Mahábalipuram, a hindu képeskönyv
Magában Madraszban egyébként nincs túl sok vendégmarasztaló látnivaló. Az indiai táncok akadémiája, a Kaláksetra műsoros bemutatói, továbbá a helyi reptíliapark hüllői (köztük hatalmas és agresszív királykobrák) mellett a gyarmati múlt angol építészeti emlékei érdemelnek kiemelt figyelmet.
Ám egy mahábalipurami kirándulás megéri az utazásra fordított időt és energiát. Indiában sokfelé találhatók olyan templomcsarnokok, szoborcsoportok, amelyeket alkotóik a szó szoros értelmében kőbe véstek. Ezek közül az egyik legnevezetesebb itt látható: a világ legnagyobb - 27 méter hosszú és átlag 9 méter magas - domborműve, amelynek számtalan figurája közül az egyik elefánt maga is hatméteres. Az istenek ember formájúak, legfeljebb az arcukon ülő titkos révület jelzi, hogy nem e világról valók.
Az állatfigurák viszont teljesen reálisak, az egereket bűvölő, álló (talán jógázó) macska pedig egy bábfilmben is szerephez juthatna. A térplasztika mondanivalójáról a tudósok véleménye megoszlik, a többség szerint a Gangesznek, a szent folyónak az égből a Földre bocsátását örökítették meg a 14 évszázaddal ezelőtt élt művészek (a hindu mitológia szerint ugyanis a Gangesz a Tejút folytatása, s "átirányításában" Síva isten szerzett elévülhetetlen érdemeket).
A dombormű körül több, gránitba vésett templom áll, valamennyi a hinduizmus egy-egy stációja. A köztük lévő teret elefánt-, bika- és oroszlánszobrok töltik ki, mintegy vigyázva a kegyhely nyugalmára. Kissé távolabb, közvetlenül a tenger szélén áll a Parti Templom (Shore Temple), amely piramisszerű formájával, kecses arányaival, gazdag díszítésével, s nem utolsósorban a kulisszaként mögötte hullámzó Bengáli-öböllel az indiai turizmus egyik mágnese.
Az idegenek elhelyezését a környéken komfortos szállodák, panziók biztosítják. Akinek nem akaródzik az óceán habjaiban megmártózni (jóllehet ez a homokos parttal kombinálva igen vonzó lehetőség), annak a hotelek medencéi kínálnak felfrissülést.
