galéria megtekintése

A béke agytrösztjei

Az írás a Népszabadság
2015. 10. 06. számában
jelent meg.

Paár Ádám

A szaúdi király 2007-ben életre hívott egy nem kormányzati jellegű agytrösztöt. A központ vállalt missziója nem egyszerű. A neve sem az: Abdullah bin Abdulaziz Király Nemzetközi Központ a Vallások és Kultúrák Közötti Párbeszédért. Ez az intézet a vallásközi párbeszéd és együttműködés előmozdítása, a vallásközi konfliktusok kezelése érdekében tevékenykedik.

Jelölhetjük egyszerűen az angol nevét alkotó szavak kezdőbetűiből font KAICIID szóval. A szervezet igazgatóságában mindegyik világvallás képviselteti magát: három keresztény (katolikus, ortodox, anglikán), három muszlim, egy zsidó, egy hindu és egy buddhista személyiség. Valamennyien magas szintű teológiai képzettséggel rendelkeznek, és elkötelezettek a vallások közötti béke iránt. Az igazgatóság tagja például David Rosen, Írország volt főrabbija, aki állandó résztvevője a rabbik és imámok világtanácsának is, vagy Miguel Ángel Ayuso Guix, aki a Pápai Tanács a Vallásközi Párbeszédért nevű intézet titkára. A fórum mintegy száz tagból áll a világ minden tájáról.

A KAICIID Az erőszak ellen a hit nevében névvel indított akciót kifejezetten a szíriai és iraki vallásközi erőszak ellen. Kevesen figyeltek fel arra, hogy 2015. szeptember 3-án a KAICIID kiadásában megjelent magas rangú muszlim és keresztény vallási vezetők aláírásával egy közös felhívás a vallási párbeszédért, a Közel-Kelet vallási és kulturális sokszínűségének megőrzéséért. Az aláírók között olyanok szerepelnek, mint a jordániai és a libanoni főmufti, az örmény apostoli egyház feje, II. Teodor kopt pápa hivatalos megbízottja, az egyiptomi főmufti főtanácsadója, a drúzok legfőbb vallási méltósága és még sokan mások. Az ún. Athéni Deklarációban a vallási vezetők kinyilvánították, hogy támogatnak minden olyan kezdeményezést és akciót, amelyek erősítik a keresztény, muszlim és egyéb vallási csoportok állampolgári jogait a Közel-Keleten.

 

A vallási vezetők arra kérték a médiát és a politikai döntéshozókat, hogy ne kapcsolják össze a vallás nevében (!) elkövetett terrorizmust egyik vallással sem. Ez nagyon megszívlelendő tanács, hiszen a média sokszor – akár akaratlanul is – élen jár a hisztéria felkorbácsolásában. A vallási vezetők ehelyett kérik, hogy a média a hiteles hangokat szólaltassa meg. Az persze már nehéz kérdés, kinek melyik vélemény és hangütés a hiteles. Lefordíthatjuk ezt úgy, hogy a média ne kezelje egy vallási érvekre hivatkozó szélsőséges csoport nyilatkozatát úgy, mintha az a csoport az egész vallás nevében és érdekében nyilatkozna. Végül a vallási vezetők kijelentik, hogy a helyi társadalmakban olyan fejlesztési projekteket kell elindítani, amelyek előmozdítják a különböző közösségek között a megértést és együttműködést.

Szép misszió a vallásközi párbeszéd! Persze nem biztos, hogy sikeres lesz. Deklarációk, szép szavak még nem állítottak meg háborúkat és népirtásokat. Viszont ez még így is több, mint amit az Európai Unió eddig képes volt elérni. Az ilyen deklarációk pontosan arra alkalmasak, hogy emlékeztessék a társadalmakat: nekik is van erejük, és biztatják őket, hogy maguk is gyakoroljanak nyomást a politikai döntéshozókra.

A válságok, konfliktusok esélyt jelenthetnek: közelebb hozhatják egymáshoz az embereket, a társadalmakat. A 2010-es haiti földrengés két amerikai elnököt hozott össze egy alapítványban: Bill Clintont és George W. Busht. (Képzeljük el ezt Gyurcsány Ferenccel és Orbán Viktorral.) Maga Barack Obama kérte fel két elődjét, hogy vállalják el annak az alapítványnak a névadását és koordinálását, amelyet a szerencsétlenség sújtotta karibi ország megsegítésére alapítottak.

A Clinton Bush Haiti Fund nem egyszerűen tűzoltás jellegű tevékenységet végzett Haitin, hanem magára vállalta az állam újjáépítésének feladatát is. Az alapítvány, mondhatni, hazafias célt látott el: Haiti felemelését. (Sajnos önerőből erre nem volt képes annak az országnak az elitje, amelyik a karibi térség, sőt Latin-Amerika első sikeres forradalmát vívta a XVIII. század végén.) Az alapítvány támogatta a kis- és középvállalkozások fejlesztését, a munkaerőképzést, a közművesítést, a méhnyakrákszűrést – egyszóval csupa olyan dolgot, amelyek túlmutattak a földrengés okozta károk helyreállításán, és a nemzetépítést szolgálták. A földrengés utáni helyzetben az alapítvány külön programot indított, hogy a gyerekeknek bemutassa ennek a kis szigetnek a történetét, eloszlatva az előítéleteket. Vagyis pontosan azt a társadalmi érzékenyítést célozta, amit sokan idehaza cinikus vállrándítással intéznek el, legyen szó a menekültekről vagy a harmadik világról.

Tudomásul kell venni, hogy a globalizáció korában az egyéneknek és a szervezeteknek is van felelősségük és társadalmi szerepük. Az államokat segítő agytrösztök, alapítványok fontos munkát végeznek, és hasznos tanácsokkal, javaslatokkal, projektek kidolgozásával támogatják a kormányokat. Kivéve, ha a kormányok szabadságharcot vívnak ellenük, és mennek a maguk feje után! A zsákutcába.

*

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.