galéria megtekintése

Rémisztő a valóság Fukusimáról

2 komment


Hargitai Miklós

Éppen öt évvel ezelőtt kezdődött az elmúlt negyedszázad történetének legsúlyosabb nukleáris katasztrófája Fukusimában. A japán fővárostól 250 kilométernyire északra fekvő település ma ugyanúgy az atombaleset és a tömeg-félretájékoztatás jelképe, mint Csernobil. A nukleáris ipar jövőjét meghatározó krízis évfordulóján a legelterjedtebb mítoszokat vesszük sorra. A valóság rémisztő.

OK-OKOZAT A baleset közvetlen előzménye egy 9-es erősségű tenger alatti földrengés és az általa kiváltott szökőár volt, emiatt az erőművet üzemeltető vállalat (Tepco), illetve a nemzetközi nukleáris ipar mindvégig azon az állásponton volt, hogy egyszeri, máshol megismételhetetlen katasztrófa történt, amelyből az az atomenergia-használat biztonságosságára nézve semmilyen következtetést nem lehet levonni. A valóságban azonban a japán kormány számára készített független parlamenti bizottság 2012-es jelen­tése szerint a nukleáris baleset egyértelmű oka emberi felelőtlenségek és mulasztások sorozata volt az egyébként a létesítmény szempontjából kiküszöbölhető gondokat okozó természeti katasztrófa során. A hibák a tervezésben, a kivitelezésben, a hatósági felügyeletben és az üzemeltetésben is jelen voltak.

Fotó: Issei Kato / Reuters

JÓTÁLLÁS Bár a kárelhárítás folyamata öt évvel a baleset után sem fejeződött be, és ma is rendszeresen találnak újabb szennyezéseket – így a végleges kármérték egyelőre nem állapítható meg –, az atompárti szaksajtóban visszatérően megjelenik az az érvelés, hogy a Tepco képes helytállni az okozott kárért, sőt a japán kormány is ezt állítja. 118 milliárd dollárról, egy teljes évnyi magyar GDP-ről van szó.

 

Egy japán kutató közelmúltban közzétett számításai szerint a költségeket döntően az adófizetők viselik a megemelt áramárak és az elektromos szolgáltatókra kivetett (de végső soron a fogyasztók által fizetett) különadók formájában.

Fotó: Issei Kato / Reuters

HATÓSUGÁR A Tepco időről időre kénytelen beismerni, hogy a sugárszennyezett víz az erőmű területéről még mindig a tengerbe szivárog, ami önmagában cáfolja a lokalizálásról szóló japán állításokat. A reaktorrobbanások és -sérülések következtében nagy mennyiségű sugárzó anyag került a környezetbe, ez a hatás nagyságrendileg megegyezik a csernobili baleset következményei­vel, bár földrajzilag kisebb területen oszlott szét.

Az erőmű üzemeltetőjének (és a japán lakosságnak) hatalmas szerencséje volt, hogy karbantartás miatt csak három reaktor működött, további három viszont le volt állítva – ha a többihez hasonlóan azok is leolvadnak, akkor Tokió egy részét is ki kellett volna üríteni.

Fotó: Issei Kato / Reuters

TÁJÉKOZTATÁS Ezt az állítást Magyarországon is sokat ismételgették a baleset napjaiban – ténylegesen még azokat sem tájékoztatták megfelelően, akiket a kitelepítés érintett. Jellemző adalék, hogy sokan ­máig nem térhettek vissza otthonukba, miközben csak pár napos távollétről beszéltek nekik – sokan az állataikat is hátrahagyták.

EGYEDISÉG Korábban állították: csernobili súlyosságú baleset csak az egykori szocialista táborban fordulhatott elő. Ez az állítás Fukusima óta tarthatatlan. A biztosítók is úgy számolnak (és árazzák szolgáltatásaikat), hogy 20-25 évente sor kerül egy hasonló súlyosságú incidensre.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető