galéria megtekintése

Inkább kiénekelte magát a Fideszből, most meg mindenki rá szavaz

3 komment


Ungár Tamás

Nem születtem királynak – énekli Alpár György, Drávaszerdahely polgármestere második klipjének felvételén. Pécs környékén nem ő az egyetlen településvezető, aki a mulatós iránti rajongásának (is) köszönheti népszerűségét. Pedig azt mondják, a falvakból már kikopott a nóta.

Megy a dajdaj a drávaszerdahelyi vendégházban. Asszonyok hordják tálcákon a disznótorost az U alakra összetolt asztalokhoz, amelyek körül negyvenen esznek-isznak, vigadnak. A hangulatért a 220 lelkes baranyai falu polgármestere, Alpár György a felelős, ő énekel zsigeri virtussal.

„Nem azért szeretlek, hogy én el is vegyelek..."

– gyón dalban Alpár, majd rátér a lényegre: „Én vagyok én, a kocsma közepén, eladom a szívedet egy forintért".
A vendégházi összetartás oka az, hogy a polgármester ma vette fel a második klipjét, s ahhoz kellett a mulatós háttér. Az első, a „Nagyon baba" című nóta nagyon bejött, pár hét alatt hetvenezren kattintottak rá Alpár György dalára. A most felvett klipen azzal kérkedik Alpár, hogy „Nem születtem királynak, a lányok mégis imádnak."

 

Alpár nem készült zenésznek. A 37 esztendős férfi Pécsett, egy kétgyermekes családban nőtt fel. Apja mozdonyvezetőként, anyja a hőerőműben laboránsként dolgozott, bátyja kamionos lett, György állattenyésztőnek tanult. Tiniként egyik falusi haverjától kapott kedvet a szakmára, ám – őt idézve – csak a két pusztája volt, s arra építve nem tudott agrárvállalkozásba fogni, ezért elszegődött a pécsi állatkertbe gondozónak. Egy év múlva behívták katonának, s ott kedvet kapott az egyenruhához, és leszerződött a határőrséghez. Öt év után nem ajánlottak neki új kontraktust, emiatt 2003-ban állást kellett keresnie.

Fotó: Laufer László / Népszabadság

Határőrként meg-megfordult Drávaszerdahelyen, ahol épp nem volt gazdája a kocsmának. Kibérelte. A kocsmába járók elpanaszolták neki gondjaikat, és nemegyszer odaszúrtak a falu irányítóinak. Megtette ezt Alpár is: az ő baja az volt, hogy az önkormányzat nem tartott semmiféle rendezvényt, se egy bált, se egy nő- vagy nyugdíjas napot. Alpár azért hiányolta ezt, mert több bevételt szeretett volna, a falube­liek meg azért, mert mulatni jó. A helybéliek arra nógatták a morgolódó kocsmárost, hogy induljon 2005-ben az időközi polgármester-választáson. Megtette, vesztett, de egy évvel később már nyert. Ahogy 2010-ben és tavaly is.
Alpár először függetlenként lett polgármester. 2007-ben viszont belépett az SZDSZ-be, erről a kalandjáról így beszél:

– Azt se tudtam, mi a liberalizmus, azt viszont igen, hogy az SZDSZ kormányon van, s ha kérek valamit a falunak, megkapom.

2009-ben látta, hogy az SZDSZ-nek „annyi", és kilépett a pártból. Megtetszett neki, hogy Orbán Viktor azt ígérte, ha kormányra kerülnek, nem Pesten mondják meg, mi a jó a falvaknak. Belépett a Fideszbe, és másodszor a párt színeiben lett polgármester. Egy évvel később kilépett: – Azt láttam, hogy egy választási ígéret sem teljesült – indokolja akkori döntését –, senki sem volt kíváncsi a falvak szavára. Több baranyai Fidesz-politikussal is vitám volt,

nem értettem egyet azzal, hogy a Fidesznek fontosabbak a stadionok, mint a lepukkant falusi óvodák,

bántott, hogy a gyerekek éheznek. Bosszant a trafik- és a földmutyi meg a vasárnapi zárva tartás is.

Alpár a múlt évben már újra függetlenként nyert. Tény, hogy a polgármester bátran függetlenkedhetett, mert Szerdahely nincs ráutalva a kormány jóindulatára. A falu határában 2012-ben átadtak egy gázmérőállomást, s az ott átfolyó gáz értéke után az önkormányzatot megilleti évi 38 millió forint iparűzési adó, ami ötszöröse a településnek járó állami normatívának.

