- A bemutatkozásodban arról olvashatunk, hogy a természet sérülékenységét szeretnétek megmutatni. Miért tartod ezt fontosnak?
- Úgy gondolom, fontos nyitott szemmel járnunk, hogy észrevegyük a természet szépségeit. Ha észrevesszük, akkor nagyobb tisztelettel bánunk vele, és így megmaradhat a jövő generációi számára mindaz, ami körülvesz ma minket.
- Mit teszel a hétköznapjaidban, akár egy fotózás során, hogy megóvd a természetet?
- Ha a fotózást említed, akkor azt mi mindig csak is az adott területen illetékes nemzeti park engedélyével végezzük. Amikor a természetben járunk, tiszteljük, annyira, hogy próbálunk úgy ott lenni, mintha ott sem lennénk. Magánemberként, a hétköznapokban is igyekszünk figyelni arra, hogy minél kisebb ökológiai lábnyomunk legyen, mert fontosnak tartjuk, hogy a jövő nemzedékei is átélhessék azokat a pillanatokat, amelyeket mi is átélhetünk.
- Ezek szerint jó a kapcsolatod a nemzeti parkokkal? Én azt tapasztalom, hogy örülnek a természetfotósoknak.
- Igen, ez így van, de csak ha kellő odafigyeléssel vannak az ottlétük során. Szerencsére jó a kapcsolatom a nemzeti parkokkal, ez elengedhetetlen. A közös munka gyümölcse az a fotósorozat, amit a Duna mentén, 8 ország 14 nemzeti parkjában készítettünk.
Négy hónap alatt tizenkétezer kilométert tettünk meg, hogy a Duna utolsó megmaradt természetes ártereit, folyószakaszait mutassuk be. Hozzáteszem, a Kócsagtenger is ebben a sorozatban készült, amivel idén megnyertem a California Academy of Sciences által szervezett Big Picture fotópályázatot, illetve döntős lettem a Wildlife Photographer of the Year 2015 pályázaton.
- Miért éppen a Kócsagtengerrel neveztél?
- A nagy kócsag a magyarországi természetvédelem címerállata. Ez egy régi időkbe visszanyúló történet. A 20. század elején nagyon kis létszámú állomány élt Magyarországon, mert a folyószabályozások, a mocsarak lecsapolása tönkretette az élőhelyeiket, és vadászták őket a tolluk miatt. Emiatt még kócsagőröket is alkalmaztak, talán ők lehettek az első fizetett természetvédelmi őrök akkoriban. Szerencsére azóta nagy gyarapodásnak indult a faj állománya, ma már 3-4 ezer egyed él hazánkban. Ez egy sikertörténet.
- Ha már a sikertörténeteket említed, hogyan látod Magyarország helyzetét a természetvédelemben?
- Úgy gondolom, jó úton járunk. Nagyon sok területet sikerült megóvnunk, élőhelyeket biztosítottunk az ott élő állatoknak. A közösség még nem kezeli ezt olyan hangsúllyal, mint nyugaton, de nem vagyunk lemaradva. Én úgy látom, a magyarországi természetvédelem sok eredményt mutathat fel, és remélem, ez a jövőben ez csak gyarapodni fog.
- Mi a terved a jövőre nézve?
- A már említett nagy kócsagról fogunk készíteni egy sorozatot, mert megkerestek minket azzal, hogy dokumentáljuk az életét és az élőhelyét. Várhatóan több kiállításra is megy majd az elkészült munka, akárcsak a Duna ártereiről készített anyagunk, ami itthon és négy-öt külföldi kiállításon is szerepelt.
