Gyerekkorában sokat járt ott, de a látogatás ezúttal egy mind jobban körvonalazódó ötlet körül forgott: hogyan lehetne statisztikai módszerekkel összehasonlítani az európai állatkerteket? Ez vezette a híres berlini állatkertbe is, s a két igazgatóval való megbeszélés után már tisztán látta, hogy valami teljesen új vállalkozás előtt áll. A végső pontot az i-re aztán az EAZA elnökénél való vizitálás tette. Az európai állatkerteket összefogó szakmai szervezet elnöke nemcsak üdvözölte Sheridan tervét, hanem tevőleges támogatást is nyújtott.
|
Anthony Sheridan
Földi D. Attila / Népszabadság |
Mint a budapesti állatkertben a napokban tartott előadása után elmondta, az állatkertek barátjaként mindenhol nyitott kapuk fogadták, olyan adatokat kapott meg, amelyeket más nem. Nyolc év alatt hatszáz látogatást tett százhúsz állatkertben. A munka a négy éve megjelent, majd két éve javított kiadásban napvilágot látott könyv (What Zoos Can Do? – Mit tehetnek az állatkertek?) formájában csúcsosodott ki, mely a kontinens vezető létesítményeinek a tudományos összehasonlítását adta.
Az ebben szereplő toplista azóta évente frissül, és mára a folyton bővülő, jelenleg negyvenféle kritérium alapján összeállított rangsor általánosan elfogadott referenciával bír; a német média például az állatkertek Michelin guide-jaként említi. Az első listában még csak 80 kert adatai szerepeltek, a legutóbbi viszont már 28 ország 113 zooját hasonlítja össze. A siker titkáról beszélgetve Sheridan megemlíti németnyelv-tudását, ami – mivel a nagy európai állatkertek fele német nyelvterületen található – sokat segített.
Az értékelésnél szereplő szempontok között elsőként a látogatói élmény szerepel, amelyet a kifutók minősége, az állatok jóléte, környezetük gazdagítása, a vegyes, több fajt bemutató kifutók és az ikonikus, kedvenc állatfajok megléte jelent. Emellett a természetvédelem-fajmegőrzés, a szemléletformálás-nevelés, valamint a kutatás, végül a menedzsment és a szervezeti tényezők nyomnak sokat a latban.
A munkához Sheridan úr kérdőíveket készített, melyeket az igazgatók töltöttek ki – az értékelő a velük folytatott beszélgetéseket különösen fontosnak tartja.
A legutóbbi, idei listán már a műemléki épületek is szerepelnek: ennek fontosságáról a budapesti állatkert példája győzte meg.
Az erősségekről és hiányosságokról az értékelő általában egy legalább nyolcórás séta során győződik meg. A legfontosabb faj az elefánt, a gorilla, a jegesmedve, a zsiráf és a csimpánz, s ez a rangsor évek óta lényegében változatlan. A legfrissebb toplistába a nagyok közé egyetlen kisemlősként a szurikáta tudott csak bekerülni.
A maximális pontszámhoz az is elengedhetetlen, hogy az állatkert évente legalább háromezer órát tartson nyitva, ami a télen korán sötétedő skandináv és északbrit állatkerteknél nehezen oldható meg. A látogatók száma alapján négyféle lista készül, az A listán az évente egymilliónál több látogatóval büszkélkedő kertek szerepelnek, a B-be a félmillió, a C-be pedig a negyedmillió fölötti látogatót számláló kertek jutnak be. Mindent egybevéve a budapesti létesítmény a Sheridan személyes kedvencének is számító bécsi, valamint a lipcsei és zürichi állatkert által vezetett harmincas élbolyban, a londonit vagy az amszterdamit megelőzve, jelenleg a 14.
A nyíregyházi állatkert a C listán holtversenyben az első helyen áll,
de ugyanitt Szeged a 26., Veszprém pedig a sereghajtó Pozsony előtt a 33. A második osztályt képviselő B listán 37 intézmény szerepel, köztük Lisszabon, Varsó, Helsinki vagy Róma állatkertje. Kelet-Európából összesen tíz létesítmény került a három listára, ezek felét az éllovas Prágával együtt cseh állatkertek képviselik.
Sheridan szerint a budapesti állatkert erőssége a sok ikonikus állatfaj és a csodálatos történelmi épületek mellett a botanikai gyűjtemény és 18, télen is élményt nyújtó belső kifutó, no meg a Nagysziklába álmodott Varázshegy. Anthony Sheridan külön is kiemeli a gorillákat és a koalát, az óriásvidrákat, a Nagy-tó látványát a pelikánokkal, a Pálmaházat és az Afrikai Szavannát,
de azt is, hogy máshol talán nem is látható ennyi lajhár, mint nálunk.
