Arany János, Nagykőrös és a boldogtalanság
A vásártérre Pest felől igyekvőknek át kell szelniük Nagykőröst, amelynek központjában a faragottfa-szerkezetű református templom nagyszerű látványát ki sem kerülhetik. Ahhoz azonban be is kell kanyarodniuk, hogy az innen csak pár lépésre álló, emléktáblával jelölt házat is szemügyre vegyék: ebben a szerény hajlékban élt a költő, aki kilenc évet töltött tanárként a városban. A katedrán kívül eső idő alatt írta balladáinak nagy részét, elméleti tanulmányait, s állt neki újra meg újra a Toldi-trilógia középső része megírásának. Olyan tanári karban tanított itt, amelynek tagjai közül - vele együtt - heten is a Magyar Tudományos Akadémia tagjai lehettek.
E Nagy Tanári Karnak állít emléket a Cifra-kert szomszédságában Varga Imre alkotása, amely a mai Arany János Múzeum, az egykori huszárlaktanya klasszicista műemlék épülete előtt állítja meg a múltban szívesen elmerülő látogatót. Móricz Zsigmond többször is járt a városban, először 1924-ben. Meg is sértette a nagykőrösieket azzal, ahogyan utóbb benyomásait megfogalmazta: "Egyforma, primitív házikók, leegyszerűsített, fehér fakockák, rátéve a barna nádtető... Csak egyetlen lépéssel van tovább az ősi sátornál. És mégis édes és tiszta érzést éreztem. Arany tiszta kútforrású szavai édessé tették a hangulatot." Móricz járókelőket is faggatott, kérdezte, hol lakott Arany János, ám senki nem tudott válaszolni. Az Arany-szobor kapcsán is csak a mellékalakot, a vén gulyást dicsőítették - tette szóvá, levonva a következtést: "Hát így jártunk mi, kedves komám, magyar író, aki vagy és a jövőért gondolsz: ebből okulhatsz".
A "primitív házikók" ma már másképpen primitívek, mint Móricz látogatásakor, s jócskán akadnak olyan szegletei a városnak, ahol különösebb képzelőerő nélkül is úgy érezhetjük: Arany léptei is itt maradtak valahol. Ha járókelőtől útbaigazítást kértünk, kivétel nélkül minden helybeli meg tudta mutatni, hol találjuk a költőt idéző helyeket.
Arra azonban már nem tértünk ki kérdéseinkkel, van-e tudomásuk arról, hogy Arany nem volt boldog Nagykőrösön - hiszen erről a város nem tehetett. A szabadságharc leverése ólomsúllyal nehezedett lelkére - írta. A bujdosás és a letartóztatástól való félelem után, a Bach-korszakban óvatosan kezdett neki viszonyai rendezésének, nádfedeles, rozzant parasztházat vásárolt, majd házitanítóskodást vállalt Geszten, a Tisza családnál. A kastély gazdag, arisztokratikus környezete döbbentette rá a maga szegénységére, amelyből valamiféle kiútnak a nagykőrösi református egyház hívása látszott: az újjászervezett főgimnáziumba várták tanárnak.
Nagykőrös azonban Arany János válságainak első szakaszát nyitotta meg. Mind gyakoribbak kifakadásai: "Oly nyugodtan élnék, én egyszerű falusi jegyző, nem ismerve senkitől! Ó, barátom! Ha én a Toldit nem írtam legyen, nem volnék most vagabundus". Nem sokkal később pedig: "Az én itteni helyzetem mind tarthatatlanabbá kezd válni. Nemcsak hogy a jó emberek - collégáim mind inkább ritkulnak mellőlem, elhagyogatják Kőröst - nemcsak hogy a pálya, melyre igazi hajlam helyett kénytelenség taszított, egészségem hanyatlásával napról napra nehezebb lesz, kedv, erő, kitartás elhagy, de az iskola is a hanyatlás útjára tért."
Nagykőrösön fogalmazta ezeket a sorokat is - vajon mitől érezni, hogy soha aktuálisabbat? "Iszonyú sok lerúdalni való állat kezdi rágni a bogáncskórót a Parnassus körül. Nem vagyok azon értelemben, hogy ezt hazafiságból tűrnünk kell. Botot nekik, míg el nem rontják a közönség ízlését, vagy el nem csömörltetik az összes szépirodalomtól."
A Nagykőrösi Arany János Múzeumban a költő nagykőrösi éveinek emlékét idéző tárlaton kívül a várost bemutató, állandó régészeti, történelmi, irodalomtörténeti és néprajzi állandó kiállítás várja az érdeklődőket, hétfő kivételével mindennap 10-18 óráig.