A talált pénzből jut a népjóléti gesztusokra: a helybéliek nem fizetnek kommunális adót, a falu állja az iskolások étkezési díját, a derítők szippantásának és a kutyák csipelésének költségét, minden család kap egy köbméter tűzifát, és évente több bulit is rendez az önkormányzat.

A pénzből telik a falu szépítésére, a fejlesztési pályázatok önrészére. Így épült a vendégház is, ahol bulikat rendeznek.

A felsoroltakkal elégedettek is a szerdahelyiek, sokan mégse ezzel magyarázzák, hogy Alpár György – bár betelepülő – háromszor is leverte kihívóit, hanem azzal, hogy mulattat. Amikor még kocsmáros volt, hetente háromszor zenészeket hívott az ivójába. A zenekarok játszottak rockot, tánczenét, magyar nótát, mindent. Egyszer Alpár – akinek semmilyen zenei múltja sem volt – elénekelte Máté Péter örökzöldjét, az „Elmegyek"-et, s mivel a hangja tetszett a kocsma népének, akkortól rendszeresen beszállt. 2010-ben Alpár javaslatára a humoros mulatós nótáiról elhíresült Polgár Petit megválasztották külsős, társadalmi állású alpolgármesternek, azt gondolván, hogy a celeb jó hírét viheti a falunak.

Fotó: Laufer László / Népszabadság

Polgár tavaly elvitte magával Alpárt egy romániai koncertútra, és Hegyközcsatáron felküldte a színpadra. Utána Polgár ekképp fakadt ki:

Te hülye, ez tök jó, ezzel elmehetsz bárhová – s azóta a szerdahelyi polgármester megy is bárhová, ha hívják.

Az első két dalt Polgár írta Alpárnak, akit a közelmúltban megkeresett egy kiadó, hogy énekeljen fel 10-12 nótát egy CD-re.

Mellesleg jól jönne némi pénz a koncertekből és a lemezből, hiszen Alpár faluvezetői nettója 100 ezer sincs. A férfi sok éve elvált, egy gyermeke van. Élettársa pincérként dolgozik a közeli Harkányban. Amúgy az első klipben szerepel a polgármester szexisen kerekded élettársa és Alpár párjának hosszú combú húga, Eszik Vivien. Ő itt van most is a buliban, az egyik pillanatban véres hurkát hord, a másikban meg a polgármesterrel rokizik.

– A Gyuri a nótájával mindenkit levesz a lábáról – állítja Vivien –, ezért szeretik a szerdahelyiek, és ezért választják meg.

Előző napon faggattam a helybélieket, és a többség hasonlóan vélekedett. Arra, hogy egy polgármester-jelölt választási sanszait a muzsikálás nagyban javítja, tucatnyi baranyai történetet sorolhatunk.

A leglátványosabb példa Siklósé. A kilencezer lelkes kisváros első embere 2002 óta Marenics János. Ő mindig független jelöltként indult, s nagy fölénnyel verte ellenfeleit, jöhettek balról, jobbról vagy középről. A városában csak Öcsiként emlegetett 60 esztendős polgármester tanult muzsikus: kisiskolásként a városi fúvószenekarban játszott, s 13 évesen bevették egy siklósi rockbandába, ami a saját számokon túl Rolling ­Stones-, Cream- és Led Zeppelin-dalokkal domborított. A klarinéton, szaxofonon, dobon és basszusgitáron is boldoguló Marenics később megfordult több bandában, aztán felvették a pécsi egyetem jogi karára. Mivel apját elvesztette, kénytelen volt vendéglátóhelyeken zenélni, hogy pénzt keressen és tanulhasson. Diploma után vb-titkár lett, az alacsony keresetet is zenéléssel egészítette ki, majd elment Norvégiába és tengerjáró hajóra muzsikálni. 1989-ben elnyerte az egyik biztosító siklósi fiókvezetői posztját, de amellett is zenélt. Marenics hat évig a siklósi vár pinceéttermében lépett fel csapatával, s ott játszani kellett tánczenét, dzsesszt, operettet, népdalt, nótát egyaránt.

