Könnycsepp az idő arcán
Halált jelképező ciprusok és életet szimbolizáló gyümölcsfák között, egy díszkövekkel kirakott mesterséges patak partján lépdelünk a fehérmárvány épület felé. Noha ez a mesébe illő út is több figyelmet érdemelne, képtelenek vagyunk levenni a szemünket az 1983 óta a világörökség részét képező, valójában évszázadok óta a csodák csodájának tartott Tádzs Mahalról. Az épületet, amelyhez annyi legenda kötődik, 1631 és 1654 között építtette Sahdzsahán császár, tizenötödik gyermekük szülésébe belehalt feleségének, Mumtaz Mahalnak, a "palota kiválasztottjának". Ki volt ez a - korántsem egyetlen, de mind közül - legszeretettebb asszony? A még csak trónörökös Sahdzsahán akkor gyulladt olthatatlan szerelemre iránta, amikor még csak 14 éves gyermeklány volt. Feljegyzések szerint a lány nem csupán jó családból származott (apja az uralkodó vezírje volt), de szép és okos teremtés is volt. A jegyesség öt éven át tartott, majd az asztrológusok javaslatára 1612. május 10-én összeházasodtak. A csillagjósok azonban melléfogtak. A házasságnak ugyanis - amelynek során Mumtaz tizennégy gyermekkel ajándékozta meg uralkodói férjét - 1631-ben tragikus hirtelenséggel vége szakadt. Az aszszony tizenötödik gyermekük szülésébe belehalt.
A vigasztalhatatlan Sahdzsahán a tragédia után napokig ki sem jött lakosztályából, majd amikor végre megjelent a nyilvánosság előtt, országos gyászt rendelt el. Egyben elhatározta, hogy örök szerelmük jelképeként felépíti a Tádzs Mahalt. Máig nem tudni biztosan, hogy legenda vagy történelmi tény, de a hírek arról szólnak, hogy az ifjú ara a menyegzőjükön arra kérte férjét, ha meghalna, többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, és olyan sírt építtessen neki, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.
A császár túlteljesítette ígéretét. Az ország költségvetését erre az egyetlen célra mozgósítva, húszezer építőmunkást fogadott. A tervezéssel Ahmad Lahorit - más források szerint Istad Usát és Isa Muhammad Effendit bízta meg. Mások szerint olasz mestert, Geronimo Veroneót bízott meg, akit a legenda szerint megvakíttatott, hogy soha ne építhessen még egy ilyen pompázatos épületet. Az uralkodó a messzi Rádzsasztánból hozatta a fehér márványt, ami az ég mindig kék színfala előtt csodás hatást mutatott. S ezt a hatást csak fokozza, hogy az épület csaknem minden négyzetcentiméterét kívül és belül egyaránt, valamilyen remekbe szabott, festett, faragott vagy berakásos, kalligrafikus, absztrakt vagy növényi díszítés borítja. Összesen 28-féle drága- és féldrágakövet használtak a dekorációhoz. Bele is rokkant a birodalom. A szerelmi bánatába alighanem beleőrült Sahdzsahánt fiai taszították le a trónról, és a Jamuna folyó túlsó partján álló börtönerődbe száműzték. Éppen oda, ahol őrült lázálmában egy másik, fekete márványból épült mauzóleumot akart építtetni magának, hogy a két síremléket az örök összetartozás jeléül híddal kösse össze.
A márványmauzóleum látványa napkeltekor és napnyugtakor a legszebb. Ködös, párás reggeleken, a Jamuna folyó felől szemlélve szinte lebegni látszik a halott császárné palotája. "Könnycsepp az idő arcán" - írta róla Rabindranáth Tagore.
A Tádzs Mahalt évente legkevesebb 3 millió látogató keresi fel. A turistabuszok és taxik forgalmának káros következményeként a síremlék fehérmárvány burkolata kezdett besárgulni. Legújabban a turisták özönét elektromos kisbuszokon szállítják a látványossághoz, sőt péntekenként bezárják a Tádzs Mahalt. Ekkor vízzel kevert vegyszeroldattal letakarítják a mauzóleum burkolatát és a kövezetet.
