Andalúzia télen, nyáron
Andalúzia déli részére repülővel vagy a repülő és vonat kombinációjával juthatunk el legegyszerűbben. A Malév mindennap indít járatokat Madridba, ahonnét az Atocha pályaudvarról – ezt is érdemes megnézni a váróban kialakított trópusi pálmaház miatt – akár gyorsvonattal, akár a főváros repülőteréről belföldi légijáratokkal gyorsan elérjük Jerez és Cádiz térségét.
A föníciaiak alapította Cádiz – eredeti nevén Gadir – az ősi nyugat-európai városok legrégibbike: időszámításunk előtt 1000 körül „született”. Hamar virágzó kikötőváros lett, s ezt a szerepét máig megőrizte. Kolumbusz Kristóf innen indult második és negyedik útjára, egyik hajójának, a Ninjának pontos mása meg is tekinthető a Santa Maria kikötőváros egy központi terén. Ezt a csendes kis települést semmiképp ne hagyjuk ki az útvonalunkból: Cádizból nagyjából, félóránként jár ide hajó – a viteldíj mindössze pár euró – s akár egy egész napot eltölthetünk a gyönyörű, régi templomáról, erődjéről és halételeiről híres településen, amely épületeiben és utcáiban is megőrizte a régi városszerkezetet.
Cádiz tipikus andalúz város, teli szépen megőrzött műemlékekkel, katedrálissal, templommal. Óvárosának egy része fallal körbevett, ahonnét a tengerre messze ellátni. Apály idején a Szent Katalin-erőd felől különleges látványt nyújtanak az iszapban megrekedt kis halászhajók, s a vízfoltokban halászó sirályok.
Nem csak nappal, estefelé is érdemes útra kerekednünk Cádizban: ilyenkor kelnek életre a délutáni sziesztázás után a tapasbárok, s mindnek megvan a maga specialitása. Van, ahol bundázott, és hirtelen kisütött forró tintahalat, rákot ehetünk, máshol az apró, már-már bogárméretű pici halakból készítenek kiváló lepényt, van, ahol az articsóka a sztár, s akad, ahol az „iberico” sonka hódít. Noha a magyarok körében leginkább a Serrano sonka ismert, érdemes ezt az érleltebb, mélyebb színű és jóval zamatosabb sonkafélét is kipróbálni. Az igazit olyan sertésből készítik, amely a parafatölgy makkján nőtt fel – állítólag az ínyenc spanyolok meg is érzik, ha mást evett az állat. Ez a különlegesség persze drágább a többinél, de nem is kell belőle túl sokat ennünk, hogy beteljünk az ízével. Ne feledkezzünk meg a desszertekről sem: a spanyolok igazi mesterei a csokoládés, krémes, parfés ételeknek, de akkor sem járunk rosszul, ha tortát vagy az andalúzok különlegességét, a csak mandulából, tojásból, cukorból és citrusfélék reszelt héjából készített Santiago tortát kóstoljuk meg.
Cádizban hét körmenetet tartanak egy évben, mindig más-más szentre vagy eseményre emlékezve. Ha mostanában terveznénk utat ide, érdemes február utolsó két hetére időzítenünk az ottlétünket: ilyenkor tartják itt a világhírű karnevált, amelyen nem csak a helybéliek tradicionális öltözékét, de sajátos, az épp aktuális eseményeket viccre fűző stílusát is közelebbről megismerhetjük.
A tapasbárokban egyféle ételből kóstoló 1–3 euró, ha komplett ételsort rendelünk, 8–14 euró.
A spanyolok étkezés után chupitót isznak (ez lehet magyarul a „kupica”), ami általában herba-, vagy citromlikőr.
Utunk tervezése előtt az alábbi honlapokon tájékozódhatunk:
www.cadizturismo.com l www.spain.info
