A csodálatos túlélésre egy amerikai képviselőnő az élő bizonyíték. Gabrielle Giffordst 2011 januárjában lőtték fejbe az arizonai Tucsonban, amikor egy gyűlésen egy fegyveres férfi lövöldözni kezdett. A támadásban hat ember vesztette életét, és tizenketten sebesültek meg, köztük Giffords is. A képviselő asszony fejébe a bal szeme alatt hatolt be a golyó és haladt végig az agyának a bal felén. Férje, az egykori űrhajós Mark Kelly szerint ha a golyó kicsivel arrébb találja el, megölte volna. Giffords azonban 2011. november végére visszanyerte a beszédképességét is.
A marylandi egyetem orvosi fakultásán még 2007-ben alakult ki egy kisebb vita arról, hogy a jelenkori módszerekkel megelőzhető lett volna-e Lincoln halála. Az egyetemi traumatológia egyik sebésze, Thomas Scalea szerint bár az agysérülések hatása kiszámíthatatlan, Lincoln nagy valószínűséggel túlélte volna a merényletet. Szerinte ugyanis a lövés nem okozott halálos sérülést. Ha ma esik merénylet áldozatául, megmenthették volna, bizonyos, hogy kognitív képességei birtokában marad, mert a golyó nem károsította agyának frontális lebenyét (amely a nyelv, érzelmek és problémamegoldás központja). Az biztos, hogy a gyógyulása azonban hónapokat vett volna igénybe, és az sem biztos, hogy megfelelően tudott volna kommunikálni.
Egy 2015-ös vélemény mást mond. Allen Sills, a nashville-i Vanderbilt kórház idegsebésze szerint akkoriban nem tudták kezelni az ilyen sérülésekkor fellépő koponyaűri nyomást, képalkotó módszer sem segítette a sérülés mértékének pontos meghatározását. Nagy valószínűséggel úgy kezelték az elnök sérülését, mint bármilyen más traumás esetet. Próbálták elállítani a vérzést és közben reménykedtek, hogy az állapota jobbra fordul. Sills szerint az elmúlt néhány évtizedben olyan jelentős fejlődést ért el az orvostudomány, hogy Lincoln esetében hatékonyan tudták volna kezelni a fellépő koponyaűri nyomást, és számos egyéb módon is segíthették volna a sérült ellátását, de szerinte így sem biztos, hogy megmenthették volna az elnök életét. „A korabeli leírások alapján azt hiszem, hogy ha a színházzal szemben egy mai, minden modern eszközzel felszerelt kórház áll, az sem tudta volna kezelni ezt a halálos sérülést. Ha mégis, biztos, hogy Lincoln elnökként nem folytathatta volna pályafutását" – véli az amerikai idegsebész.
|
Ez a portré 1865. február 5-én készült az elnökről
Alexander Gardner / US Library of Congress |
A Lincolnhoz elsőként érkező orvos, Charles Leale jelentése három évvel ezelőtt került elő. Amikor Leale berohant a páholyba, Lincolnt a földön fekve találta meg. A merénylet idején a mindössze 22 éves orvos 12 méterre ült Lincolntól a végzetes estén. Leale látta, ahogy Booth a színpadra ugrik, felmutat egy tőrt, majd hallotta a kiáltást is, hogy az elnököt megölték. Az orvos abban a hitben tört magának utat a tömegben, hogy Lincolnt leszúrták, ezért a páholyba érve felszólította a jelenlévőket, hogy vágják le a kabátot az elnökről.
„Elkezdtem megvizsgálni a fejét (mivel a válla mellett nem találtam sérülést) és hamarosan kitapintottam egy nagy véralvadékot, amely nagyjából két és fél centiméterrel a nyakszirtcsonton futó felső tarkóvonal alatt húzódott. Az alvadékot könnyedén elmozdítottam, majd a bal kezem kisujját becsúsztattam a lövedék által okozott, tökéletesen sima felületű lyukba, és megállapítottam, hogy a golyó behatolt az agyvelőbe" – írta Leale.
A jelentést a tragédia után iktatták és a fiók mélyére süllyesztették. 147 évig nem is látta senki.
