A tengeri régészek általában normál, palackos búvárfelszerelést használnak merüléseik során és többfajta veszély is leselkedik rájuk. A számukra már elérhetetlen, még mélyebben fekvő roncsokat kamerákkal és szonárral felszerelt távvezérlésű járművekkel derítik fel, vagy olyan kutató tengeralattjárókkal, mint amilyen a Titanic megtalálásában és sok tudományos felfedezésben is kulcsszerepet játszó Alvin volt.
A másfél millió dollárba kerülő Exosuit valahol az utóbbi kettő között van. Lényegé ben egy hordható, viselhető tengeralattjáró, melyben a nyomás nagyjából ugyanakkora, mint egy tengeralattjáróban vagy a felszínen. A kutatók lemerülhetnek vele a fenékig, eltölthetnek ott öt órát, majd dekompresszió nélkül feljöhetnek a felszínre. A „ruha” alumíniumötvözetből készült, hajlítható ízületekkel, tehát a kezek és a lábak szabadon mozgathatók.
A horizontális és vertikális mozgásokhoz egy köldökzsinór látja el energiával, melynek vége egy kutatóhajón van. Ezen keresztül távozik a kilélegzett szén-dioxid, de a kábelen keresztül jön létre a hang- és videókapcsolat és az adattovábbítás is. Vészhelyzet esetén akkumulátor teszi lehetővé a biztonságos felszínrejövetelt. Az Exosuit lábrészénél pedálok vannak, melyekkel négy meghajtómotor irányítható. Ha a búvár nagyon elfoglalt, a kutatóhajón egy operátor is irányíthatja az Exosuit mozgását.
A különleges öltözékre egyrészt a mélység (120 méter), másrészt a megtalálni kívánt (mű)tárgyak sérülékenysége miatt van szükség. Amikor görög szivacshalászok 1900-ban megtalálták a roncsot, mindössze 5 percet tölthettek a tengerfenéken, és máris fel kellett jönniük, egyikük meg is halt a gyors dekompresszió miatt. 1976-ban Jacques Cousteau kapitány is expedíciót szervezett a roncshoz; ő és búvárai, fejlettebb felszereléssel már 10 percet tudtak a mélyben tölteni.
A korai expedíciók, technikai korlátaik ellenére, igen becses kincsekhez jutottak, melyek a görög–római kultúra nagyszerűségét reprezentálják. A római hajó i. e. 60-ban süllyedt el Antiküthéra sziget közelében, fedélzetén értékes bronz- és márványszobrokkal, ékszerekkel, üveg- és kerámiatárgyakkal, valamint egy különös, fogaskerekes szerkezettel, melynek eleinte nem tulajdonítottak fontosságot. Csak az ötvenes években jöttek rá a kutatók, hogy a rozsdás fémdarabokból összeállítható egy analóg számítógép, mely csillagászati események előrejelzésére szolgált. A 37 kis bronz fogaskerékből álló szerkezet a feltevések szerint görög találmány volt, megalkotását az i. e. 150–100 közötti időszakra teszik.
A mostani kutatás egyik vezetője, Bernard Foley arról számolt be a New Scientistnek, hogy a hajóroncs még sok titkot rejthet. A tárgyak a tavalyi előkutatás szerint egy 50×10 méteres területen szóródtak szét, ráadásul egy másik, korábban ismeretlen hajóroncs is van a közelben. Az Exosuit alkalmazásával további értékes tárgyak, esetleg más mechanikai eszközök megtalálását és kiemelését is remélik. Ehhez az öltözék manipulátorait fogják használni; karomszerű fogókat, amelyek a kezekhez csatlakoznak. Nem lesz könnyű beletanulni a használatába, de a remények szerint sok gyakorlással sikerülni fog.
A ruha eredetileg nem is tudományos, hanem mérnöki célra készült egy kanadai cégnél, jelenleg egy New York-i vállalat tulajdona; egy szennyvízkezelő telepen használják. Első tudományos küldetését júliusra tervezik, amikor az Amerikai Természettudományi Múzeum kutatói fogják használni, az USA keleti partvidékétől mintegy 160 km-re fekvő „Kanyonok” nevezetű tengeraljzati térségben, ahol biolumineszcens élőlények után kutatnak vele.
Az Exosuit első sósvízi merülése azonban nem volt hibamentes. Elektromos problémák miatt túlterhelődtek, majd leálltak a meghajtómotorok, de az is sok időt vett igénybe, hogy az egyes búvárok testméretéhez igazítsák. Márpedig időveszteséget nemigen engedhetnek meg maguknak, mert az antiküthérai roncs felderítéséhez csak egy-két hétre bérlik a búvárruhát a tulajdonos cégtől. Magát a régészeti feltárást a sziget környékén tíz évre tervezik, most egyelőre azt szeretnék megtudni, hogy milyen hatékonysággal használhatják az Exosuitot a régészeti kutatómunkához.
