galéria megtekintése

FHB és Vidéke Takarékszövetkezet

Az írás a Népszabadság
2014. 03. 01. számában
jelent meg.

Dr. Dávid Ferenc
Népszabadság

Az elmúlt fél évben négy alkalommal tehettem közzé a takarékszövetkezeti rendszer erőszakos átalakításával kapcsolatos véleményemet. Írásaimat – Útba esik jövet-menet, A takarékszövetkezetek Trianonja, A megszállás folytatódik, Vitték a bankot címekkel – a Népszabadság jelentette meg. Köszönet érte. Most a 2014. február 26-án különleges körülmények közötti eredményhirdetéssel kapcsolatos gondolataimat vetem papírra.

A Kormány 48/2014. (II. 26.) Korm.-rendelete a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Zrt. és a Magyar Takarék Zrt. összefonódása közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítéséről szól. Ez a kvalifikáció azt jelenti, hogy a kormány vállalkozások összefonódását közérdekből – így különösen a munkahelyek megőrzése, az ellátás biztonsága érdekében – nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítheti. Ebben az esetben – törvényi felhatalmazás alapján – az összefonódáshoz nem kell a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) engedélyét kérni.

Vállalkozások összefonódása (koncentrációja) akkor jön létre, ha a) két vagy több előzőleg egymástól független vállalkozás összeolvad, vagy egyik a másikba beolvad, vagy a vállalkozás része a vállalkozástól független másik vállalkozás részévé válik, b) egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen közvetlen vagy közvetett irányítást szerez további egy vagy több, tőle független vállalkozás egésze vagy része felett, vagy c) több, egymástól független vállalkozás közösen hoz létre általuk irányított olyan vállalkozást, amely egy önálló vállalkozás valamennyi funkcióját tartósan képes ellátni.

A szövevényes takarékszövetkezeti magánosítás folyamata bőven beleérthető a fenti háromelemű definícióba, így a hivatali vizsgálat indokoltságát nem kell magyaráznom. Ismerve a Takarékbank privatizálására kiírt pályázat diszkriminatív jellegét, szakmai ellentmondásait, üzleti és morális hátterét, szükséges lett volna GVH-eljárás indítása az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások, a magántulajdonosok és a betétesek érdekében, vizsgálva, hogy a szövetkezeti bank privatizációja során nem sérült-e a tisztességes verseny követelménye és a gazdasági versenyt korlátozó tilalom elve.

 

A hivatkozott kormányrendelet viszont „rövidre” zárta az ügyet, és – nemzetstratégiai jelentőségre hivatkozva – kizárta a GVH fellépését és egy vizsgálat lefolytatását. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény erre lehetőséget ad, de azt gondolom, hogy az idevonatkozó jogszabályhelyet (a GVH megkerülésének lehetőségét) nem a szövetkezeti bank magánosítására találták ki. A mi esetünkben az a kérdés, hogy milyen megfontolásból és milyen ismérvek alapján minősítette a kormány ezt a homályos privatizációt nemzetstratégiai jelentőségűnek?

Közérdeket említ a jogszabály, de eddig még nem sikerült megfejtenem, hogy miféle közérdek merül fel akkor, amikor jól körülhatárolható magánbefektetői kört jutalmaznak banki tulajdonnal? Úgy érzem, hogy a GVH mellőzését nem nemzetstratégiai érdek indokolja, hanem a gyanús magánosítási folyamat titokban tartása. A hivatkozott kormányrendeletből megtudhatjuk, hogy a Takarékbank privatizálására kiírt tender győztese – egyetlen érvényes pályázóként – a Magyar Takarék Zrt. lett. A nyertes pályázó tulajdonosai: az FHB-csoport két tagja (25,1 százalék), 13 szövetkezeti hitelintézet, 1 szövetkezeti alapú bank, 17 természetes személy (valamennyien aktív szövetkezeti hitelintézeti vezetők).

A gazdasági társaságban tulajdonos az állami kézben lévő Első Hazai Pénzügyi Szolgáltatásfejlesztési Kft. (0,1 százalék) is, amelynek ügyvezetője a Takarékbank elnöke. Elgondolkodtató a természetes személy tulajdonosok felbukkanása a Magyar Takarékban, és kérdés, vajon milyen megfontolás vezette őket a tulajdonrész vásárlásakor? Eddig azt hittem, hogy a százezernyi magántulajdonon nyugvó takarékszövetkezeti vagyon működtetése és megvédése a „szent cél”, most már látom, hogy néhány szövetkezeti vezető „bevásárlóként” vesz részt a banki privatizációban. Csak nem közérdekből?

Sajnálatos, hogy a szektor bankja egy szűk kör fennhatósága alá került, és az sem szívderítő, hogy valószínűleg most már csak hosszú jogi procedúra után derülhet ki, hogy milyen körülmények között történt meg a szövetkezeti vagyon pályázati magánosítása. Kérdezem: ha a 17 „banktulajdonos” szövetkezeti vezető ismerte a sikerhez vezető egyetlen utat, akkor miért nem vették rá a teljes szövetkezeti közösséget, hogy az eséllyel kecsegtető – most már tudjuk: győztes – pályázati formát válasszák?!

Miért nem kínálták meg a teljes szövetkezeti közösséget egy tuti nyerő tenderajánlattal? Miért hagyták fél évig, hogy az OTSZ (és a VOSZ) „megtévedt” harcosként küzdjön az összszövetkezeti érdekekért? Több, a napokban lemondott és banki tulajdont szerzett OTSZ-tisztségviselő miért nem érezte úgy, hogy nem 13 szövetkezet és néhány természetes személy ügyében kell eljárnia, hanem száznál több szövetkezeti hitelintézet érdekében?

Az elmúlt évtizedekben a szövetkezeti hitelintézetek egyik jelképe a szorgos, mosolygós méhecske volt. Változnak az idők. Lehet, hogy a bájos kis zümmögőt le kell cserélni a tojásából kibújó kakukkfiókára?

A szerző a Vállalkozók és Munkáltató Országos Szövetség főtitkára

*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.