Hamburg a víz felől
A piacra a magasvasút visz ki, a Landungsbrücke megállóig. Onnan pedig hajóval megyünk tovább. Kisebb-nagyobb város- és kikötőnéző hajók kínálják szolgáltatásaikat. A nagy kikötőtúrát nem szabad kihagyni. Akkor sem, ha időnként elered az eső. Itt, az Elba torkolatában ez megszokott dolog, azt hiszem a hamburgi csecsemőkelengyébe a pici esőkabát is beletartozik a vízhatlan topánkával együtt. Mielőtt hajóra szállunk, csodáljuk meg a kikötő két múzeumhajóját. A száztíz éves egykori kereskedelmi vitorlás a Rickmer Rickmers és a negyvenéves Cap San Diego az utolsó darabárut szállító teherhajók egyike - múzeumok.
A hajó először a Speicherstadt csatornáiba fordul. Hamburg a világ egyik kereskedelmi központja, s az volt az elmúlt századokban is. A hajdani Hanza hajósai-kereskedői számára épültek a raktárváros vörös téglás épületei. Sokat közülük elsöpörtek a második világháborús szőnyegbombázások, most elegáns irodák, lakóházak vannak a helyükön. De van itt több múzeum is, például egy külön, amely a raktárvárost mutatja be, s egy egészen különleges, amelyet a fűszereknek szenteltek. (Magam később a kávé-tea üzlet bemutatására kialakított múzeum-kávéházat kerestem fel. Lehetett megannyi különlegességből választani, s volt számos ízletes sütemény is.) Boltok is vannak, megdöbbentő választékban kínálnak itt csomózott, szövött keleti szőnyegeket a kereskedők.
A hajó aztán kifordul a folyóra, s következnek a valódi látványosságok: a konténerkikötő, ezernyi színes fémdobozával. Az egyik szigeten konténerjavító üzem hozza helyre a megsérült fémtartályokat. A város tengeri kikötője hatvan kilométerre van az Északi-tengertől. És láthatjuk az úszódokkokat, ahol javítják, gyártják a különböző hajókat. Kalauzunk hirtelen felemeli hangját, úgy mutat egy becsomagolt csodára: Roman Abramovicsnak, a híres orosz milliárdosnak készítik itt az új jachtját. Azt mondja, 270 millió euró lesz a számlán. Csak jövőre készül el Hamburg új építészeti csodája, az Elbphilharmonie. A koncertterem egy régi raktárépület tetejére kerül.
Látunk még strandot is az Elba partján, meg előkelő üdülőket, villákat, sok vitorlást és néhány elszánt kajakost is.
Hamburg a tenger felé nyitott város. A kikötőben színház is van - évek óta játsszák itt a Disney-film alapján készült Oroszlánkirály musicalt. És nem csak sétahajók járják az Elbát, s a várost behálózó csatornákat. Lehet utazni a városi közlekedési vállalat kompjain is. Érvényes rá a napijegy, a több napra vásárolható Hamburg Card is. A város belsejét is megcsodálhatjuk hajóról: a csatornák és a külső-belső Alster víztükre egészen közel visz a nevezetességekhez.
Van a kikötőnek egy titkos nevezetessége, az Elba-alagút. A parton rotonda áll, ahol csendes óriásliftek visznek a mélybe. Gyalogosokat ingyen, az autóért fizetni kell. Ahogy leértünk, a csempézett alagúton sétálunk át a másik oldalra, ahol a gépkocsikat szintén liftek viszik fel. Minket is, hacsak nem baktatunk fel hősiesen a sok-sok lépcsőn. Az alagút épp százéves, s az egykori ipari csodát szépen ki is díszítették annak idején az alkotók.
A tengerrel függ össze a Hamburgból a világnak indult kivándorlók emlékét megörökítő múzeum, a Ballinstadt. A Hapag-Lloyd hajózási vállalat egykori vezéréről nevezték el valaha a barakkokat, ahol a kivándorlóhajókra vártak sok millióan - a jobb élet reményében. Az interaktív múzeumban belenézhetünk az egykori utaslistákba is. Hátha rokonra lelünk, aki valaha hamburgi átszállással tántorgott ki Amerikába. További információk: www.nemetorszag.travel.
