Pálinka okozta Szepes várának vesztét
Iglót elhagyva Lőcsénél kanyarodunk rá a Poprád-Eperjes közötti E50-es főútra, majd tízpercnyi autózás után jobbról elénk tárulnak Szepes várának fehér falai. Ebben a térségben a hiedelemmel ellentétben kevés az erdő, a régióban élők a sovány magaslati termőföldeken növénytermesztéssel foglalkoznak. Rozs, burgonya, illetve más, melegebb éghajlatot nem igénylő zöldségfélék teremnek meg arrafelé.
A történelmi emlékhelyet Szepesváralja (Spisské Podhradie) irányából közelítjük meg, ahol a főútról letérve mindjárt egy vendégcsalogató csárda áll. Gesztenye fasor szegélyezi az út két oldalát Szepeskáptalanig, a városfallal körülvett kis egyházi városig. A település egykor a szepesi prépostság, majd a püspökség székhelye is volt. A helységnévtábla után - a falak mögött - ott magasodik a Szent Márton-székesegyház kéttornyos homlokzata.
Az épület a késő román korban épült, majd a XV. században gótikussá alakították át. A városkában van püspöki palota, szeminárium és több kanonokház is, amelyek együttesét az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította. Érdemes megállni a műemlékeknél, hiszen a templomban látható több gótikus oltár, a XIII. századi Fehér Oroszlán nevű mésztufa plasztika, családi címerek és egy 1317-ben készült freskó. A székesegyházhoz a Szapolyaiak 1493-ban kápolnát építtettek, ahol a család márvány síremlékei láthatók.
Továbbhaladva beérünk a patakvölgybe épült Szepesváraljára, ami a vár alatt, 435 méteres magasságban fekszik. A XII. században királyi városként alapított településen évszázadokon át a környék nemessége tartotta gyűléseit, és Zsigmond király ott adta ki a cigányok letelepítésére vonatkozó oklevelét. A város stratégiai fekvéséből adódóan számos háborút megélt, ezért műemlékeinek jó része elpusztult. Az 1546-ban épült városházán látható német felirat a szászok betelepítésének időpontjára utal. A főtéren három vallás egy-egy műemlék temploma áll, a temetőben pedig az 1849-es branyiszkói csata magyar honvédei nyugszanak egy faragott sírkő alatt.
A vár építése 1113-ban kezdődött, de a tatárjáráskor részben elpusztult. Ezután 1249 előtt újraépítették és kibővítették, majd az idők folyamán birtokolta Csák Máté és a cseh Giskra is, akitől Hunyadi László foglalta vissza. Mátyás király 1465-ben a Szapolyai családnak ajándékozta, és ott született a későbbi János király, Szapolyai János. I. Ferdinánd serege 1528-ban elfoglalta és a Thurzók kezére adta.
A Csákyaktól - akik 1630-tól birtokolták - a kurucok csellel vették be, és 1710-ig megszállás alatt tartották a stratégiai fontosságú erődöt, amely sokáig Szepes megye székhelye is volt. A monumentális méretű fellegvár végzetét a történetírók szerint tűzvész okozta, ami a szájhagyomány szerint tragikomikus eseményből adódott: 1780-ban a várőrség unalmában pálinkát főzött, és a nagy mennyiségű szesz meggyulladt, amitől az egész vár leégett.
Aki látogatni szeretné a részleteiben felújított romokat, Szepesváralján a külső falak alatti őrzött parkolóban hagyhatja gépjárművét 60 szlovák koronáért, míg a belépőjegy ára 65 korona. A parkolótól - tempótól függően - 15-30 perc alatt lehet felsétálni a várba, ahol egymás után négy várudvaron kell keresztülmenni. Az ötödiken áll egy jó állapotban megmaradt 25 méter magas torony, de említést érdemel az építés korát visszatükröző lovagi palota is. Az eredetileg román stílusú erődítményben 135 helyiség volt, falai pedig több szakaszon elérték a három méter vastagságot és a 23 méter magasságot.
Info
A felvidéki utazáshoz érdemes beszerezni a 2007-ben kiadott Szlovákia és Európa című duóatlaszt, ahol a helységek neve magyar és szlovák nyelven is olvasható.
Aki Hatkóc felől közelíti meg műemléket, a főkapun át jut be és a fontosabb látnivalókért kevesebbet kell gyalogolnia a négyhektáros területen.
