Az atomenergia elleni harcban itt több probléma is fölmerül. Elsősorban: nehéz és költséges az Északi-tengernél működő szélerőművek által termelt energia 3600 km távolságra fekvő, legenergiaigényesebb Baden-Württembergbe és Bajorországba történő szállítását megoldani. Egyedül ennek a költségei 40 milliárd euróra rúgnak.
A másik nagy probléma a szén- és gázerőműveket működtető energiaszolgáltatókat érinti, mert ezekkel a forrásokkal szemben a szeles és napos órákban termelt zöldenergiát törvényileg előnyben kell részesíteni. Ezek a források, ha süt a nap, összesen 36 gigawatt áramot termelnek. Többet, mint az összes, Németországban jelenleg még működő 17 atomerőmű. A szakértőket is meglepte, hogy ez ötször annyi, mint amennyit terveztek. Magyarország össz-energiaszükségletének pedig a négyszerese.
Ez a tény egyre gyakrabban vezet oda, hogy a németek előállítási költség alatti áron kénytelenek exportálni a fölöslegesen termelt árammennyiséget. A támogatásokat 20 évre adták, és ez egy gyönyörű magyar szóval kifejezve: megváltoztathatatlan! A jó hatásfokú modern gáz- és szénerőműveiket pedig kénytelenek egyre gyakrabban leállítani. Ez legtöbbjüknek 2013-ban olyan komoly veszteséget okozott, melyet a még működő olcsó atomerőműveikkel sem tudtak kiegyensúlyozni.
Így tehát Németországban a megújuló és hagyományos energiaforrások kölcsönösen fenyegetik egymást. Az egyik, mert a támogatások révén többletet termel, a másik, mert túl keveset termel ahhoz, hogy támogatás nélkül megéljen. Magyarország ebből kifolyólag több kis országgal együtt haszonélvezője lehet annak az európai gazdasági rendszernek, mely az energiapiacon is nyitott határokat teremtett, és ezeknek megtartását tagállamaitól továbbra is megköveteli.
A következőkben azt próbálom fontolóra venni, hogy Magyarországon, dimenziójának és természeti adottságainak köszönhetően, ezek a problémák föl sem merülnek. Az ország közepén és délkeleti részén található az Alföld, mely a délebbre fekvő országok mellett a legjobb benapozási területnek számít Európában. Tehát ez a „kályha” elméletileg az ország közepéből kiindulva néhány négyzetkilométernyi napelemmel „fűthetné” az országot. Az energiát 4-5 ilyen naperőműből mindössze 150-200 kilométeres körzetbe kellene elosztani.
Ott pedig már hegyek is vannak, melyek kiválóan alkalmasak a nappal keletkező energiafölösleg tárolására szolgáló szivattyús tározók létesítésére. Energiatárolásra ezenkívül leállított szénbányákban létesített, a magasságkülönbséget kihasználó szivattyús erőművek is alkalmasak, melyek mindkét országban előfordulnak. A fenti cikkben említett, évente 70 megawattal számolt növekedést, a követelményeknek megfelelően, fokozatosan felépíthető naperőművekkel lehetne fedezni. 2018-ra pl. 14 darab 70 megawattos létesítménnyel. Ily módon pótolni lehet a kiserőművek 458 megawattos kiesését, egyben fedezve a várható évi csúcsterhelés növekedését is.
Nagyon meleg és nagyon hideg időben fellépő csúcsterhelések fedezésére a napenergia kiválóan alkalmas. Kevés szó esik a leghasznosabb energiaforrásról, amely a megtakarításban rejlik. Ez az általános szabályokat alapul vevő német energiahivatal számításait hozzávetőlegesen átszámítva a magyar energiaviszonyokra (9000 MW-ból kiindulva) 4050 megawattnyi kapacitást tenne 10-15 év alatt fölöslegessé. Részletezve: az épületek hőszigetelése (falak, tető, ablakok kb. 15 százalék) 1350 MW; hagyományos izzók LED-lámpákra való cseréje (mintegy 80 százalék különbség) 1200 MW; háztartási gépek az 1998-as gyártmányokhoz képest (hozzávetőleg 17 százalék különbség) 1500 MW.
További regeneratív energiaforrások lehetnek: a földben rejlő energia hőszivattyúk által való hasznosításával cca. 400 MW; további naperőművek háztetőkön, középületeken stb. 1000 MW; modern szénerőművek esetleg CCS-eljárással 800 MW; hulladékégetéses hőerőművek 500 MW, szél- és biomassza erőművek (Mavir-számítás alapján) 1600 MW; földgázkiserőművek (gáz már előállítható napenergiával is) 180 MW. Ez összesen 8530 MW. Tehát figyelembe véve a nagyerőművekből 2030-ig fennmaradó 5500 MW kapacitást, összesen 5500 + kerek 8500 MW = 14 000 MW üzemelhetne.
Ez 30 százalékkal több, mint a Mavir-elemzők által számolt 10 500 megawatt bruttó névleges villamos teljesítőképesség, ráadásul mindenféle hasadóanyag felhasználása nélkül. Ily módon az import is az egyre kevésbé szükséges, részben tárolható gázmennyiségre szűkülve minimálisra csökkenne. Bár a magam részéről szívesen importálnék olyan árut, melyet újabban a bekerülési költség alatti áron adnak, jelentősen csökkentve a rezsiárakat is egyben, ha vitatott nagyberuházásokat tudok vele megspórolni.
Ha az évek folyamán mégis sok minden másképp történne, mint ahogy jelenleg alakulni látszik, akkor 2024-től 2030-ig még el lehet dönteni, hogy szüksége van-e Magyarországnak hasadó anyag felhasználású energiára, vagy más lehetőségek is adódnak. Nem kizárható, hogy a szinte korlátlan mennyiségben rendelkezésre álló napenergiát többek között az addig kifejlesztett modern akkumulátorokban tárolhatjuk. Az esetenként fellépő energiafeleslegünket pedig a környező, többé-kevésbé szerencsés természeti adottságokkal rendelkező országoknak ajándékozzuk – ily módon is vonzóbbá téve hazánkat.
A szerző okl. építészmérnök, Németországban él, korábban a Mátrai Erőmű 2007-ben a Hitachi Power Europe által átadott előtét-gázturbinás bővítésének egyik felelős fő-építésvezetője volt.
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában
