galéria megtekintése

Életveszélyes a menekülés

Az írás a Népszabadság
2015. 01. 07. számában
jelent meg.


Körösi Ivett
Népszabadság

A földközi-tengeri embercsempészek új taktikához folyamodtak az elmúlt hónapokban: apró lélekvesztők helyett új útvonalon, teherhajókon szállítják a menekülteket. Ez azonban nem eredményezett nagyobb biztonságot vagy kevesebb menekültet.

Mohamed korábban arról álmodott, hogy az egyetem elvégzése után jól menő fogorvosi rendelőt nyit Aleppóban. A polgárháború azonban közbeszólt, és a szíriai fiatal menekülni kényszerült. – Tíz napja szóltak, hogy indul egy fuvar. Miután igent mondtunk, lesötétített autóba ültettek. A török partokhoz érve be kellett szállnunk egy csónakba, amely elhozott ehhez a teherhajóhoz – mutat a délolasz Corigliano Calabro kikötőjében veszteglő Ezadeenre a szíriai fiatal, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) által készült videóban.

Menekültek a Corigliano Calabro délolasz kikötőben veszteglő Ezadeen hajón
Menekültek a Corigliano Calabro délolasz kikötőben veszteglő Ezadeen hajón
Antonino Condorelli / Reuters

A kiváló angolsággal beszélő végzős egyetemista tíz napig hánykolódott a tengeren 450, többségében szíriai menekülttel. Öt nap után elfogyott az étel és a víz, az embercsempészek pedig elveszítették az uralmat a hajó fölött. Végül az Európai Unió határrendészeti missziójának egyik őrjáratozó hajója sietett a parttól nem messze veszteglő Ezadeen segítségére január 2-án.

 

Első hallásra nem kirívó eset, hiszen tavaly is hetente érkeztek hírek mindazokról, akik a Földközi-tengeren át kísérelték meg elérni Európát. Ám első látásra szembetűnik, hogy a menekültek ezúttal nem földönfutók, hanem jól szituált középosztálybeliek. Mint a The Guardian brit napilap cikkéből kiderül, a „hajókirándulás” sem volt olcsó, ötezer dollárba került fejenként. Szakértők szerint az ehhez hasonló közelmúltbéli esetek azt bizonyítják, hogy változott az embercsempészet, és új tendencia van kialakulóban. A hírek 2013–2014-ben főként szegény észak- és közép-afrikai menekültekről szóltak, akiket kis lélekvesztőkön szállítottak, általában Líbiából. Az utóbbi időben azonban hatalmas teherhajókon szállítják a menekülteket, a viteldíj pedig a korábbinál sokkal borsosabb, mert a csempészek szerint a biztonságos utat meg kell fizetni.

– Ez hazugság. Általában olyan öreg hajókat használnak, amelyeket már kivontak a forgalomból. Ráadásul nem tudják vezetni őket, ezért robotpilóta irányít – magyarázta lapunknak Carlotta Sami, a UNHCR római munkatársa. A szakértő szerint nem az Ezadeen az első ilyen csempészhajó: az utóbbi három hónapban 4500 ember érkezett Olaszországba ehhez hasonló körülmények között, főként Törökországból. Mint mondta, a tavaly októberben beállt radikális változást az okozta, hogy 2014 őszén leállt a nehezen finanszírozható, de sok ezer menekült életét megmentő Mare Nostrum hadművelet. Az olasz hatóságok által indított kutató-mentő akció során egészen a líbiai partokig merészkedtek, hogy kimentsék a bajbajutottakat.

A Mare Nostrumot felváltó Triton viszont csak az olasz partok 54 km-es körzetében lát el határvédelmi feladatot. Az EU által indított misszió kevéssé titkolt célja, hogy elijesszék a menekülteket, akiket a nyílt vízen elvileg már nem mentenek meg.

