Eddig úgy tudták, hogy a mai európai népesség két alapvető ősi populációra vezethető vissza, a délkelet felől terjeszkedő, gazdálkodásra áttért, zömmel barna hajú és szemű csoportra és az északi erdőkben élő, sötétebb hajú, kék szemű és nagyobb termetű vadászó-gyűjtögető törzsekre. Ezt a korábban megtalált csontokban és a mai európaiakból összegyűjtött vérmintákban meglévő genetikai jegyek összehasonlításából tudták.
Egy nagy nemzetközi genetikai kutatás azonban, melyet a Harvard Egyetem és a Tübingeni Egyetem vezet, egy olyan új, genetikai mintázatra lelt egy luxemburgi csontleletben, melyhez hasonlót az indiánok betelepülése előtti időszakban Amerikában élt népességben találtak korábban. Ezeket a jegyeket eddig semmilyen más európai lelet nem tartalmazta. Néhány év óta egyre több lelet támasztja alá, hogy a jégkorszak idején még meglévő földhídon keresztül már a mai őslakosoknak nevezett, ázsiai rasszhoz tartozó indián törzsek előtt is érkeztek emberek.
Most úgy tűnik, Európában élt egy harmadik populáció is, melynek genetikai kapcsolata volt az első amerikai betelepülőkkel – magyarázza meg a felfedezés jelentőségét lapunknak Melegh Béla professzor, a Pécsi Tudományegyetem Orvosi Genetikai Intézetének vezetője, a nemzetközi kutatás magyar résztvevője.
Azt azonban nem tudni, hogy miképpen juthatott el ez a genetikai vonal Amerikába. Legvalószínűbb, hogy ennek az észak-eurázsiai népcsoportnak egyes tagjai Szibérián keresztül Amerikába, más tagjai Európába mentek.
Szerencsére a genetikai térképezést lehetővé tévő új generációs szekvenálómódszerek és berendezések egyre több információt tárnak fel az ember őstörténetéről. Ezek a technikák tették lehetővé a mai európaiak leszármazási vonalainak eddigieknél jobb megértését.
A nemzetközi kutatás voltaképpen három fő lelőhely csontjainak génmintázatait hasonlította össze. Egy Svédországban talált 8 ezer éves vadászó-gyűjtögető népességét (mellettük ott voltak az általuk elejtett állatok csontjai is), egy gazdálkodásra áttért populáció 7 ezer éves Stuttgart melletti leleteit és egy 8 ezer éves vadászó-gyűjtögető ember genomját a luxemburgi Loschbour-barlangból. Az összehasonlításhoz a kutatók 200 különböző mai emberi népesség 2400 tagjának génmintáit elemezték.
Az adathalmaz segítségével a kutatók képesek voltak a mai európaiakban lévő leszármazási komponensek arányának kiszámítására is. Az egyértelmű, hogy minden európai ember ebből a három ősi csoportból származtatható le. Az észak-európaiak inkább vadászó-gyűjtögető ősökkel rendelkeznek, míg a mediterrán népekben (és a magyarokban is) több a hajdani gazdálkodó elem. A legkisebb, 20 százaléknál sosem több a mai európaiakban az északeurázsiai komponens, viszont minden mintában megtalálható. (Ez eddig nem volt levezethető a korábban Európában talált csontokból, ám a luxemburgi lelettel meglett a kapcsolat.)
A kutatók azt is kiderítették, hogy mind a vadászók, mind a gazdálkodók genomjai nagy arányban tartalmaztak olyan géneket, melyek a keményítőben gazdag étrendhez való alkalmazkodásra utalnak. Ezzel szemben egyik ősi embercsoport sem volt képes még felnőttkorban megemészteni a tejcukrot, vagyis szarvasmarhát még nem tartottak, hiszen felnőve nem ittak tejet.
Ahogy a kutatás egyik vezetője, David Reich harvardi professzor leírja, ahogy az új és a már meglévő leletek DNS-mintáit összevetik az új technikákkal, egyre jobban feltárul őseink komplex genetikai kapcsolata, kibogozhatóvá válik múltunk.
