Óvatosan emlékeztetlek, hogy Európa végét, az európai föderáció széthullását túl sokszor hirdették már meg – ma is él, és bővül. Országok és népeik, elismerem, lehet, hogy titokzatos okokból, de Európába, sőt, az euró-övezetbe vágynak. Senki nem lépett ki. És ami ennél is lényegesebb, a 2008 óta hangoztatott euró-övezeti válság, az euró szétesése már lekerült a címoldalakról. A dél-európai országok akut válságai fokról-fokra átmentek lassú kilábalásba. Északnyugat-Európa a brit szigetektől a Benelux és a skandináv államokon, Németországon át Ausztriáig és a Baltikumig a globalizált világban versenyképes gazdaságokat, kezelhető adósságokat, és immár a választók többségével legitimált kormányokat mondhatnak magukénak. Ezeket az országokat is bejárta a populizmus és nacionalizmus kísértete, de egyikben se jutottak kormány közelbe. Se a holland, se a finn szélsőségesek nem kormányoznak. A feszültséget az okozza, hogy ezeknek a nettó befizető, hitelező országoknak a szavazói úgy vélik, hogy akár nemzetállamuk, nemzeti pénzük, akár a fejlettek közössége jobban szolgálja az érdekeiket és értékeiket, mint együttműködésük az adós, versenyképtelen, érdekeiket és értékeiket el nem ismerő délkelet-európai országokkal.
Az európai föderáció erejét tanúsítja, hogy a másutt fegyveres vagy kereskedelmi háborúkba, szakításokba torkolló válság – az amerikai polgárháborútól a jugoszláv föderáció széthullásáig -, itt békés tárgyalások keretében, ha lassan is, de a megoldás felé tart. A gazdasági csőd után súlyos társadalmi válságokba zuhant délkelet-európai országokban is, Portugáliától Görögországig, Itáliától Bulgáriáig sikerült nemcsak a polgárháborúkat megúszni, de sehol nem születtek diktatúrák, és a populista/nacionalista kísértetek nem kerültek hatalomra. Ma sehol nincs Európa-ellenes, nacionalista-populista párt hatalmon. Valamennyi délkelet-európai ország elfogadta az európai – az EU-IMF - válságkezelés normáit. Franciaország, Lengyelország, Csehország, Szlovénia, Szlovákia valamiképpen a két övezet közé szorult. Esélyük volt és ma is van az északnyugati tömbbe való közvetlen bejutásra, de elitjeik elhibázott reakciói ennek akadályát képezik.
Egy populista/nacionalista kétarcú kísértetről beszélsz, amihez én hozzátenném a másik rossz- és kétarcú kísértetet: korrupció/kormányzásképtelenség. Lássuk be, hogy a válságból történő sikeres kijutásnak a kormányzóképesség, a tisztakezűség legalább annyira feltétele, mint a nacionalista és populista veszélyek legyőzése. Kormányzóképes politikai, gazdasági és társadalmi keverék, és a korrupció kizárása nélkül nincs kiút. Az északnyugati államok kormányai, alkotmányos intézményei kikeverték a maguk koktélját és nem lopnak – ezzel bizalmat szereztek. A köztes országokban valami hibádzik: a francia szocialisták nem tudnak kormányozni, igaz, nem lopnak, a lengyel jobbközép kormányzóképes, de lop. A délkelet-európaiak többnyire korruptak és kormányképtelenek voltak, mára kezdenek létrejönni kormányzóképes és viszonylag tisztakezű kormányzatok.
Az európai válság elhúzódásának oka, hogy a sikeres nemzeti keverékek nem alkalmasak európai keveréknek. Merkel és választói szilárdan meg vannak győződve arról, hogy a német modell európai szintű elfogadása az egyetlen lehetséges kiút, ahogy Cameron és választói a brit modellre esküsznek. Az egymással összeegyeztethetetlen nemzeti modelleket képviselő kormányok mindeközben a maastrichti, lisszaboni konszenzuson alapuló, a válság előtti felfogást és érdekeket tükröző keretek közé szorultak. Az európai válságkezelési koktél ezért rossz ízű, lassan ható és számtalan mellékhatással jár. De mégis azt állítom, hogy Európa túlélte a válságot. Nem lesznek szélsőséges diktatúrák. Nem kerülnek hatalomra nacionalista/populista erők. Nem lesznek többségben a szélsőséges pártok képviselői az Európa Parlamentben. A négy erő, a konzervatív jobboldal, a szocialisták, a liberálisok és a zöldek frakciója együttesen biztosan nagy fölényben lesz velük szemben.
Magyar kísértet
A 2010 utáni kormány összeállított egy politikai, gazdasági és társadalmi főzetet, amely kis mértékben betegít, közepesben megbénít, ha mind beléd diktálják, meghalsz tőle. Rendszerszerűen populista és nacionalista, korrupt és kormányképtelen. Ma az egyetlen Európa- és Nyugat-ellenes rendszer az Európai Unióban. Magányos kísértet. Valamennyi kelet-közép-európai országra történeti hagyományai és a válság hatására befolyással van az orosz tekintélyelvű modell és az orosz próbálkozás, hogy saját befolyási övezetét kiterjessze. A rendszerváltásban való csalódás, a százados antidemokratikus tradíciók és a Fidesz évtizedes nacionalista és populista politikai pályája mellett, a Putyin-rendszer vonzása, a „keleti szél” és az Európával szembeni harag együttesen alakították a sajátos magyar rendszert.
