Bárki lehet hajóskapitány Alentejóban

A hullámoktól mentes, sima vízfelület a Guadiana folyóra épített duzzasztógátnak köszönhetően lett hatalmas tóvá az egykor olajfáknak és parafatölgyeknek otthont adó dimbesdombos területen. Néhol még áll egy elhagyatott tanya, szigetként emelkedve ki a vízből.

Az Alqueva-tó partvonala, a vízfelület szabálytalan, szétágazó formájának köszönhetően, 1160 kilométert tesz ki, vagyis hosszabb, mint Portugália tengerparti szakasza. Aki szereti a hajózást, az önállóságot és a nyugalmat, akár egy hétig is barangolhat más és más vízi útvonalakon. Az egy napra, hétvégére vagy egy teljes hétre bérelhető lakóhajók mérettől függően 2–12 személy részére biztosítanak teljes kényelmet. Egy-két órás felkészítő tanfolyam után gyakorlatilag bárki a kormánykerék mellé állhat.

Nem muszáj persze állandóan a vízen tartózkodni. Már csak azért sem, mert – habár a hajón főzőcskézni is lehet – egy ízes, hagyományos ételért jobb betérni a helyi, nemegyszer borpincéből vagy éppen olívaolajprés-házból átalakított, hangulatos vendéglőkbe. A tóparti kikötőket úgy építették ki, hogy azok egy-egy turisztikai látványosságot ígérő település, a mórok és a spanyolok elleni háborúkban fontos szerepet játszó vár vagy jellegzetes tájegység megközelítését tegyék lehetővé. Így a vízparttól gyalog is feljuthatunk Monsaraz várfalaihoz, amelyek az ország talán legjobban megőrzött középkori települését zárják körül. Érdemes bebarangolni terméskövekből kirakott girbegörbe kis utcáit, belesni a virágokkal beültetett pici udvarokra, és nem utolsósorban élvezni a várfalakról elénk táruló panorámát. Római emlékekben is gazdag a térség. Áll még a római híd Moura közelében, és romjaiban is impozáns a római villa Sao Cucufate település mellett. Hogy itt az ősidőktől kezdve éltek, arra bizonyíték az Almendres melletti – „portugál stonehenge”-nek is hívott – megalitépítmény. A kultikus célból emelt kőegyüttes ma is misztikus hatást vált ki a látogatóból.