Mesterségek tisztelete
Odébb a suszterek ónkupája 1728-ból, amely tetején cipővel ékesített zászlót tart a kezében a délceg céhmester. Egy egész épületre való tárgy sorakozik ebben a múzeumban, mind-mind a mesterségek tiszteletét sugallja. Régi gyaluk, az asztalosok céhládája, és egy szövőszék 1670-ből, díszesen faragva, festve. Veretes zárak, metszett üvegkelyhek és barokk ezüst gyertyatartók.
A meisseni porcelánból való utazó étkészletet 1765-ben készítették, selyemmel bélelt ládában szállították a hintón, és még mindig nem tört össze. Külön termet töltenek meg a XVII-XVIII. századi porcelán és fajansz alkotások: mennyezetig érő festett kályhák és vadkant meg káposztát formázó tálalóedények.
A mesterségek és a művészetek közelségét egy 1701-ből való viola da gamba és egy 1618-ban készült csemballó mutatja. És persze bőven vannak fegyverek, íjak, puskák, szépséges gyöngyház berakással adva meg a módját a gyilkolászásnak. A különböző korszakok bútorait is meg lehet nézni. Látni, milyen volt egy paraszt ágya, milyen a polgáré és milyen biedermeier bölcsőben ringatták az arisztokrata kisdedeket.
Van nagy ládában sok-sok pénz a régi korokból. Ezeknek igen nagy a becsületük: nemrégiben a X. századi Pipin egykrajcárosát 34 ezer euróért árverezték el. Ezt a hírt nemrég a dortmundi helyi lap adta közre, amúgy maga az egykrajcáros nem a múzeumé volt. Vannak viszont ebben a múzeumban tudománytörténeti érdekességek is, kivált az optikai és mérnöki eszközökből, távcsövekből gazdag a készlet. Csupa olyan tárgy, amely az évszázadokon át ott élt emberek életében fontos volt, és amire a mai embernek érdemes szánnia egyórácskányi figyelmet.
