Ezt követte a kémiai, fizikai és közgazdasági Nobel-díjat is adományozó Svéd Királyi Tudományos Akadémia nyilatkozata, mely szintén határozottan kiállt az ellen, hogy a svéd nemzeti gyógyszerügyi hatóság javaslata alapján homeopátiás készítmények is megkaphassák az országban az „egészségügyi termék" minősítést. Ugyanarról van szó, amit a magyar tudósok is szorgalmaznak, vagyis hogy a homeopátiás szereket ugyanolyan szabványok szerint kellene minősíteni és engedélyeztetni, mint a gyógyszerjelölteket.
Végül a svédek lépésével foglalkozott az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének (EASAC) élettudományi bizottsága is. A testület az uniós államok akadémiáinak esetleges közös fellépését tervezve azt szeretné felmérni, hogy az EU más országaiban is viták tárgyát képezi-e a homeopátiás szerek minősítési eljárása.
Nagy-Britanniában a homeopátiás szereket az egészségbiztosítás is támogatja, ám legutóbb, jórészt a tudományos közvélemény nyomására, a brit kormány elkezdte fontolgatni az ilyen készítmények feketelistára tételét. Pontosabban: megtiltanák a körzeti orvosoknak, hogy felírják ezeket a betegeknek.
Ez nem lesz egyszerű, lévén a hígításos módszer pártfogója a királyi család, nevezetesen Károly herceg, ráadásul a széles körű igényekkel is meg kellene harcolni. Jövőre mindenesetre a szigetországban az érintettek bevonásával konzultáció kezdődik a témáról.
A homeopátiát érintő magyar jogszabályok kétségtelenül harmonizálnak az európaiakkal. A rendszerváltozás idején megindult „fellazulás" jegyében született, egyszerűsített hazai engedélyezés lényege, hogy amennyiben a homeopátiás készítményeken nincs feltüntetve javallat, a kiindulási anyag hígítási foka biztosítja az ártalmatlanságot, és kizárja a mérgezés lehetőségét, így e szerek egyszerűsített engedélyezéssel kerülhetnek forgalomba. Azaz sem állatkísérleteket, sem embereken végzett klinikai vizsgálatokat nem kérnek hozzájuk.
Logikailag mindenesetre furcsa, hogy az engedélyt kiadó szerv a hígítás foka miatt tart ártalmatlannak egy szert, miközben hatásosnak tekinti. A biztonságosságát pedig csak annak alapján fogadják el, hogy úgyis annyira híg, hogy nincs benne semmi.
Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) áprilisban kinevezett főigazgatója, Pozsgay Csilla az MTA közleménye után megjelent nyilatkozatában megemlítette, hogy az intézet az Európai Bizottság állásfoglalását kérte a szabályozás esetleges módosításával kapcsolatban. A vezető azt is hozzátette, hogy a hagyományos klinikai vizsgálatok nem alkalmasak a homeopátiás szerek hatásosságának igazolására. Mandl József, a szakminiszter tanácsadó testületének számító Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke viszont lapunknak elmondta, hogy a bizonyítékokon alapuló orvoslás az objektív, kettős vak kísérleteken alapuló, mérhető hatásosságot kéri számon a gyógyszereken, s az MTA orvosi osztályának tagja szerint az elmúlt harminc év elegendő fejlődést hozott a tudományban, hogy ezt a homeopátiás készítményekre is ki lehessen terjeszteni. Meggyőző eredményeket azonban a professzor nem ismer.
A hatás nem hit, hanem mérés kérdése
– mondja. Csak akkor nem lehet méréseket végezni, ha nem akarnak. Voltaképp üzleti lobbik vitájáról is szó van, hiszen óriási összegek forognak kockán mindkét oldalon. Csak amíg a gyógyszerek piacra kerülését szigorú, tudományos kritériumok alapján zajló engedélyeztetés előzi meg, addig a homeopátiás készítmények ezt megússzák. Ez pedig akár fogyasztóvédelmi kérdésnek is tekinthető, nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban egyedül a versenyhivatal foglalkozott érdemben egyes, úgynevezett gyógyhatású szerek vélelmezett hatásainak valóságtartalmával.
Az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) egyébként már 1991-ben is fellépett a „gyógyhatásúnak vélt és hirdetett szereknek az orvosi, gyógyszer helyetti alkalmazásával szemben". Az MTA Orvosi Tudományok Osztályának egyik bizottsága is hozott már 2010-ben egy határozatot, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy az úgynevezett komplementer medicina mentesül mindazon kötelezettségek alól, melyek a hagyományos orvoslás számára törvényi előírásnak számítanak. „Az orvostudomány mai ismeretei mellett bizonyítékok nélküli orvoslást végezni súlyos kockázatot jelenthet a betegek számára" – fogalmazta meg az akkori határozat. Sajnos mindkét korábbi állásfoglalás jogszabályi visszhang nélkül maradt. A mostani dokumentum határozottabb kiállás, magasabb szinten. Kérdés, ennek lesz-e foganatja. Mandl József mindenesetre megerősíti, hogy az ETT most tovább akar lépni.
