Kikötői hangulat

A hamburgi kikötő Rotterdam után a második legnagyobb. Az Elba óriási tölcsértorkolata kiválóan alkalmas arra, hogy a nagy, nehéz teherhajók itt állomásozzanak. Végtelen daruerdőket lehet látni, nem véletlen, hogy ez egyben komoly turistalátványosság is.

A hamburgi kikötőben minden vasárnap reggel 6-tól 10-ig tart nyitva a halpiacnak nevezett vásár. Gyerekkoromban Rejtő Jenő könyvei a kedvenceim közé tartoztak, akkoriban körülbelül így képzeltem el a kikötői vásári hangulatot. Fülig Jimmy biztos otthon érezné magát a hamburgi piacon. Az utcán öreg matrózok zenélnek, de ruhájuk és kinézetük is arra utal, hogy ezt örömből is teszik, nem csupán vagy nem elsősorban a pénzért. A piacon pedig nem csak a korábban kifogott halakat lehet megvenni, hanem minden létező dolgot, amit csak a hajók odavisznek. Valamilyen oknál fogva szinte mindent 10 eurós csomagokban adnak, és a pultokon, kisteherautókon, állványokon felhalmozott tésztákat, ingeket, édességeket csak ledobálják a tömegbe, aztán egy kolléga beszedi a pénzt. Eközben persze fülsiketítően ordibálják, hogy "cén ájro". A bevásárlás végén a helyiek többsége betér egy fedett csarnokba, ahol echte német slágereket hallgatva lehet felhörpinteni a liternyi sört.

Hamburgban a kikötő miatt olyan sokan megfordulnak, hogy az egész környék óriási színes forgatagnak tűnik. Éjszaka pedig még nagyobb az élet. A híres kikötői negyed, St. Pauli talán még a bangkoki Pat Pongnál is híresebb. Az utcákon egymást érik a videókabinok, a szexshopok, az erotikus mozik, a sarkokon pedig tucatjával várakoznak a könnyűvérű hölgyek. Elsősorban a matrózok, a tengerészek látogatnak el a műintézményekbe, de turistalátványosságnak sem utolsó a negyed, amely egyébként éppúgy biztonságos, mint általában egész Hamburg.

Az északnémet város kulturális nevezetességekben is bővelkedik. Építészetileg a legszebb a városháza, de a környező Hanza-stílusú házak is nagyon érdekesek.