Lincoln halálakor az egész ország gyászba borult, holttestét két héten át szállították vonattal keresztül-kasul az országon, hogy mindenki méltó módon leróhassa előtte a kegyeletét. Az elnököt hat nappal a déli konföderációs erők veresége, az Észak és a rabszolga-felszabadítás győzelmével zárult amerikai polgárháború hivatalos vége, 1865. április 9. után ölték meg. A személyét övező tiszteletre jellemző, hogy rendszerint az első vagy George Washington mögött a második helyen áll a valaha volt legnépszerűbb elnök személyét firtató felméréseken.
„Kitűnő lehetőséget szalasztottam el, hogy megöljem"
Ami Lincoln gyilkosát illeti, Booth a merénylet után az egyik társával együtt lóháton menekült Washingtonból. Tíz nappal később egy ötven kilométerre délre lévő virginiai farmon találtak rá. A társa önként feladta magát, de ő nem akarta. A kialakuló tűzharcban halálosan megsebesítették. Az összeesküvésben részt vevő nyolc társa közül ötöt felakasztottak, hármat életfogytiglani kényszermunkára ítéltek. Booth egyébként ismert konföderációs szimpatizáns – és mint nemrég kiderült, kém – volt. 1862-ben St. Louisban letartóztatták, amiért egy színházi előadás alatt a pokolba kívánta az elnököt.
Lincoln egyébként ismerte a merénylőjét, Booth 1863 novemberében a The Marble Heart (A márványszív) című darab egyik szerepét játszotta a Ford Színházban, az előadást pedig megnézte a színházrajongó elnök is. Booth jelen volt Lincoln második beiktatási beszédénél a Capitoliumon 1865. március 4-én. Kitűnő lehetőséget szalasztottam el, hogy megöljem – írta később erről Booth az egyik barátjának. Ez volt egyébként az első olyan elnöki beiktatási beszéd, amelynek a helyszínét fénykép örökíti meg.
Ezen túl Lincolnt és Booth-t egy véletlen is összekapcsolja, a gyilkos szintén színész bátyja, Edwin Booth volt ugyanis, aki egyszer megmentette Lincoln fiának, Robert Toddnak az életét. Az elnök fia Jersey City vasúti állomásán várakozott, amikor egyensúlyát vesztve majdnem egy érkező vonat elé esett, azonban egy kéz váratlanul megragadta és felhúzta. Edwin Booth korának legnagyobb amerikai színésze volt.
Megkérdőjelezhetetlen nagyság
Lincoln pedig valószínűleg nemcsak az Egyesült Államok, hanem az egész akkori világ legnagyobb politikusa. Elsőrangú szónoki képességeire jellemző, hogy minden beszédét maga írta – a hírhedt gettysburgi beszéd záró félmondata, a government of the people, by the people, for the people azóta szállóigévé vált az amerikai politikában –, és kiváló érzéke volt ahhoz, hogy a legbonyolultabb kérdéseket is a laikusok nyelvén adja elő. Nem mellesleg ő az Egyesült Államok történetének legmagasabb elnöke, a langaléta elnökök képzeletbeli dobogóján 193 centiméterrel áll a legfelső fokon. Mögötte a második helyet Lyndon B. Johnson foglalja el 190 centiméterrel, míg Thomas Jefferson a harmadik a maga 189-ével. Lincoln első helye a következő választásig biztosan nincs veszélyben – a hivatalban levő amerikai elnök, Barack Obama alig 183 centiméter magas.
|
A beiktatási beszéd 1865. március 4-én. Booth valahonnan az erkélyről hallgatta a középen álló Lincolnt
Alexander Gardner / US Library of Congress |
De Lincoln nemcsak magassága miatt emelkedik ki az amerikai elnökök sorából, hanem az erejével is. Mielőtt politikai pályára lépett volna, Lincoln ügyvéd volt, fiatalkorában pedig birkózott. Az egyik kihívóját, aki a harc egyik pillanatában óvatlanul mellé lépett, a torkánál ragadta meg és vágta a földhöz, elsőként használva a később chokeslam néven elhíresült fogást.
És ő az egyetlen az elnökök között, akinek szabadalma van. Az 1849-ben bejegyzett szerkezettel hajókat lehetett kiemelni a sekély vízből. Lincoln a szerkezeten 1848-ban, a kongresszus ülései közti szünetekben kezdett dolgozni. Találmányának modellje ma a washingtoni Smithsonian Museumban van kiállítva.