Az Akadémia lépett, de vajon lesz-e ennek hatása a szakmára?
Boldogkői Zsolt, a Szegedi Egyetem Orvosi Biológiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára régóta küzd a homeopátia ellen. A médiában is gyakran szereplő professzor szerint e téren az orvosok között sincs egyetértés. Akik nem hisznek benne, nyilvánosan azok sem lépnek fel ellene. Mint mondja, nemrég meghívták egy nagy konferenciára, ahol a levezető elnök azzal konferálta be az előadását, hogy jobb, ha a betegek nem látják, ha az orvosok vitatkoznak. Jellemző, hogy ilyen esetekben néhány ellenző nekitámad, de sosem akad védelmezője nyilvánosan. Előadás után viszont egyenként keresik meg gratulálni. Az említett kongresszus díszvacsoráján pedig, amikor az elnök megköszönte előadását, az orvosok felálltak és megtapsolták.
– A gyógyszerészek közül is sokan támogatnak – mondja a kitartóan harcoló tudós. – Amikor nemrég bementem a szokásos gyógyszertáramba, a tulajdonos gratulált a médiaszerepléseimhez, és biztosított egyetértéséről, ám amikor megkérdeztem, tart-e homeopátiás szereket, szabadkozott, hogy ezek nélkül nem menne olyan jól az üzlet. – Szabadság van, mindenki azt szedhet be, amit akar, mondják sokan, nemcsak nálunk, hanem világszerte. Ha egy olyan szert, aminek nincs tudományosan bizonyítva a hatása, akkor azt. Anekdotikus történetek persze mindig vannak az eredményekről, ám akik nem lettek jobban tőle, azokról nincs nyilvántartás – mondja Mandl professzor.
Definíció
A homeopátia (a görög homoiosz=hasonló és pathosz=szenvedés, kór szavak összetételéből) vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, amelyet elsőként Samuel Hahnemann írt le a XVIII. században. Alkalmazói szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, amelyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Állításuk szerint sorozatos hígítással és az egyes hígítások közötti rázással megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól. (Wikipédia)
Az egyetemi orvosképzésben mindenesetre nem oktatnak homeopátiát. A Semmelweis Egyetemről ugyan voltak ilyen hírek, sőt a Magyar Homeopata Orvosi Egyesület elnöke, dr. Katona Edit honlapján is szerepel, hogy 2000-ben a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán tett homeopátiás vizsgát. Az egyetem lapunknak küldött tájékoztatása azonban pontosítja a helyzetet: „a Semmelweis Egyetemhez már nem tartozó szervezeti egység jogelődjén, a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Orvostovábbképző Karán (HIETE-OTK) lehetett korábban homeopátiás vizsgát tenni. A HIETE-OTK 2000. január 1-jén olvadt be a Semmelweis Egyetembe, amelyben Egészségtudományi Karként működött tovább. 2001-ben azonban az Egészségtudományi Kar a Semmelweis Egyetemről leválva, Országos Gyógyintézeti Központ néven folytatta működését, amelynek képzéseiről – beleértve a homeopátiás vizsgát is –, a függetlenedés óta a Semmelweis Egyetemnek nincsenek információi, mivel nem jogelőd intézménye a 2007-ben – a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar névmódosításával – nyilvántartásba vett jelenlegi Egészségtudományi Karának."
Jelenleg tehát orvosi egyetemen nem lehet ilyen vizsgát tenni, ami persze nem akadálya a homeopátiás orvoslásnak. Az ezt végzők egyesületének elnöke egyébként több közleményt küldött lapunknak annak bizonyítására, hogy az ebben alkalmazott szereknek igenis nézték a hatásosságát, s
az eredmény – különösen a személyre szabott kezeléseknél – némileg jobb volt, mint a placebóé.
A brit Homeopátiás Kutató Intézet honlapjáról származó információk azt erősíthetik meg, hogy a gondos, a hagyományos orvosi vizitnél hosszabb ideig tartó, törődést sugalló kezelés hatására gondolkodásunk pozitív irányba fordul, és ez az immunrendszer felerősítésével, ma még nem ismert anyagcsere-folyamatok révén kihat gyógyulási képességünkre, ahogy egy új, kétségtelenül szintén nehezen igazolható, ám elgondolkodtató és sok jelenségre okszerű választ adó tudomány, a pszichoneuroimmunológia állítja.
Mindenesetre Matejka Zsuzsa, az OEP egykori főigazgatója nyilatkozta egyszer, hogy azért jó a homeopátia, mert az ilyen szereken nincs támogatás, tehát amíg az emberek ezt szedik, addig nem terhelik meg a gyógyszerkasszát.
