Jó azonban, ha tudjuk: a tudomány sem egységes az intelligencia meghatározásában. Ironikusan szólva az intelligencia olyan képességünk, melyet akkor használunk, amikor nem tudjuk, mit tegyünk. Az értelem szinonimájaként kezelt absztrakt fogalommal kapcsolatos zűrzavart megelégelve egy pszichológiatörténész végül azt találta mondani: az intelligencia az, amit az IQ-tesztek mérnek. S ez nem is akkora sületlenség, ha az intelligenciára az egyetemi rangsorokhoz hasonló indexként tekintünk – erősíti meg a fenti állítást dr. Kovács Kristóf, a legmagasabb intelligenciájú embereket tömörítő Mensa hazai fiókszervezetének felügyelő pszichológusa.
|
Egy mai átlagos eredménnyel nagyszüleink idejében benne lettünk volna a legjobb 2–5 százalékban |
S bár kétségtelen, hogy egyetlen szám nem adhatja vissza az emberi értelem sokszínűségét, de hasonló dilemma jelentkezik az egyetemi rangsorok tekintetében is. Többféle sorrend alakul ki a publikációk, a szabadalmak száma, avagy az oktatás minőségének súlyozott átlaga alapján, de például a Cambridge-i Egyetem mindegyikben az elsők között van. Így vagyunk az IQ-tesztekkel is: aki az egyikben jó, a másikban is jól teljesít.
Eredetileg e teszteket nem a legjobbak átlagtól való elkülönítésére, hanem épp a lemaradók leszakadásának mérésére találták ki – mutat rá Kovács Kristóf. A XIX. században bevezetett kötelező közoktatás nyomán derült ki, hogy sokan nem képesek lépést tartani társaikkal. A tanárok állapították meg, kit tegyenek speciális osztályba, ez azonban sokszor szubjektív véleményen alapult. A francia szaktárca ezért felkért egy pszichológust, Alfred Binet-t, hogy dolgozzon ki a tanárok számára objektív mérőeszközt a gyerekek szellemi képességeinek meghatározására. Így születtek meg az első IQ-tesztek.
A felnőttek krémje felé való átbillenést az első világháború hozta. Ugyanis rájöttek, nem mindenkit érdemes elküldeni tiszti iskolába, s annak megállapításához, hogy kit igen, jól jöttek a tesztek.
|
Az IQ-tesztek iskolai bevezetésének kétséges a sikere
|
Az eredmények kiszámításánál aranyszabály, hogy minden eredményt az illetők saját korosztályának átlagához viszonyítanak. Az IQ ugyanis az élet folyamán változik. Bizonyos tényezők – például az oktatás és a folyamatosan gyűlő tapasztalatok – növelik, mások inkább lejjebb nyomják. A változások mértéke persze egyénenként más és más. Elképzelhető, hogy valaki húszévesen a teszten a hatvan pontból negyvenet ér el és ezzel a legjobb 15 százalékba kerül, ami 115-ös IQ-t jelent. Hatvanévesen azonban ugyanezen a teszten már csak 32 pontot szerez, ám ezzel korosztályán belül még mindig a legjobb 15 százalékhoz tartozik, mivel a fiatalok 33 pontos átlaga a hatvanéveseknél 26 pontra csökken.
|
Az IQ mellett az érzelmi intelligenciát mérő EQ is sokat számít a sikerességben |
Kovács Kristóf megerősíti, hogy a magyar Mensa szervezet honlapján lévő teszttel mért induktív gondolkodási képességek (az újfajta problémák megoldását segítő, iskolában nemigen tanulható készségek) már harmincéves kor körül romlani kezdenek kissé, miközben a szókincs az élet végéig javulhat.
Az egymást követő generációk IQ-ja is nő. Egyes, elvont gondolkodást mérő teszteken például egy mai átlagos eredménnyel nagyszüleink idejében benne lettünk volna a legjobb 2–5 százalékban. Igaz, a szókincsre vagy a fejszámolási képességre koncentráló teszteknél elhanyagolható lenne a növekedés. Az átlagok emelkedésében, melyet felfedezőjéről, James R. Flynn új-zélandi filozófusról Flynn-hatásnak hívnak, a szakértők szerint a jobb táplálkozástól a tévénézésen át a megváltozott, a magolás helyett inkább az önálló gondolkodásra nevelő oktatásig sokféle tényező játszhat szerepet. S mivel az IQ-t a környezeti feltételek is formálják, léteznek földrajzi, társadalmi különbségek, amiket sokan tudománytalan módon genetikai okokkal magyaráznak. Rosszabb társadalmi körülmények között érthetően gyengébb IQ-számok jönnek ki. Maga Flynn állítja, hogy az amerikai feketék átlagának – a környezeti feltételek eltérései miatt – olyan IQ-ja van, mint a fehérekének volt harminc éve. Az oktatásra generációk óta nagy hangsúlyt fektető askenázi zsidók IQ-ja pedig az európai térben magasabb az átlagnál.
