|
A cirkuszmúzeumban makettek, plakátok és archív fotók idézik a hősi múltat
A szerző felvétele |
Vagyis, ahogy a se vége, se hossza vasúti szerelvényből kivagonírozott társulat elfoglalta és betelepítette a részére lefoglalt területet. A gigantikus makettvárosban láthatók a próbasátrak, a miniatűr asztaloknál étkeznek a művészek és egy másik, kevésbé előkelő területen a munkások. Az egyik részen állatorvosi kezelés zajlik, emitt az artisták próbálnak vagy élik manézson kívüli mindennapi életüket, amott meg az állatidomárok. A nagysátorban a színpadokon légtornászok repülnek és oroszlánok ugrálnak a karikákon át, egy hátsó területen a takarmányt készítik elő, a pénztáraknál meg tolong a nép. Ahogy az esti előadás megkezdődött, a cirkusz konyháját elkezdték leszerelni és bevagonírozni. Mire az utolsó szám elkezdődött, a társulat ezen első része már úton volt a következő fellépés helyszíne felé.
A művészeti ág első ilyen intézményeként alapított múzeum emeletén az időszámításunk előtt kétezer körül indult egyetemes, majd az amerikai cirkusztörténelem legfontosabb filmkockái peregnek. Archív fotók, látványos poszterek, látogatómarasztaló vetítések. Felvonul itt a vadnyugati bemutatóiról világhírűvé vált Buffalo Bill kocsija, majd a Barnum & Bailey cirkusz tablói következnek: ez utóbbi sokáig versenytársa volt a hét Ringling testvér közül öt által 1884-ben megalakult Ringling Brothers cirkusznak. A Ringling cirkusz legfényesebb időszakáról szól Cecil B. DeMille 1952-es Oscar-díjas alkotása, A földkerekség legnagyobb show-ja Charlton Hestonnal, James Stewarttal és Dorothy Lamourral, amelyet Sarasotában forgattak, és amelynek a múzeum egy egész termet szentel. A nemzetközi cirkuszvilágot műsorplakátok szemléltetik, köztük a Tokay-csoport és a Dobó balett plakátja révén a magyar cirkuszművészet is képviselteti magát.
A múzeum másik szárnya óriási, gyéren világított, raktárszerű termek sora, ahol az embert kilövő ágyútól a legkülönbözőbb cirkuszos kocsikon és a Ringling család fényűzően berendezett, 1905-ben készült és a testvérek születési helyéről Wisconsinnak nevezett legendás vasúti vagonján át a legfantasztikusabb bohócjelmezig szinte mindent kiállítottak. Továbbhaladva, egy másik részben híres akrobaták, állatszelídítők és bohócok emléktárgyai mellett nagy figyelmet kap a Sarasotából származó kötéltáncos, Nick Wallenda, aki a Niagara után három éve a Grand Canyon fölött kifeszített kötélen is átgyalogolt.
A múzeum voltaképp kevés helyet hagy a modern cirkusznak. A Cirque du Soleil egyik előadásáról, amelyben az emberi erő és ügyesség párosul a modern technika lehetőségeivel, csupán egy félreeső teremben látható videó. De hát itt igazából egy nagy művészeti ág múltjából kaphatunk alig befogadható, de hosszú órákra lefoglaló ízelítőt. Ám a múlt a mának is hírrel szolgál. A Ringling cirkusz John halála után sem szűnt meg, csak egy időre állandó épületekbe költözött, majd később, némileg összezsugorodva, de továbbvándorolt. Ma a 145 éves Ringling Bros and Barnum & Bailey két, némileg eltérő, kétévente változó, három porondot megtöltő műsorral turnézik az egyenként 60-60 vasúti kocsiból álló Kék és Vörös Társulattal.
Májustól azonban valami megszakad. Januárban bejelentették, hogy a tervezettnél két évvel korábban, a jövő hónaptól végleg nyugdíjazzák az összes ázsiai elefántot. Ennek előzménye, hogy a vállalat 2011-ben 270 ezer dolláros bírságot fizetett, csak hogy leálljon egy hatósági vizsgálat, amely az elefántok állítólagos bántalmazása címén indult ellene. Tavaly még úgy volt, hogy a cég az állatvédők bírálatai nyomán 2018-ig vonja vissza a porondról 13 cirkuszi elefántját. Idén azonban valamiért előrehozták az ormányosok áttelepítését a cég floridai menhelyére, ahol már eddig is 42 nyugalmazott cirkuszi elefánt élt. Az állatidomárok és rajongóik számára maradnak a lovak, a kutyák, és szerintem még egy kis ideig a nagymacskák is. Mert a show-nak folytatódnia kell...
Egy álomsztori kezdete és vége
A hatalmas park ékköve a Mexikói-öböl partjára néző Ca' dZan nevű kastély, amelyet ma minden idelátogató turista végigjár. Ez csupán telente volt a Ringling család otthona, s miközben az akkori idők minden csúcstechnikájával felszerelték, csodálatos antik bútorok, faliszőnyegek, tükrök és csillárok tárháza. A bálterem kazettás mennyezetét, amely az egyes népek táncait örökíti meg, egy New York-i magyar művész készítette: az egyik kazettában csárdást táncoló pár látható.
Az olajiparban, vasútépítésben és ingatlanfejlesztésben is érdekelt Ringling sikereinek csúcspontján európai útjai során számos értékes műkincset is felvásárolt. Ezeknek épített fel 1930-ban egy hatalmas, reneszánsz palotára hajazó, oszlopcsarnokos udvart körbevevő múzeumot, ahol ma tízezer jobb és kevésbé kiemelkedő műtárgy között Rubens, Van Dyck, Tiziano, Lucas Cranach, Veronese, Velazquez, El Greco, Tie-polo és Frans Hals művei is láthatók. A gyűjteményt alig lehet bejárni, s a nehezen befogadható élményt ottjártamkor egy japán művészetet és a korai iszlámot bemutató pazar időszaki tárlat is tetézte.
Ringlingék „téli palotájában" egymást érték a bálok és rendezvények, egy időben itt mulatozott Amerika krémje, de a harmincas évek gazdasági világválsága megrogyasztotta a cirkusz világát is. John Ringling vagyona rohamosan fogyatkozott, s halálakor, 1936-ban mindössze 300 dollár maradt a számláján. Igaz, villáját és a művészeti múzeumot végrendeletében Florida népére hagyta. Egykori birodalmát ma évente egymillióan látogatják.
