A tudás előkelő városa Oxford
Tiszta, gyors és kellemes közlekedés - viszonylag nem is drága, már ha ilyesmit egyáltalán a mai világban bármire is lehet mondani. Oxford vasútállomásától gyalog is be lehet sétálni a város központjába, de ha kevés az idő, egy fontért érdemes buszra szállni. Sőt van olyan busz is, amelyet kifejezetten a turistáknak indítanak a vasútállomástól 10-15 percenként. Ez húsz nevezetes helyszínen áll meg, minden olyan pontján a városnak, ahol valami fontos látványosság van, s amelyeknél kívánságra megáll a sofőr. Le is lehet szállni, meg fel is, ha már a turista kedvére kibámészkodta magát. A 24 órás jegy 11,50 font, a 48 órás 13,50 fontba kerül. Diákoknak 10, illetve 12 font, nyugdíjasoknak pedig 9,50, illetve 11,50 font. Angliában sokfelé adnak kedvezményt az idősebbeknek, sőt egy-egy múzeumban, színházban a jegyvásárláskor kifejezetten megkérdezik a látogatótól - ha már kicsit benne van a korban -, hogy nem nyugdíjas-e, mert akkor természetesen kevesebbet kell fizetnie.
De ha valaki csak úgy csavarogni akar, rövidke sétával elérhet az északi kapunál a Szent Mihály-toronyhoz, amely Oxford legrégebbi épülete, 1040-ből. A kanyargós falépcsőn fel lehet mászni a torony tetejébe, nincs túl magasan. Onnan körbe lehet látni a város tornyaira, háztetőire. Táblácskák mutatják, melyik torony melyik híres college kápolnája, könyvtára. Összesen 22 régi college-ban tanulhatnak évszázadok óta az ifjak. A legrégebbiek az 1200-as évekből valók. Ha a turista kíváncsi egy college belső világára, alig fél fontért beléphet az 1268-ban alapított Balliol College kapuján. A belső térből be lehet térni a templomba, amelynek hangulata egyszerre szigorú, ódon és emelkedett. Régi címerek a falakon, faragott padok, és a színes ablakok üvegén át szépséges fény árad be.
A falakon a régi korok szobrászai hagyták emlékül az utókorra az egykori mesterek és diákok portréit. Néha még egy kis humort sem sajnáltak. Mert ha az embernek van egy kis türelme megnézegetni a falakra faragott arcokat, találhat szorgalmas diákot, aki úgy belefeledkezett az olvasásba, hogy még a nyelve is kint maradt.
Jó leülni a parkban. Hallgatni a csendet és a madarakat. És azt lehetne gondolni, milyen jó ez a békés, szép világ. Aztán a padon el lehet olvasni, kinek az emlékére helyezték el. Van olyan is, amelyik 19 éves, egykori diák emlékét őrzi, aki a kuvaiti harcokban halt meg.
Amúgy ha valaki manapság úgy gondolja, hogy szeretné gyermekét Oxfordban taníttatni, az interneten megtalálhatja a módját. A magyar ifjak európai uniós polgárként ugyanannyiért járhatnak ott iskolába, mint a britek, s ez a tarifa nagyjából egy hazai menőbb fizetős egyetem költségeinek felel meg.