galéria megtekintése

Vadregény a nagyvárosban

1 komment

Népszabadság

Kellő rutin híján nem könnyű becserkészni Budapest legromantikusabb horgászvizét, a Hárosi-öblöt.

Jómagunkat például először a Campona bevásárlóközpont parkolójának kellős közepébe dobta be az okos kis telefonos navigátor a kért Háros utca 1–3. helyett, tehát figyelem: az 6-os úton észak felől érkező utazó jóval előbb, egy Higiénia áruház c. létesítménnyel ékesített leágazásra fordulva éri el az áhított célt. A burkolat állapotától meg lehet ijedni, de nem érdemes, a legjobb helyekre rögös út vezet.

A Honvéd Horgászegyesület lenyűgöző territóriumát rácsos vaskapu választja el a meglehetősen randa külvilágtól. A kapu többnyire csak kérésre nyílik, de meg is lehet érteni: ennek köszönhetően ugyanis odabenn a jószerével érintetlen, tömény ártéri természet fogadja a látogatót, szemben azokkal a gumiabroncsok­ból, törött vécécsészékből, hullámpala szelvényekből és kitartóan szivárgó savas akkumulátorokból összeállított szemétdombokkal, amelyek az ilyen félreeső helyeken mifelénk fogadni szokták.

A fűben rigók rohangálnak, az ágakon cinkék ugrabugrálnak, oldalról vadkacsapár támolyog be a képmezőbe, jól hallani, hogyan dolgozik keményen az ebédjéért egy harkály nem messze – az ember már a Hunyadi-sziget nevű földnyelv első húsz méterén le van nyűgözve. Az egyesületet vezető Kulcsár János azonban nem hagyja ennyiben, hanem tudatja, hogy ez mind semmi, ezen a Natura 2000-es védettség alá vont tájon gyakran előfordul csúszka, légykapó, törpesólyom, örvös galamb, mókus, róka, őz, sőt hód is, mi több, a még szigorúbban védett, szemközti Háros-szigeten nemrég egy rétisaspár vert tanyát.

Igen, egy saspár, Budapesten.

 

Az egykori honvédségi területen 1947 óta működő egylet elnökének nyomában járva megtekintjük a hangulatos, betonlábakon álló horgásztanyát, vetünk néhány pillantást a katonai híradóskocsik alumíniumfelépítményeiből komponált, egykor tiszti nyaralókként szolgáló, ám szerencsére lebontásra szánt bungikra, majd egy tanösvény első stációjához érkezünk. Még hét ilyen oszlopot találunk, amelyek mellett szombatonként (áprilistól novemberig, 9 és 12 óra között) avatott vezető magyarázza a sziget flóráját és faunáját a látogatócsoportoknak. Az opció ingyenes.

Itt tudjuk meg a mi ugyancsak avatott vezetőnktől, hogy a sziget egyik legnagyobb különlegessége és büszkesége az ún. fátyolvegetáció, amely a Duna teljes szakaszán csak és egyedül itt alakult ki: a kúszónövényzet a fák tetejéig ér. A tanösvény vége egyúttal a sziget déli csúcsa, balra feltárul a már említett Háros-sziget, szemben a Szerelem-sziget ékeskedik, jobbra az ún. Belső-öblöt, balról a Külső-öblöt látjuk.

Egészen elképesztően vadregényes vízi világgal szembesülhettünk.

A partvonalon haladva hamarosan két horgásszal találkozunk. Idejét érezzük tehát, hogy megtudjuk, amiért voltaképpen jöttünk, tudniillik: mit lehet itt fogni. A válasz: mindent, amit a Dunának ezen a szinttáján a csendesebb szakaszokon fogni lehet, ehhez jön még a rendszeres és a kötelező kontingenst jóval meghaladó telepítések keretében vízbe tett hal, nemzeti karakterünkből adódóan főleg ponty.

A közepes vízállásnál átlagosan négy méter mély vizet imitt-amott hat-nyolc méteres gödrök teszik még izgalmasabbá; ezek egy részét kézigránátokkal alakították ki annak idején derék honvédjeink. Pontyból fogtak itt már húszkilósat, harcsából a tíz kiló körüli példányok a gyakoriak, süllőből nem ritka a 6-7 kilós darab, vannak szép nagy balinok és keszegek is: nemrég egy 72 centis, azaz durván négykilós dévért kapott horogvégre a külső öbölben egy sporthorgász – meséli az elnök.

Ami a horgászokat illeti, megismerkedésünk pillanatáig az égvilágon nem fogtak semmit, ismét meggyőződhettem róla tehát, hogy bármily halbő legyen is egy víz, azon a speciális napon, amelyen megközelítem, valahogy soha nem eszik benne semmi („pedig tegnap még nagyon ment”), vagy ha igen, az valami igen ritka, igen fatális véletlen. Gondoltam, vezeklésképpen megkorbácsolom magam a sporttársak érdekében, hátha ez hat, de az elnök megint nem hagyta ennyiben: valami nagy frontot mondtak holnapra, ilyenkor sose éhes a hal – nyugtatott meg.

Horgász kollégánk nem a napos padot, hanem Hárost tartja  a legromantikusabb helynek
Horgász kollégánk nem a napos padot, hanem Hárost tartja a legromantikusabb helynek
I!

Cím: Honvéd Horgászegyesület, 1222, Budapest, Háros u. 1–3 
Nyitvatartási idő: április 1-jétől november 1-jéig 
Belépőjegyárak: napijegy: 2000 Ft

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.