Az lapnak nyilatkozva Anna Ukkola, a sydney-i Macquarie Egyetem kutatója azt fejtegette, hogy a növényi leveleket viaszburkolat védi a túlzott vízveszteségtől; ahhoz, hogy a számukra létfontosságú szén-dioxidot fölvegyék, meg kell nyitniuk a pórusaikat, és a szén-dioxid-felvétellel óhatatlanul több víz is távozik – ezen alapul a növényi vízháztartás. Amikor azonban a szén-dioxid-koncentráció megnő, ritkább „belégzés” is elegendő a szén-dioxid-szint fenntartásához, ami viszont kisebb vízleadással jár.
A korai modellek abból a feltételezésből indultak ki, hogy ennek hatására több víz marad a patakokban, ám az újabb eredmények ennek ellentmondanak. A gyorsabban növő növények több levelet hajtanak, és végső soron több vizet szívnak fel a környezetből.
– Biztosnak egyelőre csak az tűnik, hogy a növényi vízfelhasználást befolyásolja a szén-dioxid-szint – állítja Randal Donohue, a canberrai CSIRO Discovery Centre munkatársa. Donohue munkatársaival 2013-ban elsőként mutatta ki műholdfelvételek elemzésével, hogy a növekvő szén-dioxid-koncentráció növeli a növényborítást. Most Ukkola és kutatócsoportja hasonló vizsgálatot végzett 190 különböző vízgyűjtő területen, azt is fölmérve, hogy a növénytakaró változása hogyan befolyásolja a vízháztartást.
Végül arra jutottak, hogy az egy levél-négyzetcentiméterre jutó párologtatása kisebb ugyan, de mivel több és nagyobb levél van a növényeken, a hatások eredőjeként kevesebb víz marad a környezetben, vagyis a vízmérleg negatív. Mindebből a New Scientist írása szerint még mindig nem lehet messzemenő következtetéseket levonni: elképzelhető például, hogy a növények egy ponton telítődnek a szén-dioxiddal, és a változás megáll, vagy akár visszafordul.
|
Újra kell számolni az eddigi karbonmodelleket
Stringer / Reuters |
A lap egy másik írása azt fejtegeti, hogy az északi térségek melegedéstől gyorsan növekvő erdői az eddigi feltételezésekkel szemben talán nem is a nyelői, hanem inkább a kibocsátói a légköri szén-dioxidnak. A legtöbb modell azzal számol, hogy
a fenyőerdők az alattuk lévő tőzeges talajjal együtt akár az összes földi szén egyharmadát is tárolhatják.
Ryan Kelly, egy magáncég ökoszisztéma-modellezője a hetilapnak ugyanakkor azt mondta, hogy a jelenkori erdőtüzek súlyosabbak, mint bármikor korábban a legutóbbi jégkorszak óta, így a mai erdők a gyakoribb tüzek miatt összességükben rövidebb ideig élnek az elődeiknél, kevesebb szenet tárolnak, és a globális szénháztartást tekintve az 1950-es évektől fokozatosan nettó kibocsátóként szerepelnek.
Ez az új információ egyrészt szükségessé teszi az eddigi karbonmodellek újraszámolását, másrészt pedig az erdők klímavédelmi szerepének újragondolását is: minden prognózis az erdőtüzek sűrűsödésével és a kiterjedésük növekedésével kalkulál, vagyis egyre kevésbé reális az a feltételezés, hogy erdősítéssel meg lehet akadályozni a felmelegedést.
