Brassóban, aprópecsenye nélkül
A mai Brassó városának tulajdonképpeni alapítási ötlete a magyar fővárosban született meg, II. András királyunk idejében. Ő döntött 1211-ben amellett, hogy a Barcaság benépesítésére és az ország keleti határainak védelmére behívja a teuton lovagokat. Miután azonban ezek az uralkodó ellen fordultak (saját pénzt verettek, önálló, a pápának közvetlenül alárendelt egyházat alapítottak, saját országgá akarták a térséget változtatni stb.), II. András 1225-ben kiverte őket Erdélyből és az országból.
Ott maradtak viszont a Barcaságban a lovagok által behozott szász telepesek, akik a következő századokban Kelet-Európa egyik legvirágzóbb német gazdasági, társadalmi és kulturális központját hozták létre. Céheik messze földön híresek voltak, ötvöseik a kolozsváriakkal és a nagyszebeniekkel vetekedtek, kereskedőik Havasalföldre, Moldvába, de az ottomán impériumig és Velencéig is eljutottak. Könyveket nyomtattak - nem sokkal Gutenberg után - szászoknak, magyaroknak és románoknak is. Az egyik legelső írott román nyelvemlék is innen származik, egy levél, amelyet a Neacsu nevezetű campulungi kereskedő intézett Brassó bírájához.
Másik mítoszt is lerombol az idelátogatóban az adat: az újkor hajnalán, az 1850-ben végzett népszámláláskor Brassóban csaknem kilencezer szász, alig valamivel kevesebb román és nem több mint háromezer magyar élt. Aki tehát Brassót (németül: Kronstadt, románul: Brasov, régi latin neve: Corona) felkeresné, és meg szeretne a várossal közelebbről ismerkedni, főleg szász és román emlékeket keressen. Bőven van mit látnia.
Fél napot is rászánhat akár a város főteréhez (Tanács tér; Piata Sfatului) közel eső Fekete-templom tüzetes megtekintésére. Az impozáns egyházi épületet, amelyik a gótika legkeletibb jelentős alkotásának számít, a XIV. század végén kezdték építeni, és 1477-re lett kész. Azonban, amikor 1689-ben Brassó nagy részét tűzvész pusztította el, a templom is károsodott. Korommal ellepett falairól kapta mostani nevét, amelyet a város a koromrétegek eltávolításával együtt járó későbbi restaurálások dacára is megtartott. A Honterus-udvarnak nevezett téren áll, ahol a város neves szülöttjének, Honterus János reformátornak, tudósnak és nyomdaalapítónak a szobra is látható.
A főtérre visszatérve, a turista megtekintheti közelebbről a régi városi tanácsházat, benne a brassói Történelmi Múzeummal, továbbá a vele szemben álló Kárpáti Szarvas (Cerbul Carpatin) étterem épületét, ahonnan a középkorban a céheket irányították.
Innen indulhat ki felkeresni olyan objektumokat, mint a Szent Bertalan evangélikus templom, a római katolikus templom, a bájos Cérna utca, a kecses Katalin-kapu, vagy pedig a középkori erődítmények egyik-másik megmaradt részlete.De kellemes sétát tehet a város egyik legszebb sétálóutcáján, a Köztársaság úton, az Apollónia és a Hirscher utcán át pedig eljuthat a Cenk lábához, ahonnan felvonó visz a kilátóhoz.
Jó lesz azonban vigyázni itt, a barnamedve kedvenc hazájában. A mackók évente több embert is megkergetnek Brassó határában, és e találkozások nem mindegyik turista számára érnek véget szerencsésen. Amikor pedig a medvék nagyon éhesek, kicsinyeikkel együtt a városba is bátran bemerészkednek. A Cenkről gyönyörű panoráma tárul elénk, benne a régi városnál nagyságrendekkel nagyobb új lakónegyedekkel együtt.
Brassó óvárosa olyan erdélyi szász burg képét mutatja, amelyben már jóformán csak a kövek és a múzeumi gyűjtemények őrzik az alapítók szászosan bezárt társadalmának, szigorú törvények által uralt gazdaságának és mégis csodálatos kultúrájának a nyomait.
Brassóból kellemes túrákat tehet a látogató a közeli Székelyföldre, Törcsvárra, Kőhalomra vagy Berethalomra, ahol Erdély legszebb középkori egyházi és világi építményeit csodálhatja meg. De felkeresheti Fogarast is, már csak a havasi táj szépségéért is, és esetleg ellátogathat a közeli havasalföldi Sinaiára, ahol a román királyok nyári rezidenciáját, a messze földön híres Peles-kastély a turista előtt is nyitva áll.