Az elmúlt hónapok azonban megmutatták, hogy nem sikerült elérni a célt: a csempészek gyorsan alkalmazkodtak az új helyzethez. Mivel nem számíthatnak arra, hogy kimentik őket, borsos árú, „biztonságos” megoldást kínálnak a Törökországból induló teherhajókkal. Szakértők szerint emiatt ugyanolyan ütemben érkeznek a menekültek, mint korábban, és a számuk sem csökken, mert egy fuvar alkalmával több százan érkeznek. Kris Pollet, a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsának munkatársa ördögi körhöz hasonlította a helyzetet. – Minél erősebb a határellenőrzés, annál drasztikusabb eszközökhöz folyamodnak a csempészek. A menekültek pedig annyira el vannak keseredve, hogy bármilyen kockázatot vállalnak – magyarázta a Népszabadságnak Pollet.

Saját honfitársai pofozták az iraki kurdnak álcázott olasz riportert

Másfél liter ásványvíz, hat panino szendvics és három doboz szardínia: ez volt Fabrizio Gatti (képünkön) felszerelése, amikor Bilal Ibrahim álnéven, iraki kurd „menekültként” saját (tényleges) hazájába igyekezett, hogy átélje az Olaszországba és vele az Európai Unióba vágyakozó százezrek sorsát – majd megírja tapasztalatait a nyilvánosságnak. A L’Espresso hetilap tényfeltáró újságírója nyolc napot töltött el a sajtó előtt akkor még lezárt lampedusai befogadóállomáson, kitéve annak, hogy saját honfitársai a tényleges menekültekkel együtt gyalázzák, sértegetik. Időnként egy-egy pofon is elcsattant: az olasz hatóságok nem hittek a fedőtörténetében. Ebben történetesen igazuk is volt...

– Megvádoltak, igaz, nem alaptalanul, hogy román vagyok: ezt dobta ki az adatbázisuk. Roman Ladu néven korábban ugyanis romániai bevándorlónak adtam ki magam Milánóban. De végül jött egy marokkói–olasz tolmácsnő, aki előtt szerencsére jól vizsgáztam a begyakorolt iraki arab dialektusból, mert megállapította: úgy látja, hogy valóban a közel-keleti országból származom – idézte fel történetét Gatti Tiranában, egy európai újságírócsoport többi tagjával beszélgetve.

Könyve, a Bilal: fedőutam az új rabszolgák piacán 2007-ben jelent meg olaszul. A most 48 éves olasz sztárriporter abban az évben megkapta az Európai Unió újságíródíját is, mégpedig egy annak nyomán írt cikkéért, hogy a délolasz Puglia régióban paradicsomszedő bevándorlónak álcázta magát.

– A kihívást az jelentette, hogy olyan, a bevándorlással foglalkozó cikkekkel kerülhessek a címlapra, amelyek nem rablási ügyekhez kapcsolódnak. Csak annak árán értem ezt el, hogy olyan közel kellett kerülnöm a tárgyhoz: senki ne merje azt mondani, hogy hazugságokat állítok – nyilatkozta később Gatti. Nem mindenkinek tetszett ugyanakkor a saját blogot is vezető oknyomozó riporter taktikája. Mivel olasz földön bűncselekmény hamis személyi adatokat megadni a hatóságnak, perre számíthat, aki ezt megteszi.

Így járt Gatti is, de a bíró felmentette, előbbre helyezve a közvéleménynek a tájékozódáshoz való jogát.

A Szicíliához tartozó Lampedusán a Földközi-tengeren lélekvesztőkön átkelt észak-afrikai menekültek nem léphettek kapcsolatba ügyvéddel vagy újságíróval, és nem tudták bizonyítani, miféle bántalmazást szenvedtek el a hatóságoktól. – Ezért volt tehát szükség a fedésben tudósításra. Alkotmányunk kulcselveit jelenti a méltósághoz és az információhoz való jog, márpedig Lampedusán sorozatban megsértették az alkotmányt – idézte fel egy interjúban az ítélet indoklását Gatti, akire Svájc már kevésbé volt tekintettel.

A helvét államban tiltott határátlépésért ítélték el 1999-ben. Ott koszovóinak adta ki magát. (Sz. L. L.)

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.