A most felfedezett objektum kora valószínűleg megegyezik a Tejútrendszerével, azaz nagyjából 11 milliárd évre taksálható. Még a fehér törpéknél is sűrűbb és kompaktabb objektumok a neutroncsillagok, amelyek a nagy tömegű csillagok életének végét jelentő szupernóva-robbanások utáni maradványok. Mivel nagyon gyorsan forognak a tengelyük körül, ezért a rendkívül erős mágneses terük pólusai környékén kiáramló anyagban gerjesztődő rádiósugárzás kévéi – mint a világítótornyok fénypásztái – másodpercenként akár több százszor is elérhetik a földi rádióteleszkópokat, feltéve, ha bolygónk éppen a megfelelő irányban helyezkedik el ehhez.
A gyors forgás miatt a jelek pulzusszerűek, ezért ezen objektumokat pulzároknak hívjuk – ez a szakmai magyarázat a Csillagaszat.hu honlapon segített a jelenség megértésében. (Maga a tudományos bejelentés pedig az Astrophysical Journalban jelent meg.) Az ilyen kompakt objektumok gyakran párosával léteznek. Most is ez a helyzet. Először a PSR J2222–0137 katalógusjelű pulzárt találta meg Jason Boyles, a Nyugat-Virginia Egyetem (Morgantown) hallgatója.
A mérések szerint a különleges égitest másodpercenként legalább harmincszor fordul meg a tengelye körül, de az adatok azt is mutatták, hogy van egy kísérője, ami vagy szintén egy neutroncsillag, vagy – sokkal nagyobb valószínűséggel – egy szokatlanul hideg fehér törpe. A kompakt kettős keringési periódusa 2,45 napnak adódott.
Az Aquarius (Vízöntő) csillagkép irányában, 900 fényévre található pulzár esetében a kutatók meg tudták határozni a pályák térbeli elhelyezkedését, illetve a két komponens tömegét is: a pulzáré a Napénak 1,2-szerese, míg a kísérőé 1,05-szorosa. Ez utóbbi arány viszont a csillagászoknak azt jelzi, hogy a kísérő nem lehet neutroncsillag, mivel a pályák túl szabályosak ahhoz, hogy egy második szupernóva-robbanás is bekövetkezhetett volna az adott rendszerben.
A kísérő távolságát megfelelő pontossággal ismerve és kiszámolva azt, hogy ilyen messziről nézve egy fehér törpének milyen fényesnek kellene lennie, a kutatók úgy gondolták, hogy azt az optikai és az infravörös tartományban is meg tudják majd figyelni.Meglepetésre azonban ez nem sikerült. Miért? Erre egyetlen logikus válasz adódik – jóval hűvösebb az eddig ismert fehér törpéknél.
„Százszor fakóbb, mint bármely fehér törpe, amely egy pulzár körül kering, és tízszer halványabb, mint bármely ismert ilyen objektum. Ha valóban van azon a helyen egy fehér törpe, és szinte bizonyosan van, akkor annak nagyon hűvösnek kell lennie” – magyarázta a tudományos portálnak Bart Dunlap, az Észak-karolinai Egyetem végzős hallgatója, a kutatócsoport tagja. Ez a hűvösség a csillagok világában jelent alacsony hőmérsékletet, hiszen a becslések szerint a fehér törpe felszíni hőmérséklete 2700 Celsius- fokos lehet. Ennél a Nap felszíni hőmérséklete kétszer nagyobb, míg csillagunk belseje ötezerszer forróbb.
A kutatók úgy vélik, hogy egy ilyen hideg fehér törpe gyakori égitest lehet, csak az alacsony fényességük miatt rendkívül nehézen észleljük ezeket a földről. Azonban, ha egy neutroncsillaggal élnek együtt, akkor könnyebben megfigyelhetjük.
