1
Miért kell a szegénységet csökkenteni? A rendszerváltás utáni átalakulás során kiderült, hogy a magyar lakosság jelentős része nem tud igazodni az újonnan létrejövő gazdasági viszonyokhoz. Igaz, 1997 és 2007 között a belső gazdaság viszonylag gyorsan növekedett, és sokan azt reméltük, hogy majd csak kinövi az ország a szegénységet. A 2008 végén kialakult nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság azonban jelentősen visszavetette a magyar gazdaságot is, és az egymást követő magyar kormányok a terhek aránytalan nagy részét a szegényebbekre hárították.
Ennek a politikának a legszemléletesebb jelzése, hogy 2008 óta a szociális segélyt 22 800, illetve a minimális nyugdíjat 28 500 forinton rögzítették, miközben az átlagos fogyasztói árszint 22,4 százalékkal nőtt, és a szegények fogyasztói árszintje ennél sokkal jobban. El kell marasztalni azt a korlátozást is, amely egy családban csak egy segélyt engedett. De ugyanilyen irányú változtatást jelentett a személyi jövedelemadózás progresszivitásának 2010-ben megkezdett fokozatos megszüntetése, amely a matematikailag „arányos” szja bevezetésével 2013-ban teljesedett be.
Kiemelem, hogy az átlag alatt keresők nettó keresetét védő adójóváírás megszüntetésével párhuzamosan a Fidesz-kormány hatalmas mértékű szja-kedvezményekkel jutalmazta a legjobban keresőket, különösen pedig a jól kereső nagycsaládosokat. Elegendő a három kiskorú gyermek után járó havi 99 ezer forintos családi adókedvezményre utalni, amelynek teljes igénybevételéhez 620 ezer forintos bruttó családi keresetre volt szükség, s az alacsony jövedelmek miatt átlagosan a teljes összegnek csak 30 százalékát tudták igénybe venni. (Csak idén enyhített ezen a kormány azzal, hogy logikátlan módon az adóalap mellett a nyugdíj- és az egészségügyi járulékból is levonható lett a kedvezmény.)
2
Hogyan csökkentené a szegénységet a LÉT? Már a bevezetésben vázoltam a 25-50-es tervet, és itt hozzáteszem a terhes nőknek járó 75 ezres járandóságot is. Mivel a 3. tag évente csak 90 ezer terhes nőt érint, legjobb, ha itt figyelmen kívül hagyjuk. Az alapterv magva: minden magyar felnőttnek feltétel nélkül járna az államtól 50 ezer forint, és minden magyar gyermeknek 25 ezer forint. Akinek van 50 ezer forintot meghaladó rendszeres jövedelme (keresete, nyugdíja, családi pótléka stb.), attól a munkaadó vagy az állam levonja a LÉT által biztosított összeget, mielőtt visszaadná.
Akinek nincs ilyen jövedelme, annak az állam feltétel nélkül 50 ezer forintra egészíti ki jövedelmét. A keresetre és a nyugdíjra összpontosítva: az első 50 ezer forint automatikusan jár. Nem kell kérni, nem kell megalázkodni! De mindjárt meglepetés éri az olvasót a nyugdíjat kóstolgatva: kiderül, hogy LÉT nem a feltétel nélküli alapnyugdíjjal egészíti ki a korábbi nyugdíjat, hanem csak a rászorultsági szintet emeli föl 28 ezerről 50 ezer forintra. (Ez nem is olyan rossz elképzelés, mint amit korábban az alapnyugdíj tervezői javasoltak – abban a tervezetben mindenkinek egységesen 50 ezer forint alapnyugdíj járt volna plusz a meglévő nyugdíj fele, hogy az összes nyugdíjkifizetés ne nagyon változzon).
De akkor a LÉT mégsem feltétlen jövedelem, és ugyanazt a csapdát tartalmazza, mint a jelenlegi rendszer, csak magasabb küszöbnél. A rászorultsági rendszer egyrészt takarékos, másrészt számos hátránya van. Itt csak két rokon problémáját említem: a) Képzeljünk magunk elé két kisnyugdíjast: az egyik 30, a másik 49 ezer forintot kapna 2015-ben a LÉT bevezetése nélkül. A LÉT bevezetése után mindkettőjük nyugdíja 50 ezer forintra emelkedik. Normális ez? b) Valaki tudja, hogy a nyugdíja nem fogja elérni a LÉT összegét, akkor semmit sem érdemes dolgoznia, hiszen az így szerzett jogosultság semmi többletet nem jelent a garantált minimumhoz képest.
Ennél már sokkal jobb az Ausztráliában, Svédországban és Nagy-Britanniában alkalmazott, általam nyugdíjjóváírásnak nevezett rendszer, amely a munkanyugdíj emelkedésével párhuzamosan, de annak például a felével csökkenti az alapnyugdíjat, egészen addig, amíg az el nem fogy. Csak röviden érintem a LÉT munkakínálati hatásait. A LÉT feltételezi, hogy olyan nagy marad a termelékenységnövekedés, hogy nem lesz elég munkahely, annak kell örülnie, aki dolgozhat. Valóban, nekem is vannak családtagjaim és közeli kollégáim, akik nyugdíjasként ingyen végeznek értékes és érdekes munkát.
