Aki kifizeti a havi díjat (hűségidő és minden egyéb költség nélkül), az akárhányszor megtekintheti bármelyik alkotást, ezért aztán nem is lenne értelme semmit – a szó hagyományos értelmében – letölteni, és a „megtekintési jogot” a filmek jogtulajdonosai is szívesebben, illetve olcsóbban adják oda, mint a letöltési jogosítványt. A Netflix szekere ennek megfelelően jól fut, különösen az USA-ban, ahol már évek óta nyereséges, máshol azonban eddig inkább csak veszteséget termelt. A különbség oka, hogy a terjeszkedés sokba kerül: első pillantásra úgy tűnik, hogy technológiai költségek nincsenek, mert az infrastruktúrát az internet „ingyen” biztosítja, a valóságban azonban előbb-utóbb minden részpiac eléri azt a méretet, aminek a kiszolgálásához már saját szerverparkra lesz szükség, de idővel költeni kell a feliratozásra vagy a szinkronra, illetve az újabb és újabb részpiacokra szóló jogdíjak kifizetésére is.
A jogdíjrendszer geográfiája magyarázza meg, hogy miért nem ugyanazt kapja (méghozzá drágábban, havi nyolc dollár helyett nyolc euróért) az európai felhasználó, mint az amerikai. A stúdiók a filmek és sorozatok sugárzási jogait nem globálisan, hanem régiókra bontva árusítják, és a legtöbb film jogát egyelőre csak az észak-amerikai piacra kapta meg a Netflix. Az újabb régiókért újabb díjakat kérnek, ami viszont ellentétben áll azzal, hogy a cég a terjeszkedés ellenére is szeretne nemzetközi szinten nyereséges lenni. Ebből adódik az amerikainál jóval karcsúbb európai filmcsomag, amit az itteni felhasználók némi informatikai trükközéssel igyekeznek megkerülni.
A megoldás neve VPN (Virtual Private Network, azaz virtuális magánhálózat), a lényege pedig annyi, hogy a felhasználó egy VPN-szerveren keresztül, földrajzi értelemben beazonosíthatatlan vagy amerikainak látszó IP-címmel kapcsolódik az internetre. Ez azonban zavarja a jogtulajdonosok – és végső soron a velük üzletelő Netflix – köreit, ezért a szolgáltató fel is lép ellene, de akit rajtacsíp, annál is csak annyi a „büntetés”, hogy ő is csupán az európai, szűkített filmkatalógusból választhat az amerikai helyett.
Mindez azonban csak ideig-óráig tartható fent, mert az EU épp a közelmúltban hirdetett harcot a hasonló földrajzi korlátozások ellen: ugyanazért a díjért ugyanolyan szolgáltatás jár (lásd még a roamingdíjak elleni küzdelmet), vagyis sem a Netflix, sem más nem különböztetheti meg hátrányosan az európai fogyasztókat az amerikaiakkal szemben. Nyilván évekbe telik majd, amíg ide eljutunk, de a szabályozás és fejlődés ebbe az irányba mutat, a Netflix pedig a fentiek tudatában lépett be – többek között – a magyarországi piacra is a hónap elején.
A tévé is mobil
Immár a hagyományos tévészolgáltatás is csak az internet felé bővíthető. A hazai nagy telefon- és kábeltársaságoknak már évek óta van – egyre inkább a platformfüggetlenség felé haladó, vagyis akár mobilon is nézhető – IPTV-csomagjuk, egy kisebb szereplő, az Externet pedig nemrég olyan szolgáltatást mutatott be, amelynek a tévé mellett a mobil és a tablet a fő médiuma, az adás egyszerre két készüléken is élvezhető, és nem helyfüggő.
