A Vasembernek is nevezett Elon Musk által 2002-ben alapított, kaliforniai székhelyű SpaceX magánűrvállalat fontos célja a hordozórakéták újrahasznosítása, amellyel a költségek további csökkentését remélik. A versenytársak szkeptikusan figyelik az ezzel kapcsolatos kísérleteket.
 |
A még az indítóállványon álló rakéta első fokozata a fúvókáktól az amerikai zászló feletti részig tart. Ez egy uszályon landolna
Scott Audette / Reuters |
A cég fejlesztői – akik nem törődnek a kétkedő megjegyzésekkel – először ejtőernyős fékezésben gondolkodtak, majd a rakétahajtású, irányított visszatérést vették elő. Az első ígéretes kísérletre 2013 decemberében került sor –a Kaliforniából indított rakéta első fokozatának hajtóművei a felbocsátás után nyolc perccel ismét működésbe léptek, és a fokozat visszatért a Csendes-óceán vizére. A kontrollálatlanul pörgő rakétatest azonban nem úgy ért vizet, ahogy azt eltervezték. Tavaly áprilisban pedig az Atlanti-óceánba ereszkedett vissza egy rakéta.
A holnapi start különlegessége, hogy a SpaceX egy az Atlanti-óceánon úszó tengeri platformra szállítaná le az elhasznált rakétafokozatot – ha sikerül, történelmet ír. A starthelytől mintegy 400 km-re északkeletre várakozik majd az a 90×30 méteres uszály, amelyre a fokozatnak vissza kellene térnie, függőleges irányban, sima leszállással.
A Techtimes.com szerint nemcsak a rakéta tizennégy emeletnyi magassága jelent kihívást, hanem az is, hogy egy 1300 méter/másodperc sebességgel zuhanó szerkezet mozgását kell koordinálni.
Sikeres indítás esetén a Falcon–9 első fokozata mintegy három perccel a start után válik el a többi elemtől. A manőverező rakéták ezután három alkalommal indulnak be: az első indítással a pályaívet korrigálják, a másikkal a sebességét csökkentik, a harmadikkal pedig (az úszó platform felett) teljesen lefékezik azt.
Egyszerű ez? Nagyon nem. A speciális szárnyakkal felszerelt rakétának az űrből visszatérve kell felvennie a megfelelő pozíciót, eltalálni az úszó platformot, majd leszállni – úgy, hogy függőleges marad.
A demonstráció célja, hogy a SpaceX rövid időn belül képessé váljon az első fokozat újbóli felhasználására. Ettől az indítási költségek további csökkenését remélik. Egy Falcon–9 rakéta 54 millió dollárból hozható ki, míg a beletöltött üzemanyag mindössze 200 ezer dollárba kerül.
Azaz, ha többször is használhatják a rakétákat, az indításonként több tízmillió dolláros megtakarítást jelenthet. (A rakéták eddig általában elégtek a légkörben.)
A siker nem garantált: az eddigi leszállások esetén a landolási helyet a tengeren 10 km-es hibával határozták meg előre. Most ennél ezerszer pontosabban kell majd célozni – GPS-nyomkövető rendszer segíti ezt a folyamatot. Ha a tengeri platformra le tudnak szállni, később a szárazföldön is működhet a dolog.
A technológiai nehézségeket Elon Musk is elismerte, hiszen ő is csupán ötvenszázaléknyi esélyt adott a sikerre.
Az indítás előtt Musk egyébként arról is beszélt, hogy még 2015 vége előtt közzéteszi az emberes Mars-utazással kapcsolatos elképzelését.
Az eddigi űrutazásoktól eltérő technikát igénylő vállalkozás előkészítésében jelentős szerepük lesz a Falcon rakétával és a Dragon űrhajóval szerzett tapasztalatoknak.
