenes évek magyar privatizációjával annyira hamis, hogy azt egy tudós, egy egyetemi tanár biztosan nem engedheti meg magának.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.