Magyarország már az ezredfordulón letért arról a pályáról, amely korábban vezető reform-országgá és EU-taggá tette. A reformokba belefáradt, a társadalmi vagyoni és jövedelemegyenlőtlenségeket, és a felzárkózás nehézségeit egyre nehezebben viselő társadalom, az EU-n kívül versenyképes és szerepét tudó, az EU-n belül megrekedő elitek képtelennek bizonyultak a fenntartható gazdasági növekedési pálya, a jogállamiság kiterjesztése folytatására és az európai szerep betöltésére. A politikai elit a nacionalista/szociál-populista politikák megvalósítására egy versengő vezérdemokráciát épített ki. Áttértünk a fenntartható növekedési pályáról egy fenntarthatatlan, adósságból finanszírozott pályára, és már 2010 előtt megkezdődött a központosítás, az ítélkező állam kiépítése, a jogállami intézmények korlátozása. Ha Magyarország pozícióinak kiépítése a hatvanas évek közepétől több mint harminc évet vett igénybe, lecsúszásához elegendő volt néhány év. A 2008-as globális válság már egy súlyosan eladósodott, rosszul kormányzott, korrupt és hiteltelen kormányzatot, válságba került társadalmat talált.
Együtt találgattuk az évek során, kedves Bogdan, hogy a magyar társadalom többsége „őrült-e meg”, „rinocéroszosodott-e el” 2006 ősze óta, és nekem saját népemtől kell-e félnem, vagy a kisebbség, a politikai elit politikai manipulációja okozza a magyar társadalom zavarait. Én mindvégig úgy gondoltam és gondolom ma is, hogy bár közel jártunk a magyar választók megőrüléséhez, a nacionalista és populista sérelmek, haragok eluralkodásához, de ez a 2002-es választások idején elkezdődött, emelkedő dagály a 2008-as „szociális népszavazással” tetőzött, és azóta, a 2010-es kétharmados Fidesz-győzelem, a Jobbik akciói ellenére egy apálynak lehetünk tanúi.
De a dagályt kihasználva, a 2010 utáni kormány tudatosan fölépítette a vezérelvű pártja mintájára a vezérelvű pretoriánus politikai rendszert, lebontva a jogállamiság és az államigazgatási ellenőrzés ellensúlyait. Az ilyen rendszerben a politikai vezető és közvetlen környezete irányít a parlamentet hajtószíjként alkalmazva, kikapcsolva a központi és a helyi igazgatás gépezeteit, az alkotmányos intézményeket. Ehhez kevert ki egy „unortodoxnak” nevezett gazdaságpolitikai keveréket, amely a szolgáltató szektor főként nemzetközi vállalatainak, pénzintézeteinek megadóztatásán, fejlesztési forrásainak felélésén, árak, bérek központi meghatározásán, a piaci verseny korlátozásán alapszik. Azzal, hogy forrást, munkaerőt, presztízst vontak ki a szolgáltató szektorból, az oktatásból, az egészségügyből tartós lemaradásra ítélték az országot. A társadalmi keverékben a vagyonoknak és jövedelmeknek, a szolgáltatásokhoz való hozzáférésnek a felső és felső-közép egyharmadhoz történő átcsoportosítása az alattuk lévő kétharmadtól, az irányító szerepek megszerzése, valamennyi ellentétes csoport kizárása szerepel.
Igazad van, ezt a hatalmat az ellenzéke gyengesége erősíti legjobban. Az ellenzék gyengeségének legfőbb oka a Fidesz-modell fertőzése: a Fidesz ellenfeleinek többsége a Fidesz párt-, vezetési- és kampánymodelljét tekinti igazán sikeresnek, és jól-rosszul utánozni igyekszik, kottájából játszik. Mára az ellenzék pártjai az MSZP-től az LMP-én át a DK-ig vezérelvű, fideszesített pártok, amelyekben minden anyagi forrás, média- és nemzetközi kapcsolat az egyszemélyi vezető kezében összpontosul, a pártokon belüli szabad vita, autonóm érdek- és értékformálódás kizárt. (Az Együtt és Bajnai az egyetlen kivétel, ezért se tud mit kezdeni a maga puha és egyezkedő, önkorlátozó magatartásával az erőre és harcra berendezkedett erők között.) A Fidesz saját eszközeivel győzhető le a legkevésbé. Ha Tusk a Kaczyński fivéreket a saját módszereikkel próbálta volna megverni, ma is a Kaczyński párt lenne hatalmon.
A napokban kötött választási nagykoalíciót az ellenzék. Kedves Bogdan, a magyar választások eredménye teljesen bizonytalan. De most már nem valószínű, hogy a Fidesz kétharmaddal folytatja. Az is bekövetkezhet, hogy a leváltói hangulat az ellenzéki pártokat önmaguk ellenében is győzelemre segíti. Egy bizonyos, hogy a vezérelvű pretoriánus rendszer és unortodox gazdaságpolitikája források és erőszakhatalom nélkül folytathatatlan. Nem tudom, hogy mikor, nem tudom, hogy hogyan, de a foglaló gépezet hajtóanyag nélkül leáll. A rendszer, amely az öröklétre számított, le fog bomlani. Berlusconi, Erdogan, Janukovics, Kaczyński és Orbán szelleme nem Európát, hanem a provinciát járja.
