Úton a következő helyszínre elcsípek néhány hasznos információt a bábozásról és az íjászatról, miközben egy árus azzal riogat, hogy ha ma nem veszek, másnap már drágábban adja a kürtőskalácsot. A fenyegetésnél tovább egyelőre még az esőfelhők sem merészkednek.
A Kaláka Versudvarban Lackfi János olyan „látványpékséget” ígér, amelyben megfigyelhető, hogyan torkollik egy szokványosnak látszó zenés irodalmi est fergeteges improvizációba. A program hosszabbik részében Finy Petrát kérdezi a „gyerekes felnőtt- és a felnőttes gyerekirodalomról”, a természethez való visszatérés „szépséges sokkjáról” és új kötetéről, a Folyékony tekintetről. A Vers impró rögtönzéses szakaszában Radványi Balázs zenéje is funkciót vált: immár arra hivatott, hogy kitöltse az időt, amíg a két költő olyan – közönség által javasolt – szavakat próbál együttműködésre bírni, mint a zsukslusszkulcs, a reflektor és a pacal.
Finy bónuszként olvassa fel a klasszikus fesztiválvégi életérzést előrevetítő Kapolcsi altatót, melynek erőteljes képei – például a völgylakókat szállító Csigabusz ablakán feltűnő „turhás látomásról” – egy darabig még kísérthetik az érzékeny idegzetűeket.
A Palya-udvarban a Pegazusok nem léteznek fejezi be éppen előadását. „Még egy számot játszunk, aztán nem tudom, mi fog történni”, mondja az énekes, Ács Eszter. A konferanszié elárulja a titkot: Szabó Balázs Bandája kezdi meg hamarosan a hangbeállást, ami jó hír azoknak, akik szeretik az ilyesmit. Az igényesebbek kedvéért utána koncert is lesz.
Az idén debütáló Harcsa Veronika-udvar főműsoridejében a Smárton Trió zenél, néhány szám erejéig a „háziasszony” társaságában. Korábbi közös produkcióik elérhetők az interneten, „de azért élőben mennyivel jobb már”, mondja Sütő Márton, akinek a diszkréten kibontakozó zápor egy traumatikus élményt juttat eszébe. Tavaly ilyenkor Taliándörögdön tető nélkül kellett kibírniuk egy esős fellépést, de szerencsére csak majdnem csapta agyon őket az áram. Jelenleg nincs veszély, a zenekar száraz, a babzsákokon pihenő közönség nem túl kényes. A biztonság kiteljesedik, amikor a nézőtér nagy részét alkotó, kissé csúszóssá váló domb szélére „Művészetek Völgye” feliratú jelzőszalagot feszítenek.
A fokozódó zivatar a Kapolcsi Hobo-klubban sem okoz zavart, Földes László szolidaritását bizonyítandó néhány percig együtt táncol az első sorban ázókkal. Amikor már elég izgalmas szerzemény elhangzott az est témájával, vagyis a női nemmel kapcsolatban, Hobo emberbaráti szeretetből közli: „most pedig lekapcsoljuk a villanyt, hogy mindenki, aki beindult, nyugodtan dolgozhasson a sötétben”.
Később a Maszkura és a Tücsökraj a Palya-udvarban mutatja meg, hogy az ő előadásukban még egy Seress Rezső-szöveg is kevésbé lehangoló. Távozásuk után a tömeg egy része eloszlik, de azért jó páran maradnak még Cyborg Templar hajnalig tartó buliján is, amelyen nyomokban már felfedezhető a Finy Petra által vizionált hangulat.
Elsőre vicces kontrasztnak tűnik, hogy a Palya-udvar szombati menetrendjében az ébresztő Reggeli táncot közvetlenül az Altatok-koncert követi, a napfényesről borúsra váltó idő azonban elősegíti a lebegős atmoszférájú családi könyv-lemez dalainak befogadását. A Tóth István és Gerzson János kíséretével éneklő Palya Bea gyakran kommunikál kislányával és a többi jelen lévő gyerekkel, de a felnőtteket sem hagyja ki az interaktív műsorból. Utóbbiaknak nem kell kétszer mondani a hangutánzó elemekkel színesített Lába, lába, Lili lába közben, hogy eresszenek el egy nagy, fáradt sóhajt.
Rövid szünet után indul a Déli Palya-udvar, amely a fesztivál ideje alatt naponta jelentkezik új vendéggel. Bár egyelőre csak Tóth és Gerzson tér vissza az énekesnővel, az első alkalom mégis különleges: a publikum a laza jammelést hallgatva dalszövegötleteivel maga is hozzátehet a zenekar készülő albumához. A félkész dallamokat csak a közkívánatra eljátszott Szabadon szakítja meg.
Búcsúprogramnak Lackfi János humoros és hasznos költészeti műhelyét, majd a KB35 amatőr színházi társulat Titanic vízirevüjét választom. Utóbbi a frissen visszatért kánikula legpokolibb másfél órájára esik, ezért értékéhez sokat hozzátesz a körülmények ellenére is remekül teljesítő szereplők hősiessége.
Vetek egy utolsó pillantást a főtéri LED-falra, amely egy okostelefonos alkalmazás segítségével hivatott a történések élő közvetítésére, de eddig még nem láttam rajta semmit. Valószínűleg rosszkor néztem oda, egyébként is, ez még csak a második nap.
Amikor elhagyom a falut, a Csigabusz ablakai még mindig tiszták, és a kürtőskalács ára is változatlan.
