A digitális tér ráadásul gyakran kényszerít többféle információ egyidejű befogadására. A multitasking a szövegbe beépített videókkal, az eredetileg információbővítőnek, tanulást segítőnek gondolt linkekkel, felugró pop up ablakokkal, reklámokkal könnyen eltéríti a figyelmet. Régebben a gyengébb minőségű képernyők is az olvasás kárára mentek, de ma már a villódzó kijelzőket felváltották a nagy felbontású monitorok. A modern e-olvasók ilyen szempontból is felveszik a versenyt a nyomtatott változattal.
A képernyőn nemcsak felszínesebb a figyelem, de szívesebben olvasunk rövidebb szövegeket is, mint papíron. Egy amerikai vizsgálat szerint a neten böngészőknek csak kis százaléka jut el az újságcikkek végéig. Sokan a szövegek feléig sem érnek el. Mind több lap amúgy is előfizetéshez köti a cikkek egészének elolvasását, és ingyenesen csak rövid összefoglalót ad a tartalmakból. A portálok látogatói közül sokaknak ez épp elég is, ami szintén felületesebbé teszi az online szövegértést.
Általában F alakú mintázat szerint olvassuk az online tartalmakat: fent ugyan elkezdjük és végigkövetjük az írást balról jobbra, de aztán lefelé menet mind kevésbé vagyunk türelmesek és a végén már csak felületesen, néhány fő pontot tekintünk át. Ez persze a szórakoztató tartalmaknál kevésbé okoz gondot, de komoly szövegeknél, netán tananyagoknál már igen. Egy nyomtatott könyvnél egyébként is könnyebben orientálódhatunk a szövegben, jobban emlékszünk rá, hol, melyik oldalon, merre olvastunk egy bizonyos részt, hányadik oldalon tartunk, és még mennyi van hátra. Az e-olvasóknál nincs erre lehetőség, mint ahogy egy online beszélgetésnél sem mindig tudjuk visszapörgetni az eltűnt szöveget a mobilképernyőn.
A fizikai fogódzók hiányán túl, úgy tűnik, az olvasottak iránti érzelmi azonosulásban is különbség van. Egy másik stavangeri kísérletben 145 diákkal tragikus történetet olvastattak iPaden és nyomtatott formában, majd közölték velük, megtörtént eseményről van szó. Az ezt követő beszélgetésben a digitális verzióval megismerkedett diákok jóval kisebb beleérző képességet tanúsítottak a történtek iránt, ami azt sejtette, az ő figyelmük hamarább „veszett el” olvasás közben.
A kísérletek vezetője, Anne Mangen azonban óv a túlzott általánosításoktól. Nyíri Kristóf nyelvfilozófus, a digitális kor nyelvhasználatának szakértője is arra figyelmeztet, egyirányú utcában vagyunk, a pánik helyett érdemesebb a változások jó oldalát nézni, s az átalakulás kognitív dimenzióinak ismeretében megfelelő pedagógiai programokat kidolgozni a klasszikus tudás logikájának megőrzése érdekében a két világ előnyeinek egyesítésével. Az Európai Unió októberben indult négyéves eRead nevű programja is a kihívásokra adott válaszok megfogalmazását célozza.
A Műegyetem műszaki pedagógia tanszékén évek óta foglalkoznak a gépi tanulással és a digitális kommunikáció emberi gondolkodásra gyakorolt hatásával. A múlt héten nemzetközi konferenciát is rendeztek, és megjelent a tudományos műhely ötödik tanulmánykötete is. Nyíri akadémikus szerint a változások átalakítják ugyan az emberi gondolkodást, ám tévút lenne az agy strukturális átalakulásáról vizionálni. Az ember kulturális evolúciója kezdeteitől külső eszközökkel kommunikált. Rovások, barlangrajzok, képírás, betű – bármit talált is ki az ember, az agy mindig képes volt alkalmazkodni a változásokhoz. Most is azt teszi.
Sok mindenre oda kell azonban figyelnünk e forradalom során. Művelődésre és oktatásra a két világot együtt kell használni. Nyíri professzor a szakcikkeket digitálisan szerkeszti, tárolja, de ki is nyomtatja őket. „Gyakran ott a figyelmeztetés, hány fát mentek meg, ha nem nyomtatom ki az elektronikus leveleket, ám ha a levél hosszabb tíz sornál, mégiscsak szükség van rá, mivel csak így lehet egészében felfogni az értelmét. Sőt, érdemes már a tárgysorba beírni a lényeget, mert az átlagos használók zöme csak idáig jut el.”
A tanszék mostanában az úgynevezett mikrotartalmakra koncentrál. A kis mobilképernyőkre ráférő képes-szöveges információkra. A kutatók tapasztalatai szerint a használók legfeljebb húszsoros szöveget képesek így befogadni. Üzleti környezetben is rövid, hálózatossá tehető, a „csomópontokban” képekkel kombinált szövegek a célravezetők. A tanároknak is rövid üzenetekkel kellene kommunikálniuk, s a képernyőn megjelenő csatolmány sem áttekinthető, ha hosszabb 20-30 sornál. A baj az, hogy a tanárok zöme nem ért ehhez, sőt, tájékozódni, navigálni is kevésbé képes ebben a világban. Sok helyen az oktatás irányítói emiatt rossz, elhamarkodott döntéseket hoznak, például kitiltják a laptopokat az egyetemi előadásokról.
Kétségtelen, hogy jelentős különbségek mutatkoznak az agy aktivitásában azoknál, akik gépeléssel is tanulnak a írni azokhoz képest, akik csak kézírással. Vizsgálatok szerint kisgyerekek gyorsabban jegyzik meg az új betűket, ha azokat kézzel kell leírniuk. Nyíri Kristóf szerint lehet, hogy veszett fejsze nyele a kézírás erőltetése, mégis meg kell próbálni, mert alapvető a gondolkodás szempontjából. Egy olyan otthonos kognitív környezetbe helyezi használóját, ahol tárgyiasított, látható gondolatai körében jobban tudja használni az agyát.
A kézírás és a nyomtatott szöveg fontosságának hangsúlyozásával azonban a professzor nem internetellenes kormányunkkal szeretne egy csónakba kerülni, csupán úgy véli, a haladás és a jövő ígérete nem mond ellent a régi forma megfelelő mértékben és formában való megőrzésének. Amikor megjelent az e-mail és az SMS, a tévéműsorokba ájult funkcionális analfabéták ismét elkezdtek írni (kétségtelen, hogy merőben új módokon), vagyis egy újfajta írásbeliség hajnala körvonalazódik. A globális tömegtársadalom túlélési esélyei radikálisan csökkennének az internet és a mobiltelefónia által nyújtott gyors és hálózatba kapcsolt kommunikáció lehetősége nélkül. Erről ma már nem lehet lemondani.
Minden generációnak megvoltak az előzővel szembeni konfliktusai, mondja Nyíri professzor. Mióta lejöttünk a fáról, nemzedéki lázadás folyik. Most is, de ahogyan az előzőekből is kijöttünk, ezt is túl fogjuk élni.
