Múzeumkerti titok

Széchenyi Ferenc 1802-ben elhatározta, az országgyűlés 1836-ban az építéshez szükséges összeget biztosította, Pollack Mihály megtervezte, és 1837–47 között megépült a Magyar Nemzeti Múzeum. A Pollack Mihály ötlete alapján létrejött kertet a Wikipédia adatai alapján  Petz Ármin tervezte. A fák közé elsőként Berzsenyi Dániel szobra került, majd egy évvel később Kazinczy Ferencé. Ott lelhetnek Kisfaludy Károly és Kisfaludy Sándor, az alapító gróf Széchényi Ferenc, a természettudós Herman Ottó, az 1848–49-es szabadságharc két idegen katonai vezetője, Alessandro Monti és Jozef Wysocky, és Giuseppe Garibaldi szobrára is. A legismertebbet, Arany János ülőszobrát Stróbl Alajos alkotta 1893-ban. A lépcsőtől balra található márványoszlop pedig a római Forum Romanumról származik.

A sok híresség között a nem túlságosan gondozott, inkább természetesnek hagyott kert hátsó részében több pad áll. Nem újak, nem színesek, nem feltűnőek. Egyikük azonban más, mint a többi. Aki ott jár, valahogy mégis észreveszi. Mert az elbújni vágyó szerelmesek, a belvárosi csendre áhítozók, az első tavaszi nap ebédidejében gyors szendvicsre és levegőre vágyók, a múzeumból kijövők, a szabadban tanuló diákok, kaviccsal játszó gyerekek és szüleik mind-mind megtalálhatják a helyüket azon a padon.
A padon, amelyre mindig süt a nap. Akkor is, amikor máshol nem ragyog. Vagy csak úgy tűnik. 

Kiadványunk legromantikusabb helyszíne

A cikk a Népszabadság TOP Titkok 2015 c., 100 különleges belföldi úti célt bemutató kiadványában jelent meg. A magazin  megvásárolható digitális formában a Dimag vagy Lapcentrum oldalakon vagy keresd az újságárusoknál!