Húsba vágó reformok nélkül nincs megoldás, de e nélkül gazdasági-politikai szempontok szerint mérlegelve az ország nem kap pénzt. Az országnak nincs fedezete a rövid távú kölcsönök törlesztésére, de már a tőle függő rétegek, állami alkalmazottak, nyugdíjasok juttatásai is akadoznak, az anyasági pótlék kifizetéseit már pl. be is szüntették. A tartalékok két-három hétre elegendőek. Nincs belső forrás a kincstár feltöltésére, a külföld pedig nem látja a kibontakozást, és így nemigen akar segíteni.
Három hónap szembenállás után már nem arról van szó, hogy Ukrajna az EGK vagy Oroszország között válasszon. Kijev Brüsszel és a Nemzetközi Valutaalap feltételeit legfeljebb csak szavakban tudja teljesíteni, amit tettek nem tudnak követni, mert az utca ezt nem engedi, így egyetlen politikai erőnek sincs sem mersze, sem befolyása – a végrehajtás lehetőségéről már nem is beszélve – ilyen irányban lépni.
Oroszország ugyan „ukrán testvérei” megsegítésére „önzetlen” 15 milliárdot helyezett kilátásba, de annak részeit már nem folyósítja, és a fejlemények tükrében dönt majd erről. Jelenleg ennek beszüntetése a valószínű, és az, hogy az Euromajdant uraló szélsőségesek oroszellenessége a Moszkva felé fordulást, a gazdasági kapcsolatok fennmaradását megakadályozza. A Nyugat szeretné az orosz terjeszkedést megakadályozni, vagyis szintén politikai célt tart szem előtt, de az ehhez szükséges pénzügyi keretet egyelőre a valóságban nem tudja vagy akarja biztosítani.
A Nyugat ezen túlmenően szemet huny a szélsőségesek által diktált, és mondjuk nyíltan ki, erőszakos, antidemokratikus lépések fölött. Mindkét külföldi fél a másikat vádolja beavatkozással, ami persze igaz – mindkét fél oldaláról.
A volt hivatalos ellenzék, ma már kormány, Európát választaná, de politikai szlogeneken túl nem tud a problémákra orvosságot. Nincs is erre programja. Az utcát és a radikális ellenzéket nem ellenőrzi, nincs rá befolyása. Ezeknek az erőknek sincs a tagadáson túl programjuk, de fegyverrel a kezükben túszul ejtették az utcát, és ez által a politikát. A csöndes többséget is elnémították, miközben a valóságban saját magukon kívül senkit sem képviselnek. Ennek tükrében a lehetséges forgatókönyvek is elkeserítőek. Több forgatókönyv is lehetséges.
1. A korábbi hivatalos ellenzék kormányt alakít, de nem tudja az ellentétek kirobbantásának a szlogenjét teljesíteni: nincs szabad utazási lehetőség Nyugatra, nem javulnak az életkörülmények, a nyugati kereskedelmi forgalom nem képes a kieső orosz piacot pótolni, a nyugatra fordulásban fektetett hit kiábrándulásban végződik, miközben a radikális ellenzék az utcát birtokolja és a helyi közigazgatásokat is fegyverrel a kezében kényszeríti a saját szája íze szerinti politikára.
2. A mostani, minden bizonynyal átmeneti kormányzat beindítja a megszorításokat, és a kilábalás felé vezető intézkedéseket foganatosít. Az átmeneti kormányzatnak ki kellene alakítani egy olyan politikát, amelyben a Nyugat és az oroszok közel kiegyensúlyozott szerepet kapnak, és ezt elfogadják. A Nyugat ezt támogatná, és a volt hivatalos ellenzék elkerülné az arcvesztését, és ha a kilábalás első eredményei láthatóvá válnak, a választások nyertese már új lappal és alappal indulhat. Kérdés persze, hogy a csak orruk hegyéig néző ukrán politikusok és a szélsőjobb ezt eltűri-e. Ez lenne a legjobb opció, de megvalósításának kilátásai nem túl kedvezőek.
3. Kelet- és Nyugat-Ukrajna szembenállása nem zárja ki az ország kettészakadását. A ma is önállóságot élvező Krím ezt már meg is pengette, az eredmény, hogy a zavargások ott is felütötték a fejüket. Zavargások vannak Kelet-Ukrajnában is, ahol sok a területidegen utcai „harcos”. Beregszász erre példa, de másutt is ez a gyakorlat. Amíg azonban a keleti országrész életképes, a nyugati nem. (Eddig is kelet fizette nyugatot.) A különválás nem igazán megoldás, mert a Nyugat nem tudja és akarja fizetni Nyugat-Ukrajna fenntartásának költségeit. Amíg Koszovónál ez megoldható volt, ez itt már nem az. Nemzetközi vargabetűkre is számítani lehet: a helyzetet területek elcsatolására is kihasználhatják (és nem csak az oroszok), és erre már vannak jelek.
4. Oroszország katonai beavatkozása: eltekintve a hidegháború újraéledésétől, felerősíti az oroszellenességet, a nacionalisták befolyását, és nem képes a gazdasági problémákat megoldani, mert ehhez Moszkvának nincs elég eszköze, vagyis még orosz szempontból is kontraproduktív. Ez Moszkva számára egy második Afganisztán.
Ukrajna kilátásai nem kedvezőek. A második, kis realitással bíró megoldás kivételével a szomszédokat a válság továbbfejlődése gazdaságilag, politikailag és pénzügyileg megviseli. Erre nincsenek felkészülve, és saját problémáik mellett ezt nehezen tudják kivédeni, ellensúlyozni.
A szerző a politikatudományok kandidátusa
*Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
