Az Ello állítása szerint létezik azonban másik út is, amely egyszerűségre, átláthatóságra, partnerségre épül, ahol a közösségi hálózat nem az üzlet, hanem a lehetőségek eszköze. Az oldal a kapcsolatok és az alkotás helyszíne kíván lenni. És záró gondolatként harcosan újra elismétli: ne legyünk termékek!
A kezdeményezés sokak szerint néhány egyszerű és roppant világos üzenettel érte el látványos sikerét. Ilyen, hogy (szemben a Facebookkal) az Ellón álnévvel is lehet regisztrálni (ami fontos volt a kezdeti tömeges átvándorlást beindító amerikai kisebbségi csoportok esetében). A másik hívó szó: az Ello nem pusztán ingyenes, hanem deklaráltan nem közöl hirdetéseket, s felhasználóinak az adatait sem szolgáltatja ki.
Mivel csak meghívásos alapon lehet bekerülni, aki nem bírja kivárni az invitálást, az eBay-en pár száz dollárért vásárolhat magának meghívót. A regisztrációval nem rendelkezőknek egyébként az oldalon kevés kattintási lehetőségük marad, csupán általános információkat kaphatnak. Rokonszenves a kezdeményezés, de ha nem hirdetésekből, akkor miből tartják fenn az ötletgazdák ezt az új közösségi teret?
Pusztán lelkesedésből lehet dolgozni, de a szerverek üzemeltetéséhez pénz kell, egyre több pénz. Az sem világos, hogyan vesznek még több tárhelyet, és milyen forrásból fizetik majd az egyre több igényt kielégítő fejlesztőket. Egyelőre nyitott kérdés, hogy az Ello megközelíti-e majd a Facebook elterjedtségét, mint ahogy arra sem tud senki sem biztosat mondani, hogy milyen funkciókat adnak még hozzá a most még erősen puritán szolgáltatáshoz.
Voltak már hasonló trónkövetelők, ezek közül volt, amely igazából el sem indult (Diaspora), más szolgáltatás esetén (Google Plus) rájöttek, hogy egy tökéletes másolatnak nincs helye a piacon, és ezért teljesen átalakították. A kezdeményezés természetesen nem öli meg a nagy lájkvadászt. Még megszorongatni sem tudja. Az évi majdnem hárommilliárd dolláros bevételével, 1,3 milliárd havi aktív felhasználójával a Facebook – ahogy a Vs.hu találóan jellemezte – egy csillagromboló.
Ehhez képest az Ello 435 ezer dolláros tőkebefektetéssel indult – ennyit áldozott rá hét művész és programozó. Mindenesetre azokat megfoghatja, akik bármi divatossal vagy általánossal szembeni zsigeri ellenállást hirdetve, vagy épp anonimitásukat megtartása okán, nem akarnak megjelenni a Facebookon. Nekik hasznos lehet a minimalista Ello. A beavatottak menőségét azonban hamar tönkreteheti, amikor a kritikus létszámot elérve az Ello is belefut a nagy dilemmába: további fejlődéséhez mennyit kész feladni rokonszenves, de önkorlátozó céljaiból.
A szülőkkel együtt lenni ciki
Online cselekvési terek, játszóterek, jönnek mennek, és ez így természetes – véli Hammer Ferenc, az ELTE Média és Kommunikáció Tanszék munkatársa. A médiaszociológus szerint a közösségi hálóra újonnan fellépő generációk saját felületet szeretnének. Ha a szüleik a Facebookon lógnak, ők máshol szeretnének megjelenni. Mert maga a szülők látogatta felület ciki. Az a jó, ahol csak maguk vannak.
Jellemző, hogy létrejön egy közösségi tér, amelyet egy idő után nem feltétlenül úgy használnak, ahogy azt eredetileg eltervezték. Egy csajozós-pasizós honlap például turisztikai informatikai felületté változott meglehetősen rövid idő alatt. De a feltámadásra is van példa. Az Instagramra (okostelefonon történő fényképek és rövid videók megosztásán alapul) sokan legyintettek, majd a fiatalok felfedezték. Sokan temették a Myspace-t, ehhez képest virágkorát éli.