A fejlődéshez persze beruházások kellenek. Mint mondja, az általa vizsgált állatkertekben az elmúlt hat év alatt 1,4 milliárd eurós fejlesztés valósult meg. Az irányt a holland arnhemi magánállatkert 1988-ban átadott hatalmas, fedett trópusi csarnoka szabta meg, melyet azóta több hasonló követett. (Ilyen lesz a budapesti Biodóm is.) Tavaly a fő mérföldköveket a 160 millió euróba került vadonatúj párizsi állatkert, a Bécsben 10,5 millióért átadott, Ferenc József Földnek nevezett látványos jegesmedve-kifutó és az 55 millió eurót kóstáló wroclawi Afrika-csarnok jelentette – egyébként ez utóbbi növelte meg Európában legjobban a látogatóforgalmat.
Idén kisebb a fejlődés, talán csak a Chesterben nyíló Sziget-projekt emelkedik ki, ahol
négy indonéz sziget állatvilágát modellezik 52 millió euróért.
Fontos viszont, hogy a németek kidolgozták az állatkerti állatok minimális tartási feltételeinek szabályrendszerét, mely minden német nyelvű intézményre vonatkozik majd. Ezt egyébként az állatkertek mellett a hatóságok, de az állatkerteket gyakran kritizáló civil csoportok közreműködésével munkálták ki.
Sheridan gyakran említi az állatkertellenes lobbit. A különböző szervezetek együttese többnyire nem a zook létezése, csak az esetenként tapasztalható rossz tartási körülmények ellen tiltakozik, és sok esetben igaza van.
A most kidolgozott német szabályrendszernek például az elefántok, zsiráfok vagy jegesmedvék kifutói sok helyen nem felelnek meg. Persze vannak, akik egyáltalán nem bírják elviselni a fogságban lévő jószágok látványát.
Ez azonban a véglet, ők azok, akik nem ismerik el az állatkertek fontos szerepét a szemléletformálásban és az ismeretek egyedülálló bővítésében. Sheridan úr azonban ismeri az összes kifutót Európában, tudja, mi az elfogadható, a méltányos, az általános és a kiemelkedő. Konferenciákra jár, állandóan tanul és találkozik a szakemberekkel.
Az állatkertek feladatai szerinte változóban vannak, egyre nagyobb a fajmegőrzési, természetvédelmi üzenet fontossága, az erre jutó pénzek nőnek.
A magánállatkertekben nagy figyelmet fordítanak a szórakozásra, több a látványos állatshow.
Ez utóbbiak nem függenek annyira az állami forrásoktól, de nem is publikálják pénzügyi adataikat vagy hosszú távú terveiket. Igaz, a színvonal sok helyen, mint a Belgium ma legnagyobb látványosságának tekinthető Pairi Daiza állatkertben, egészen kiemelkedő. Itt a belépődíj is magas, de ez nem látszik a látogatók létszámán. Bécsben viszont hét év alatt felére, a napijegyek árának két és félszeresére vitték le az éves bérletek árát, ami óriási növekedést hozott, a bérletesek száma már százhúszezer körül jár.
A híres koppenhágai eset (amikor az állatkerti szakemberek elaltatták és az oroszlánokkal nyilvánosan megetették Mariust, a létszám felettinek nyilvánított egészséges fiatal zsiráfot) szerinte csak rövid időre befolyásolta az állatkertekkel kapcsolatos hangulatot. Sheridan egyébként a zsiráfokat különösen kedveli, és – bár megértette a fiatal zsiráf elaltatásának tudományos szempontjait – úgy véli, egy ilyen állatot nem lehet úgy kezelni, mint egy kísérleti egeret.
A közvéleményt is figyelembe kell venni, az pedig bizonyos állatokat fontosabbnak tart.
Sheridan munkája sok esetben már életmentő. A ljubljanai létesítmény érdekében találkozott a helyi politikusokkal és a sajtóval. Meggyőzte őket, hogy nem kezelik megfelelően az állatkertet. Ennek hatására több pénzt kapnak, új kifutók épülnek. Duisburgban is segített, amikor a szociális gondok miatt legatyásodott városnak elfogyott a pénze, az alkalmazottakat sem tudták már kifizetni. A botrány közepette az egyik német tévé készített vele egy interjút, amelyben elmondta, mennyivel kevesebb forrást kap a zoo, mint más német városokban. Az interjút követően az igazgató felhívta, és örömmel újságolta neki, hogy megkapták a támogatást.
A jövő állatkertje Sheridan úr szerint mindenekelőtt innovatív, mint a már említett Pairi Daiza, mely néhány év alatt a más állatkertektől teljesen különböző elemekkel megkettőzte a látogatók számát, ami jelenleg évi 1,6 millió. Vagy a torinói Bio park, amely a nyári meleg alatt megcsappanó érdeklődők kedvéért óriási és a látogatóknak ingyenes uszodát nyitott, nagy sikerrel.
Sheridan a könyveiért és előadásaiért kapott pénzt egy vietnami gibbonvédelmi programnak adja,
s büszke rá, hogy 40 ezer euró gyűlt már össze e célra. Az évi nyolcvan-száz napra rúgó állatkerti utazásait saját pénzből állja, bár a helyszínen ma már az állatkertek látják vendégül. A távollétek pontos számát firtató kérdésre mindenesetre csak annyit mond sóhajtva: kérdezze a feleségemet!
