Főszezon szeptemberben is

A III. Főszezon kiállításon Magyarország turisztikai régióival ismerkedhetünk meg, de akár akciós utazásokat is lefoglalhatunk.

Lakott sziget

Nem a most véget ért fesztiválszigetre gondolok, hanem a régi bevált Margitszigetre.

Különleges négyzetkilométer

Séta a Margitszigeten.

Útikönyv helyett zsebképernyő

Térkép a kézben, tekintet az esernyőt magasba tartó idegenvezetőre szegezve - lehet, hogy a modern turistát hamarosan inkább a nyakában lógó GPS-készülékről lehet megismerni.

Bioboltok, piacok és parkok Budapest Zöld Térképén

Elkészült a főváros "zöld helyeit" összegyűjtő internetes térkép. A Tudatos Vásárlók Egyesülete a Habitat Világnaphoz kapcsolódva adta át a több ezer adatot tartalmazó interaktív térképet.

 

Schulek mester díszkése, Kossuth Lajos pecsenyevillája

Az Országos Húsipari Kutatóintézetben csak előzetes bejelentkezés után megtekinthető kiállítás iránt sokan érdeklődnek, és nem csupán a szakmabeliek körében, bár azt hihetnénk, kizárólag a szakmát érdekelheti, milyen is egy kézi hajtású kutter vagy egy szalámipasztát gyártó gép. Mégis: a diákok éppenúgy szívesen látogatják a hazai húsipar történetét, változásait bemutató fővárosi múzeumot, mint a nyugdíjascsoportok. Most, hogy mi is megnéztük, már értjük, miért.

A múzeumra nem könnyű rálelni, ugyanis egy fondorlatosan kanyargó zsákutca végén található a Húsipari Kutatóintézet udvarán. Mire megtalálom, kiderül: hiába hajtogattam, hogy a Gubacsi út 62/B számú épületet keresem. Amerre a szem ellát, az itt mind 62/B, a lebontott épületek hűlt helye éppúgy, mint a csupa üveg új irodaház. A környék olyan érzéseket kelt, hogy ami itt régi, azt most kell sürgősen megnézni, mert holnap már késő, úgyhogy megkönnyebbülten lépek be az ajtón, amelyen a doh illata úgy leng kifelé, mint a függöny: ez még megvan, lehet nézelődni.

Ámulni és borzongani egyaránt lehet

Egy kiérdemesült mosodában nyitották meg 1974-ben az első Húsipari Múzeumot, amelynek anyagát 1980-ban költöztették mostani helyére. Két teremben, 150 négyzetméteren mutatkoznak be a húsiparban a honfoglalástól a közelmúltig lejátszódott változások.

A honfoglalás kori ridegpásztorkodásról mesélő tárlók mindjárt szolgálnak is számomra meglepetéssel: a húsmívességet gyakorló nyakvágók, nyakazók, vágók, szúrók és nyúzók közös neve bakó volt - akik e szerint Setét Lajos ősei lehettek.

Tőlük utóbb a céhek vették át a bárdot és egyéb nélkülözhetetlen szerszámokat. Az Anjouk országlása idején a mészárosok már főfoglalkozásként elismert mesterségként gyakorolták a szakmát. Az iparűzők 4,5 százaléka, összesen 627 mészáros működött 1777-ben, igen komolyan véve a mesterség szigorú szabályait. Az 1693-ból és 1855-ből származó, két pompás céhláda is tanú lehetne erre: ilyen nyitott ládák előtt állva kellett a panaszt vagy a vádat elmondani, inasok felszabadításakor, mesterré avatáskor, törvényhozásnál, gyűléseken e ládák előtt, feszület és két égő gyertya közé helyezett céhlevél "jelenlétében" történtek a fontos céhbeli események.

Amikor a céhek már fékezői lettek a haladásnak, jöttek az ipartársulatok, a céhes kötöttségekkel szemben jóval szabadabb ipari gyakorlattal, az érdekvédelem mellett mélyreható gazdasági elemzésekkel is segítve a tagokat. A múzeumi ismertető szerint "érdemes időt szánni a múzeum könyvtárában található ipartársulati évkönyvek tanulmányozására, melyek elemzései a mai gazdasági helyzetben különösen figyelemre méltók és elgondolkodtatók".

Remélhetőleg a szakmabeliek ezt teszik. Jómagam inkább nézelődtem, ámuldoztam és borzongtam olykor. Utóbbit az élőállat-vágás és -feldolgozás tárlójában látható lókábító álarc és a gyilokszerszámok láttán. Ezeket aztán mindjárt el is felejtettem, amint a szalámikészítés fortélyai következtek, melyekről kiderült, hogy a végvárak erősítésén dolgozó olasz kőfaragóktól és kőmívesektől lesték el eleink, olyan sikerrel, hogy az első, pár száz kiló szalámit gyártó kézművesiparból az 1800-as évek közepére-végére kinőtt a Pick és a Herz is.

Láttam a kolbásztöltő gépet, amin a legelső gyulai kolbász tekeredett elő, körbejártam az első, villanymotorral hajtott szalámipaszta-gyártó gépet, amely forradalmasította a szakmát - Európában csak ez az egy maradt meg. Mellette ott áll a másik rendkívüli darab is, a XIX. századi, kézi hajtású kutter, amelynek tányérjában egyszerre 15 kiló húst lehetett pépesíteni. Kuriózum volt a maga idejében.

Hajósovics bajai vásározó hentes lacikonyhája meg most kuriózum: teljes berendezésével múzeumi látványosság lett. Csakúgy, mint a lórévi Radasin család száz évig működő hentesboltja, amelyben a cégtábla és az irdatlan méretű húsvágó tőke is eredeti. A többmázsás pult már nem fért el a kiállítóhelyen.

Viszont jutott hely Kossuth pecsenyevillájának és annak a nagyméretű díszkésnek és villának is, amelyet Schulek késesmester készített a millenniumi kiállítás ünnepségére, és amellyel állítólag Ferenc József császár és király maga kanyarított ki egy szép darabot a nyárson sült ökörből.

A múzeumlátogatáshoz a 06-1-215-7350-es telefonszámon lehet időpontot kérni.

Top cikkek