|
A neten sok a gagyi teszt |
A legnagyobb vitát a nemek közötti különbségek váltják ki. Tudományos adatok sora bizonyítja, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb képességűek közt több a férfi. Ennek okait folyamatosan kutatják, ám az ingoványos terepen többen is elsüllyedtek már. A leghíresebb közöttük Lawrence Summers, a Harvard Egyetem korábbi elnöke, Clinton korábbi tanácsadója és pénzügyminisztere, Obama egyik miniszterjelöltje. A vitatható kijelentéseiről ismert közgazdász, akit a közgazdaságtan Kissingereként is emlegetnek, épp egyetemi vezetőként beszélt arról, hogy a nők a tudomány felső köreiben jóval kevesebben vannak a férfiaknál, és három okot sorolt fel, hogy miért. Egyrészt, mert ők inkább hajlandóak vállalni az ilyen munkával járó elkötelezettséget, másrészt, mert a férfiaknak jobb képességei vannak, harmadrészt pedig a diszkrimináció és az eltérő nemi szerepek is hátráltatják őket. A beszéd óriási felháborodást keltett, és ennek is szerepe volt abban, hogy egy év múlva Summersnek le kellett mondania elnöki posztjáról.
Az IQ-val kapcsolatos feszültségek, kritikák és botrányok ellenére a tesztek folyamatosan fejlődnek. A legkorszerűbbnek az úgynevezett adaptív változat számít. A magyar Mensa három éve kezdett ilyet fejleszteni, másfél éve kész van és a honlapon ki is próbálható. Ehhez számítógép kell, mely egy beépített algoritmus alapján folyamatosan elemzi a kérdésekre adott válaszokat, megbecsüli a tesztre vállalkozó képességeinek szintjét és a sok száz feladatból ennek megfelelően ad újakat. Ilyen tesztet nehezebb készíteni, viszont az eredmény mindenképpen pontosabb. Sajnos adaptív teszteket hazánkban még kevesen használnak, holott Kovács Kristóf szerint ezeké a jövő.
|
A kiemelkedően magas IQ is egyfajta deviancia |
A neten sokféle teszt található, de ezek közt sok a gagyi. Főleg álláskeresők cuppannak rájuk, és van, aki az őrületig gyakorolja a megoldásokat, ám ettől a pszichológus szerint nem lesz jobb az eredmény.
Egyébként Amerikában az esetleges pereskedések elkerülése végett a munkáltatók hivatalosan elkerülik az alkalmazásukat, ám burkoltan, induktív gondolkodási készség felmérése címén legtöbbször mégis szerepeltetik felvételi tesztjeikben.
Daniel Goleman amerikai pszichológus eközben nagyvállalatok vezetői körében végzett felmérésére hivatkozva azt állítja, hogy az érzelmi intelligenciát mérő EQ négyszer annyit számít a sikerességben, mint az IQ. Ezt Kovács Kristóf is elhiszi, de hozzáteszi, hogy az illető cégvezetők mindegyikének 120 fölött volt az IQ-ja is.
|
Mindenkit a saját korosztályához kell mérni |
Az USA-ban az oktatási rendszer jelentős mértékben épít a különféle mentális tesztek eredményeire. Nálunk is rebesgetnek ilyesmit, de a Mensa pszichológusa szerint az IQ-tesztek esetleges iskolai bevezetésének sikere nagyon erősen függ az iskolarendszer állapotától. Hollandiában egy jobb módú szülő sem esik kétségbe, ha a teszt eredményeképp gyermekének nem javasolnak elit iskolát. Persze ott a szakiskolák is nagyon színvonalasak, s ha egy gyerek odakerül, senki nem gondolja, hogy vége az életnek. Hazánkban ezzel szemben ilyen helyzetekben kemény konfliktusok várhatók. Pedig ahogy Kovács Kristóf megjegyzi, minden csak nézőpont kérdése. A kiemelkedően magas IQ is egyfajta deviancia. Csak ezzel éppenséggel sokan szeretnének együtt élni.
Tesztelje IQ-ját!
A Népszabadság egyhetes tudásalapú játékot indít április 13-tól. Próbálja ki magát, oldja meg az újságban megjelenő napi tíz feladatot. Lapunk a magyar közéletben betöltött szerepéből adódóan is feladatának tekinti, hogy az önálló gondolkodásra és a tudás értékére felhívja a figyelmet.