De nem szabad megfeledkezni azoknak a munkaképes embereknek a százezreiről, akiknél nem annyira magától értetődő, hogy – még ha van is munka – szívesen felkelnek hajnalban, hogy buszra szálljanak, hogy egész nap dolgozzanak, majd holtfáradtan hazabuszozzanak, amikor a nettó 65 ezer forinttal szemben ott áll a paradicsomi 50 ezer forintos LÉT. Csak a reménytelen munkapiaci helyzetben levő szakmákban és térségekben szabad jelentős hosszú távú segélyt adni.
Sajnos, a szerzők túl könnyű álmot ígérnek. Nem hangsúlyozzák eléggé, hogy laza költségvetéssel (az általuk a GDP 1-2 százalékára becsült költségvetési többlethiánnyal) akarják a szegénységet jelentősen csökkenteni. De mit tehetünk, ha saját jól felfogott érdekünkben az EU ragaszkodik a jelenleg is csak nagy nehezen tartható 3 százalékos költségvetési hiányhoz? Számoljuk újra az egészet úgy, hogy ne változzék a költségvetési hiány!
Ha a nemzeti együttműködés rendszerének tervei esetében állandóan kifogásoltam, hogy kiforratlanok, kipróbálatlanok, akkor ezt most meg kell tennem a LÉT-tel kapcsolatban is. A feltétel nélküli alapjövedelmet eddig még egyetlenegy normális (azaz olajban nem dúskáló) ország sem vezette be – és nem biztos, hogy nekünk kellene az elsőknek lennünk, elég sok hungarikummal örvendeztettük már meg a világot. Bár többen javasoltak kísérleteket, kétlem, hogy ez ebben az esetben kivitelezhető lenne: LÉT csak Szabolcs-Szatmárban?
3
Hogyan csökkenteném a szegénységet? Úgy vélem, hogy a Fidesz-kormány fentebb vázolt szegényellenes transzferváltoztatásaira az lenne a leglogikusabb reakció, ha visszacsinálnánk őket. Fokozatosan kivezetnénk a családi adókedvezményt, vagy legalábbis a harmadik gyermek után járó aránytalan értékét az egy vagy két gyermek utáni értékre csökkentenénk, újra megemelnénk az alanyi jogon járó családi pótlékot, és visszatérnénk a progreszszív személyi jövedelemadóhoz, még ha nem is a 2009 előtti mértékekhez. (Aki fél az alkotmányszegéstől, annak a Fidesz jól bevált módszerét ajánlom: a második szja-sáv adóalapját előzőleg fel kell szorozni, hogy a 16 százalékos kulccsal együtt a kívánt mértékű valóságos kulcsot adja. Például a 32 százalékos sávban a jövedelem duplán számítana, és 2 × 16 = 32.)
Még egy előnye lenne az általam vázolt reformcsomagnak: egyes elemeit ugyanolyan fokozatosan lehetne végrehajtani, mint ahogy a Fidesz-kormány is fokozatosan bevezette a gazdagpárti adóreformjait. Külön haszon lenne, hogy úgy lehetne csökkenteni a bruttó minimálbér nominális értékét, hogy a visszahozott adójóváírás révén a nettó kereset reálértéke ne csökkenjen, sőt még nőjön is. Közben ezzel is megfordíthatnánk a kedvezőtlen munkahely-teremtési folyamatokat. De ehhez járul egy népszerűtlen feladat: ki kell vezetni a vállalati különadókat, legalábbis ha szeretnénk újabb üzleti beruházásokat is.
A keresetektől a nyugdíjak és a szociális segélyek felé haladva, lépéseket kellene tenni a garantált minimum jövedelem megvalósítása felé. Megismétlem: egy huszáros rohammal a 2008-as szintre kellene emelni a korábban említett szociális segély és a minimális nyugdíj, valamint a családi pótlék és a családi adókedvezmény együttes értékét: azaz 28, 35, illetve 25 ezer forintra (a harmadik érték megegyezik a LÉT javaslatával), és folyamatosan tartani a reálértéküket. (Ezt és a segély gyermekszámmal való növelését javasolta egyébként Medgyesi Márton és Scharle Ágota 2012-ben a Haza és Haladás számára írt tanulmányukban. De vigyáznunk kell, mert egy túl magas garantált jövedelem nem tenné érdekeltté a kiskeresetűeket, hogy vállalják a munkába járás terheit.)
Nem fogadom el a LÉT szerzőinek azt az érvelését, hogy a garantált minimumjövedelmet szükségképpen sokkal bonyolultabb adminisztrálni, mint feltétel nélküli társát, különösen akkor nem, ha figyelembe vesszük az utóbbival járó hatalmas átalakítást. (Például ha valaki két helyről kapja a fizetését, akkor hogyan osztják el a LÉT-et automatikusan a munkahelyek között?) Egyáltalán, meg kellene egyezni a társadalom jobb módú felével: milyen áldozatokra hajlandók a szegényebb fele érdekében. Végül újra hangsúlyozva: tényleg tűrhetetlen, ami a magyar társadalom szegényebb felével történt a legutóbbi öt év alatt. Mindent meg kell tenni, ami lehetséges, de ne próbálkozzunk a lehetetlennel.
*A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.
– Milyen szép, tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne ez az ország, ha mi itt lent megtanulnánk végre szerénynek és önfeláldozónak lenni! MARABU RAJZA