– Minden este telt ház volt – emlékezik a múltra egy 55 éves erdészeti dolgozó. – Öcsi remek hangulatot csinált, ma is jó visszagondolni azokra az évekre. Szerintem ezért is szavaznak sokan Öcsire, mert

ha rágondolnak, eszükbe jut a fiatalságuk és az, hogy milyen jól szórakoztak a várban.

A Siklós utcáin találomra leszólított helybéliek közül volt, aki dicsérte Marenics polgármesteri teljesítményét, volt, aki keményen kritizálta. Ám az utób­biak mindig megjegyezték, hogy Öcsi szerintük azért nyer, mert egykor muzsikált. Sőt, még ma is: ahányszor jön a választási kampány, a városban szabadtéren fellépő, országos hírű zenekarok felhívják a színpadra Öcsit, aki elénekel velük egy-két nótát. Így beszállt már Csepregi Éva, Horváth Charlie, Demjén vagy a Bikini koncertjén is. Ezek – a siklósiak sejtése szerint – le vannak zsírozva, de ettől még hatnak.

Az ezerlelkes Palotabozsoknak 1990 és 2006 között Schütz József volt a polgármestere. A most 72 éves férfi sikerében a falubeliek szerint nagy szerepe volt annak, hogy muzsikált. Schütz rézfúvós hangszereken játszott, gitározott és énekelt, zenekaraival pedig 1961-től kezdve körbemuzsikálta a régiót. Bozsokon minden buliban az ő bandája adta a talpalávalót.

– A székelyek a csárdásért voltak hálásak, a németek meg a polkáért, keringőért – mondja a zenéléstől tavaly visszavonult férfi. – Ha megszólalt a Herz ­Schmerz Polka, a németek énekeltek, táncoltak, sírtak, nevettek. Az biztos, hogy ezek a közös élmények befolyásolták a választókat.

Tizenöt kilométerrel odébb, Szajkon 1970-től Farkas Béla zenekara gondoskodott a báli és lakodalmi jókedvről. Farkas erősáramú gépésztechnikusként dolgozott, ettől azonban nem választották volna meg az elmúlt három ciklusban szőr nélkül polgármesterré, az inkább annak szólt – vallják a szajkiak –, hogy a most 57 esztendős férfi tárogatójával és szaxofonjával, na és a sramlitól a világslágerekig minden stílusban jól boldoguló bandájával gyakran vitte táncba
a falu népét.

Tajti Zoltán szintén zenész és polgármester, 2010 óta a Pécs melletti Pellérd első embere. Billentyűsökön játszik, zenekara a rocktól a mulatósig mindent. – Egy buliban a zene összehoz egy lelki közösséget – véli a muzsikus. – Sok pellérdinek szép élményeket szereztünk, s ezt ők a választáson sem feledik el. A közeli Boda polgármestere, Kovács Győző 1990 óta minden választáson nyert, egyet kivéve ellenfele sem volt. A 460 lelkes falu vezetője 1973 óta zenél, s együttese a helyi bulik visszatérő szórakoztatója. Ma már azért szavaznak rám a bodaiak – mondja a 60 éves férfi –, mert elégedettek a falu fejlődésével, ám eleinte a zenészre voksoltak. Élvezték a zenénket, és azt, hogy látszott: örülök az örömüknek.

Megy a dajdaj a szerdahelyi vendégházban, Alpár György énekel: „Halljátok cigányok, valahogy ma oly jó kedvem van...". Előző napon a polgármester a hivatalában így kesergett. – Odalett a falvak jókedve.

Régen egy disznóölésre összejöttek húszan-harmincan, hajnalig szólt a zene, most mindenki levágja a cocát családilag, csendben. Talán ez is attól van, hogy a politika megosztja az embereket.

Szerdahelyen már kocsma sincs, egy éve senki sem veszi bérbe. Pedig kocsma kell egy faluba, nem azért, hogy berúgjunk, hanem hogy egymással legyünk.

De a klipforgatás napján nem kesereg a polgármester. Amikor azt énekli, hogy „húzzátok, húzzátok, szívetekből, ahogyan csak tudjátok...!", vele danol mindenki.

– Tizenöt éve barátok vagyunk – bök Alpár felé egyik cimborája, a 42 esztendős Adrián. – Sokan elítélik ám Gyurit, hogy olyan lezser. Irigylik a jókedvét. De sokan szeretik is, mert dalolni mindenki szeret, és kedvenc nótája mindenkinek van. Akinek nincs, annak lelke sincs.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.