A rendszer megbízhatóan és pontosan működik, hiszen képes egypetéjű ikrek megkülönböztetésére, átlát a sminken, és többkilónyi hízás vagy fogyás után is felismeri az arcokat. Egy mobil applikáció telepítését követően a rendszer lehetővé teszi, hogy a felhasználók bankszámlájukhoz vagy hitelkártyájukhoz az arcuk biometrikus adatait társítsák, majd bármiféle jelszó vagy PIN kód nélkül vásároljanak.
Egy speciális algoritmus a fotót vagy videót a kamera elé tartó csalási szándékot is rögtön kiszűri. A felfokozott fejlesztések magyarázata, hogy jelentős növekedés várható a következő években az arcfelismerő rendszerek piacán a Markets and Markets által tavaly ősszel közzétett kutatása szerint. 2013-ban közel kétmilliárd dollárt költöttek ilyen rendszerekre a kormányok, illetve nagyvállalatok, 2018-ig pedig évente átlagosan 27 százalékos fejlődés várható ezen a téren.
A gyors növekedésnek köszönhetően a vizsgált időszak végére már 6,5 milliárd dolláros lesz ez a piac. A világ nagy földrajzi régióit vizsgálva a következő öt évben várhatóan Észak-Amerika lesz az ilyen típusú rendszerek fő felvevőpiaca, ugyanakkor gyorsan nő az alkalmazásuk az Ázsia/ Óceánia térségben is.
Otti Csaba, az Óbudai Egyetem Bánki Donát Gépész és Biztonságtechnikai Mérnöki Karának oktatója, az ABI vezető kutatója szerint az arcfelismerő rendszerek – legyen szó egy beléptetéshez használt eszközről, vagy éppen térfigyelő rendszerről – alapvetően négy részből épülnek fel. Ezek a kamera, az adatátviteli csatorna, a feldolgozó szoftver, valamint a tárolóegység. A kamera feladata a szoftver számára értelmezhető kép alkotása, majd annak a továbbítás céljára való tömörítése, mivel a nyers videojel a kamera felbontásától függően másodpercenként több száz megabyte méretű is lehet.
Az adatátviteli csatorna biztosít kapcsolatot a kamera, a tárolóegységek, valamint a feldolgozó szoftver között. Ennek kapacitását úgy kell megválasztani, hogy az egész rendszertől megkívánt minőségű felvételeket az elvárt sebességgel továbbítsa. Bizonyos alkalmazások (például térfigyelő rendszerek) esetében, főleg ha azok interneten keresztül továbbítanak adatokat, alapvető elvárás, hogy az adatokat csak titkosítás után továbbítsák.
A tárolóegység biztosítja a feldolgozandó, valamint a már feldolgozott anyagok tárolását, archiválását. Végül a feldolgozó szoftver feladata az arcfelismerés és esetlegesen más egyéb intelligens funkciók (például mozgásérzékelés, forgalomszámlálás, irányfelismerés stb.) megvalósítása. A különböző szoftverek más-más algoritmusok segítségével dolgozhatnak, azonban az elvárt végeredmény azonos – az arca alapján felismerni és azonosítani a célszemélyt.
Egy kamera által belátott területnek azonban csak igen kis része alkalmas automatikus arcfelismerésre, amit jelentősen befolyásol a napszak és az időjárás is. Otti Csaba az Arcfelismerő rendszerek gyakorlati problémái című idei tanulmányában arra hívta fel a figyelmet, hogy az esetek döntő többségében sincs szükség mindenhol arcfelismerésre. Jól megválasztott tervezéssel azonosíthatók azok a véges számú kulcsterepek, ahol ténylegesen szükséges az arcfelismerés.
Elegendő lehet, ha csak a megközelítési útvonalakon van lehetőség arcfelismerésre, magát a fókuszterületet elég olyan – egyébként szélesebb látószöggel bíró, ugyanakkor jó minőségű képet adó – eszközökkel megfigyelni, amelyek lehetővé tesznek valamilyen más tulajdonság (például ruházat vagy mozgás) alapján történő azonosítást. Ilyen esetekben, például bűncselekmény elkövetésekor az elkövetőt ruházata alapján vissza lehet keresni az érkező személyek között, mivel az elkövető mozgását visszakövetve megtalálható az arcfelismerésre alkalmas pont, ahol már azonosítható az elkövető.
Az orwelli világ tehát még korlátosan létezik.
